megérkezett az ősz..

 

nahát eljött ez is..

sötét taknyos nyúlós időben hajnali nemnemnemakarok felkelni percek..

és az esti fáradtan hazavánszorgás már sötétben..

keretbe foglalva immáron a napjaim..

nem állítanám,hogy kedvencem ez a néhány hónap,ami most vár ránk..

tökéletesen el tudnám képzelni az életem csupanyárban..

hideg és sötét nélküli létben..

valami viszont így..ebben a keretben válik igazán plasztikussá..

éspedig a fények jelentősége..

megmagyarázom..

nálam a sólámpák,füstölők és gyertyák mindig égnek..

napszaktól és évszaktól függetlenül..

viszont tény,ami tény,hogy ilyenkor,a hosszú sötétség idején felértékelődnek..

ilyenkor válnak csak láthatóvá azok a színek és hangulatok,amik csak az őszre/télre jellemzőek..

szinte felpuhítanak a meleg fények mindent maguk körül..

egészen mást képet mutatnak az ismerős falak..bútorok..

beleburkolózunk a gyertya fényébe,magunkra húzzuk a puha takarókat,és máris elvarázsoltuk magunkat egy biztonságos..egy jobb világba..

most már mindig arra érek haza esténként,hogy a lányok is füstölőznek..gyertyát gyújtanak..

finom illat lengi be a házat,mikor belépek..

ebben a világtól elszakadt sötétben ők is érzik..kell ez..nagyon kell..

most hétvégén teszik be a kis kandallót a helyére..

olyan felfordulásra fogok hazaérni a boltból,amire szerintem még nem vagyok felkészülve..

egyébként is volt alapból egy kis káosz,mert ancsán kitört az őszi fáradtság,és csak a teraszajtóig jutott a szobanövényeivel,ott szinte kihullottak a kezéből..

most mind ott csücsül a földön,és jobb sorsukat várják..

a szárítón lévő ruhák is napok óta próbálnak megszáradni,kevés sikerrel..

most ehhez tényleg már csak az kell,hogy minimum négy alacsony szekrény kezdjen el vándorolni a nappaliban,hogy helyet csináljunk a kandallónak..

és mindehhez majd a kéményes ember,aki annyit,de annyit beszél..azt is ordítva..

plusz a mi alaplétszámunk,szüleimmel kiegészülve(kell a segítség a mesternek..szüleim janikám szomszédjának..)

aki kedves meg minden,munkadíjat sem kér,csak cserébe hallgassuk végig a húszévnyi sztorijait üvöltve előadva,kinek mikor hogyan égett le a háza..

drága ember:)

mire mindennek vége,kihullik a hajam..