2011. május 24., kedd

mi lesz itt még..



történelmi pillanat a mai,hiszen 6 hét pihenő után ma dolgozom először..
az mutatja,hogy a helyemen vagyok,hogy nem kurvaanyázva jöttem be a boltba,hanem örömmel..
egyszerűen szeretek itt lenni..
(és nem olvassa a tulaj a blogom,vagy ilyesmi:D)
a gyógyítós énem még egy kicsit tuningolja magát a nagy bevetés előtt,de nemsokára arra is sor kerül..
hétfőn kontroll dokibácsinál,és ha rábólint,máris cipelhetem újra a masszázságyat..
sok sok időt kihagytam most,de tudom,hogy nem volt hiába..
rengeteget fejlődtem mentálisan ezekben a magamba zárkózott hónapokban..

hétszámra mást sem csináltam,mint ringatóztam a függőszékben a kertben..
(olyan színem van,mint aki most jött meg a bahamákról:D)
sok sok könyvet kiolvastam,és legtöbbször egyszerűen csak élveztem a csendet,és töltődtem a fénnyel..

ancsa ma fülig érő szájjal majszolta el az első beérett eprét,és még mindig fullgázzal ültetget..
friss cukorborsóhajtásból,fejessalátából,spenótból és rukkolából alkot salátákat..
a limonádéba friss citromfüvet vágunk..
legelünk és tépkedünk mindent,ami zöld..

élvezzük a kiskertet..naná:D

hétvégén kitalálta,hogy ő két csirkét is akar tartani,legyen friss tojás..
meg legyen nyuszink is..törpe..
az csak úgy..
mert aranyos..

a hajam ledobnám az ilyen ötletektől,ha nem ismernék benne magamra..
annyira pont ilyen voltam én is nemrég..
mindent akartam,mikor solymárra költöztem..
nemcsak nagy csalánrohasztós bioveteményest (az meg is lett),hanem kész állatfarmot is..
tyúkkal,kacsával,báránnyal és malackával..
aztán helyette lett 3 lányom:D

na mindenesetre totálisan megértem benne ezt a lelkesedést..
mert hiába vagyok én pesti lány(budai úrigyerek),azért csak emlékszem azokra a nagymamámnál töltött nyarakra..
és imádtam,amikor a vidéki rokonokhoz csaptak ki a szünidőre..

így nemcsak a porosfüstös pesti játszótereket ismerem,hanem ismerem a frissen fejt tej ízét,és tudom,milyen bársonyos egy kisboci orra..
profin almozok ki egy nyúlketrecet,és tudom,hogy mit kell szedni a réten a pipiknek,hogy szép sárga tojást tojjanak..
hallottam már újszülött kismalacok gyámoltalan visongatásait,és dédelgettem őket babaként..
(azt hiszem innen datálódik malackaimádatom,és az,hogy semmiféle babaállatot nem vagyok képes megenni)..
úsztattam a lavórban kiskacsákat,és akartam minden beteg állatot megmenteni..
(jajj,de nem meglepő,hogy állatorvosnak készültem:D)

ezek tükrében az sem számít furcsának,hogy most éppen 3 kutyánk,3 macskánk,hörcsögünk és kanárink van..(és a létszám állandóan változik..)
így szemem sem rebbent a tyúkok-nyuszi gondolatra..

de azért azt hiszem,hogy erre még alszom egyet..
bár ancsát ismerve egyszercsak arra ébredek majd,hogy egy zsiráf vagy oroszlán poroszkál a kertben..
na de mamiiii..
hiszen olyan aranyos!

anyjalánya:D:D

2011. május 7., szombat

hófehér vászon..



Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
 
Wass Albert





namárminthogy hetek óta csak olvasok és olvasok..
nameg filmek tucatjait nézem(hmm..mennyi élmény..megosztom ígérem)..
és sem rádióval,sem hírműsorokkal nem szennyezem magam..
viszont órákig vagyok képes hallgatni a megpezsdült madarakat(áldott erdőszéli romantikám:D)
ezek okán igenis úgy érzem magam,mint akit kifordítottak,befordítottak,alaposan átmostak magas hőfokon,és most száradok a napon,mint egy kifeszített hófehér vászon..
mérhetetlenül tisztának és üdének érzem magam..
még erőtlennek picit..gyengének..

de mindenképpen újjászületőnek..









