kényeztet az élet..

giccsbe hajló bejegyzés következik..

én szóltam..

van ugyanis nekünk ez a szerteszét életünk..

ahol minden úgy ki van centizve,hogy csak na..

és ennek a közepén én mégiscsak cukormázba forgatva érzem magam..

ahol igenis előfordul,hogy 200 forint sincs a pénztárcámban,és aztán valahogy mégiscsak megvagyunk..

mert ahogy körülnézek a házban a mindenjókon,mást sem látok,csak a felénk áradó kedvességet és törődést..(nyál indul..én szóltam:))

mert nahát...itt egy kosár alma,ott egy kosár birsalma,nini ott a mama málszaszörpje(az aztán nagyon nyami)..roskadásig tele gyümölccsel asztal és kamra..

levendulacsokrok és 'énmárnemhordomdeszép' ruhák kupacokban innen-onnan,amikben a lányok dőzsölnek..

annyi színes fonal és kötött kardigán,hogy azokat lefejtve évekig lesz miből kötnöm..

nem győzöm kapkodni a fejem,mert csak áramlanak az életünkbe az ajándékok..

(kérni sem kell..nem is tenném..előbb harapnám le a nyelvem)..

egészen egyszerűen csak feladtam a görcsösséget(kösz Cs. a tanácsot),és félretettem a nyűglődést..

lesz ami lesz alapon kitártam ajtót ablakot..

és működik:)

tegnap visszajelzést kaptam a homoktövises krémemről is,és akinek készítettem,nagyon meg van vele elégedve..

hájjal kenegettek..naná..

ő a tesztközönség,és mivel ilyen jól debütált a krém,feltétlenül nagyobb termésre kell törekednem jövőre(éreztem én,mikor kevertem be,hogy olyan az illata,mint egy ínycsiklandó gyümölcslének)..

a fűszernövények utolsó nagy szürete is most zajlott,ami még levél száron maradt,azt mind letépkedtem,és megszárítom őket télire..

szonjuska húzza az orrát,nincs kibékülve az oreganóval,de szerintem csak ilyen nagy mennyiségben húzós kicsit az illata,ahogy ott szárad a konyhában..

az is a hosszútávú tervek között szerepel,hogy még sokkal sokkal több fajta gyógy-és fűszernövényt telepítsünk..

titkos vágyam,hogy amit csak lehet,a kertből szüretelhessek..

ma nagyon büszke voltam magamra,mert már 5-kor felkeltem,hogy mire a lányok ébrednek,meleg legyen a ház..

na azért ezt sosem gondoltam volna,hogy én még élvezni is fogom egyszer a hajnali begyújtást..

mikor szonjuska lebotorkált a reggelihez,én már ott ültem a pattogó tűz mellett,és kötöttem a cicasapkáját(igenigen..végre)..

naszóval az ilyeneknél érzem azt,hogy húúú,de porcukros:)

talán,ha másnál olvasnám,elrontanám vele a gyomrom..

de hát mit tegyek..

ilyen szirupos mostanában az életem..:D