2014. június 21., szombat

majdnem pihenés..

sűrű napokat zártunk,és még hol a vége..
túl érettségin,évzárón most még az egyetemi ponthatárokon izgulhatunk,de legalább ezerrel beköszöntött a szünidő még a már egyetemista annamucinak is,aki úgy túlvállalta magát különmunkákkal,hogy sírva vágott neki a nem létező pihenésének..
komolyan nem tudom,hogy mikor pörgött fel ennyire az idő,mert én is azt veszem észre,hogy sokkal sokkal kevesebb idő jut mindenre,mint tavaly ilyenkor..
rohan minden perc,minden nap,és úgy kell erőszakkal kiszakítani egy kis pihenést mindannyiunknak..
ugyan majd mindennap elmondom magamnak,és a lányoknak is,hogy lassítani kell,fékezni,mert nem lesz jó vége,befigyel így a betegség..
nehéz..komolyan mondom,úgy kell behúzni a kéziféket,hogy közben sikítva rohannak mellettünk az elvárások..
nem szeretem ezt a felgyorsult világot,szeretnék szöszmötölősebb életet,nyugodtabb perceket..

az állatkákkal is rengeteg teendő van mostanában,mert esedékes lett az újabb bolhairtó csepp mindenkinek,a féreghajtás,és állandó lakosok lettünk az állatorvosi rendelőben is..
a legöregebb matyi cicánkról derült ki,hogy leukózisos..







közben ivartalanításon esett át a spancilányunk,aki most rózsaszín pizsamában flangál(egy kövér hengerszafaládé :D)..
és persze most kihasználja,hogy mindenki sajnálja és kényezteti...drámai alkat,mint minden spániel..
bolond kis csillámpónim <3





jövő héten pedig a két "legkisebb" cicafiú,a yin-yang babák esnek át az ivartalanításon(ancsa feketepárduca kétszer akkora,mint az én tejcibabám)..







gyógyszerosztás,sebkezelés lett a napi rutin,de most ilyen napok járnak,ezt kell szeretni..

jövő hétre lett kiosztva az erre a nyárra esedékes szabim,úgyhogy bár nem fog feltűnni a ritkás írásaim miatt,de biztosan elő sem fogom venni a laptopom..
az,hogy időm lesz-e pihenésre,egy kis napozásra,az tudom,hogy tőlem függ..
fejben már edzem magam rá,hogy csukjam be a szemem,és ne essek neki a nagytakarításnak..
a megvalósítás még kétséges..
mondjuk ebben segített volna,ha nem épp most kezdtük volna a házfelújítást,de mi már csak ilyen szétszórtak vagyunk..mindent egyszerre..úgyis van..
a kerítés festés,és a fürdőszoba kifestése már kipipálva..
na de a többi..
nem akarok belegondolni..

ne kövessétek a példámat,lelkiismeret furdalás nélkül élvezzétek a nyarat,a napsütést,és pihenjetek lazuljatok..
most kell feltölteni az akkumulátorainkat télre..









2014. június 11., szerda

még kapaszkodom..

áááá..ne is kérdezzétek..
az utolsókat rúgjuk,hétfőn érettségi Katusnak,Ancsa is a vizsgáit gyűri,Szonjuska még javítani próbál a finisben,de nemsokára eleresztem a hajam,és amint megszűnik a hajnali infarktus az órától,hát fel nem kelek 2 napig..
valahogy sosem érkezett ilyen ólomlábakon az évvége,és én még sosem vágytam ennyire kicsit semmitsenemcsinálni..
most szükségem lenne kb 2 hónap láblógatásra,hogy felkészülhessek az őszre,de asszem marad belőle 1 hét,ami még arra sem lesz elég,hogy végigtakarítsam a házat,nemhogy pihenjek..nyaralás..azmiaz :(..
a fáradtságomra fogom,hogy minden lassabban halad a kelleténél,de tényleg hiányzik rólam a turbógomb mostanában..
valami nagy nagy tüzet kéne rakni,valamin változtatnom kellene,hogy legyen még a nap végére is lélegzet..
de kaparok erősen,és igyekszem begyűjteni a napi boldogságcseppeket,hogy ha már hulla fáradtan,akkor legalább mosolyogva dőljek az estébe..

túlélőkészletem:

a friss eperlekvár színe,és túlcsorduló nyáríze(szerintem nem érik meg az őszt,olyan tempóban esszük)..
az esti spontán grillezések hangulata...
a napon száradó ruhák illata..
a frissen húzott ágynemű tetején fekve nyaralást játszani..hófehér görög falakról álmodni..
rózsaszirmokat,illatos loncvirágot szüretelni..illatukba csukott szemmel belefeledkezni..
hinni,hogy megtalálom az utam..a helyem...bízni..