2011. május 5., csütörtök

megmaradok..



jelentem megmaradok:))

túl vagyok mindenen(még mindig a gyógyulási szakban)..
már ezer éve itthon vagyok,de meglehetősen magamba zárkózva..
pedig nemfelejthető pillanata marad az életemnek,amikor altatásból ébresztve az orvos hangja kúszott csak át a tudatomon:
minden rendben..jóindulatú volt..

hallelujah!

az igaz,hogy a ciszta az utolsó hetekben óriásivá nőtt(nemhiába ért csillagokig a fájdalmam),így aztán úgy felvágták hosszában a hasam,mint valami vágómalacnak..
nem is volt egyszerű ekkora vágással lábra állni(az éjjeliszekrény sarkát fogva,és a gázcsőbe akasztva a lábam tornáztam fel magam),és igaz,hogy derékszögben a fájdalomtól,de sétálgattam kitartóan a kórházfolyosón..
(hős vagyok,vagy mi a szösz:D)
az,hogy gyakorlatilag félbevágták a hasam,ébresztett rá,hogy mennyi mindenhez szükséges a hasizom(azt hittem,nekem olyanom nincs is:D)

a kórházi néhány nap óta itthon pihengetek,és várom,hogy végre gyógyulttá nyilváníttassak..
a nagy vágás így 3 hét után végre már begyógyult(egy mély seb emlékeztet már csak arra a 'csodás' élményre,ahogy kitépték belőlem a dréncsövet)..
belül még biztosan szükség lesz arra a 3 hétre,hogy minden a helyére kerüljön..
de már nincsenek fájdalmaim(elsemhiszem érzés),és 2 napja már tudok az oldalamon aludni úgy,hogy nem akar minden belső varratom szanaszét szakadni..
alakul ez:))

minden nap fénypontja,mikor kiülhetek a teraszra a napra,és szívhatom magamba a tavaszt..
és megvártak a tulipánok,és most már az orgonáktól lehet harapni a levegőt..
és ilyenkor sajnálom,hogy nincs fényképezőgépem,mert tutira csinálnék ilyen kertészkedős-büszkélkedős blogot(imádok ilyeneket olvasgatni)..
így csak elmesélem,hogy alakul a veteményesünk is,és ancsa az érettségi izgalmait a gazolással és ültetgetéssel vezeti le..(tiszta ideg az a lány..minden napra egy vizsga)..
hozzászólni sem lehet,úgy sündisznóskodik..égnek áll az a répa haja(végülis pumuklihaj lett a szívárványszínű helyett)..
szonjuska sötétebbre színezi a haját(menekül a szőkeség elől)..
így most lett egy szőke,egy barna és egy vörös lányom(3 szőkéből:D)


néha elképzelni sem tudom,hogy mikor is nőttek fel ezek a lányok..
olyan tegnapi élménynek tűnik,mikor még tejillatú kisbabák voltak..
és olyan pillanatok alatt elszaladtak ezek az évek..
sokszor nagyon nagyon hiányzik a babázás..mégis azt gondolom,hogy ez is csodálatos dolog..
látni,ahogy hétről hétre nőnek,okosodnak(közben persze a szájuk is nő..és kihullik a hajam a szemtelenségüktől)..
nem sejtettem,hogy ennyire különbözni fognak egymástól külsőleg is,és egyéniségükben is(olyan egyformán szőkék és kékszeműek voltak babának)..


most itt állok 3 majdnem felnőtt nővel(igazából 3 fullkamasz nagyszájúval)..

és arra gondolok,hogy mindennél jobban örülök annak,hogy kaptam az élettől még egy lehetőséget..
hogy láthatom őket felnőni..