emlékeim..

a reggel már olyan csikorogva érkezett,hogy az álmos letámolygás után be is kellett fűtenem a kandallóba(az alapfűtést minimumra tekertük)..

ezzel mondjuk nem számoltam,hogy az esti meleg után reggelre már lehűl a ház..

és nem tudom,ki hogyan van vele,de én hajnali fél 6-kor még nem igazán vagyok magamnál..

néha a villanykapcsolót sem találom,és időbe telik,mire felfogom,miket kéne tennem,és milyen sorrendben..

ilyen állapotomban előadni a kiscserkészt,és profi kis piramist építeni papírból és gyújtósból..

jézusereje..

háromszor omlott össze,mire felébredtek az agysejtjeim,és sikerült begyújtanom..

mondjuk 5 perc alatt lett olyan meleg,hogy hámozhattam le magamról a nagykabátot(na jó nemis..de majdnem)...

nagymamám konyhájában éreztem magam,ahol minden reggel a kakaómat szürcsölve lóbáltam a lában a hokedlin,miközben nagypapám megrakta a kiskályhát..

nagyon szerettem a nagyszüleimnél lenni,akik hiába éltek újpesten,teljesen átmentették falusi életmódjukat..

azt gondolom,így visszagondolva a gyerekkoromra,és azokra az évekre,amit huszonévesen velük töltöttem,hogy tőlük tanultam legtöbbet..

hogy mindazt,amit a városi lét kilúgozott belőlünk,azt vegytisztán megkaptam tőlük..

az évszakok ritmusát..

azt a nyugalmat,amivel mindent fogadtak..

azt a természetességet,ahogyan pergették a napokat a maguk rendje szerint..

csodálattal töltött el,hogy a létezést lehet káosz nélkül is csinálni..

(a pesti létnek ez a legrosszabb része..az állandó zaklatott rohanás)..

csak zsenge voltam..huszonéves,mikor odaköltöztem hozzájuk egy külön kis lakásba..(első önálló életem)..

az eszetlen pörgésből(épp a tévénél dolgoztam akkor) hirtelen beleestem ebbe a nyugalomba..

ebbe az ősi ritmusba..

a tavaszi nagytakarítás új értelmet nyert számomra(ilyet életemben nem láttam,hogy MINDENT kivittek a napra lemosni),és nagy meszelést csaptak..

megvolt a nagymosás napja is..

amikor mindig bableves volt mákos tésztával..

és automata mosógép nélkül,azzal a tárcsás géppel és a centrifugával nagymamám szinte egész nap mosott..

a kertben kifeszített köteleken annyi ruha és ágynemű száradt,hogy csak derékszögben lehetett közlekedni..

valamikor akkor szerettem én bele a napon száradó frissen mosott vászon illatába..

az a fajta mosás a közelében sem jár annak,amit most mosásnak hívunk..

ugyanilyen emlék számomra a befőzés időszaka is..

ahogy tavasszal eljött a nagytakarítás-meszelés ideje,ugyanúgy eljött minden évben a betakarítás,feldolgozás ideje is..

amikor ahová csak néztem,mindenhol rotyogott valami,tele volt a ház befőttesüvegekkel,és minden fotelben pihent néhány üveg a dunyha alatt..

olyan illatok töltötték be a kertet,hogy bele tudtam volna harapni..

a vasárnapi ebédekről pedig ódákat tudnék zengeni..

azóta tudom,hogy hogyan kell óvatosan gyöngyöznie a húslevesnek főzés közben,és milyen íze van,ha házi tészta kerül bele..

nagymamám sosem vett bolti tésztát..

mindig előre meggyúrt minden fajtából egy nagyobb adagot,fehér vásznon megszárította,és selyempapírral bélelt papírdobozban betette a hideg kamrába..

nagypapám mindig nagy türelemmel tanítgatott,hogyan kell a szőlő hónaljhajtásait tördelni,és hogyan kell rózsát szemezni..

mindig kaptam a veteményesben egy kis részt,ahol én gazdálkodhattam..

ott megtanulhattam,hogy az ültetésnél nem ér véget a kertészkedés..

a növények lelkét akkor ismertem meg igazán..

sosem felejtem el,hogy mikor este lefeküdtem nyitott ablaknál,szinte dőlt be a liliom és rózsaillat..

tele volt az előkert virágokkal,és azóta is azokra az illatokra vágyom..

sok sok dolgot tanultam tőlük,amik számukra teljesen természetesek voltak..

ők így..ebben a rutinban élték le az egész életüket..

nekem pesti lányként ezek újak és ismeretlenek voltak..

mikor elmentek ebből a világból,mindezt itthagyták rám örökségbe..

az élet ritmusát és szeretetét..

és meg kell súgnom,többet tanultam tőlük a világról,mint bárki mástól életemben..

pedig ők nem is tettek mást..csak éltek..

tisztán és ösztönösen..

ahogy ma már nagyon kevesen..

Isten áldja őket ezért,és mindazért amit tőlük kaptam..