állatvédelem..

amikor tegnap állatokról írtam,még nem tudtam,hogy ma fb-n szembe jön velem ez..

és olvasd el..kötelező..

"Kikötött, magára hagyott kutyák és macskák erdőben, falvakban, városokban.
Gyepmesteri telepeken sínylődő, altatásra váró ebek, tucatjával szétszórt, elhagyott, reménytelen sorsú kölyök állatok.
Ivarzás miatt elkóborló négylábúak, vemhesen kidobott szuka kutyák, nőstény macskák tömkelege.
Vashordó, méteres lánc, hátsó udvar, kilátszó bordák, mocskos, üres edények.
Állatvédelmi életkép Magyarországról."

amikor végignézek a gömbölyű,fényes szőrű kutyáimon és macskáimon,akkor szégyellem magam..

és nem azért,mert miattuk van lelkiismeretfurdalásom..

azért,mert annyira szeretném a többieknek is megadni mindezt a jót,és nem tehetem..

hiába terveztem tizen-huszonévesen,hogy létrehozok egy menhelyet,és MINDEN bajban lévő állaton segítek..

az életem úgy alakult,hogy most a bajban lévő embereken segítek..

de mindez nem tart vissza attól,hogy ki ne nyissam a számat,és ne hangoztassam mindenhol és mindenkinek,hogy az állatvédelem fontos..

mindenki számára természetes életmód kellene,hogy legyen..

és abban különbözöm a cikk írójától(akinek ismeretlenül is egy virtuális ölelés),hogy én igenis látom a fényt..

igenis hiszem,hogy az emberek gondolkodása átkódolható..

hiszem,hogy megjön a józan eszük,és nem csak "pár bolondnak tartott állatvédő fojtogató és nyomasztó küzdelme"marad az állatvédelem..

nem ringatom magam illúziókba,tudom,hogy most,amikor mindenkinek nehéz,sokan legyintenek erre..

'ugyan már..nekem sincs mit ennem..dehogy fogok én még koszos állatokon is segíteni'..

akkor ajánlanám mindenkinek,hogy csak egyetlenegy percre élje át azt a mérhetetlen kiszolgáltatottságot,amit ezek a szenvedő állatok kibírnak..

és nekik ez nem egy perc..

nekik EZ az életük..

ha kapnak enni,örülnek,ha nem kapnak,legfeljebb szomorúak..

de még akkor is szeretnek..

szeretnek minket gyarló embereket,akik fel sem érhetünk hozzájuk tisztaságban..

melyik ember lenne képes ilyen önzetlen és önfeláldozó szeretetre?

nagyon nagyon kell gondolkodnod,hogy akár egy is eszedbe jusson,ugye?

aki nem nézett még szenvedő állat szemébe,az nem látott még fájdalmat..

aki nem simította még meg egy állat fejét vígasztalásképpen,az nem ismeri az igazi hálát..

aki nem szeretett még úgy állatot,mint önmagát,az nem is szeretett még igazán..

nem kívánok pálcát törni senki felett..

nem kérhetek senkit arra,hogy felvállalja annak a maroknyi embernek a küzdelmét,akik éjjelüket nappalukat azzal töltik,hogy jóvá tegyenek mindent,amit lelketlenek elkövetnek az állatok ellen..

nem lehetünk mind calcuttai teréz anyák,nem emelhetünk fel minden állatot,minden embert a földről..

de igenis szent kötelességünk,hogy ami erőnkből és lehetőségünkből telik,azt maximálisan megtegyük..

"Azért nem adom fel, nem adjuk fel!
Fejemben az altatásra váró kutyák kivégzésének időpontjai villognak, sakkozom a férőhelyeinkkel, kit kivel költöztessünk össze, ki kivel jön ki, majd egy kicsit összehúzzák magukat, ők is megértik, átmeneti szállás, nem végállomás. Nem csalódhatnak az emberben, hiszen tele vannak élettel, lelkesedéssel és szeretettel. Ők lelkesítenek minket is, ezért tesszük tovább a dolgunkat. Még nem látszik a fény az alagút végén, de kis gyertyákat gyújtunk szerte az országban és egy idő múlva talán a kis fények bevilágítanak az udvarok hátsó részére is, ahol Buksik és Bikficek csörgetik a láncot és várják az estét, hogy a gazdi csontot vessen elébük."

és nem adom fel..

én sem adom fel..