2013. június 29., szombat

hírek lütyőfalváról..

a virslinek nincs jó fényképarca..
olyan kis masszívnak tűnik mindig,pedig az egész kutya nem nagyobb,mint a legidősebb cicánk..
hááát..mondjuk azért kicsit vastagabb(Szonjuska szerint már szafaládé),de erről határozottan én tehetek..
olyan meghatóan tudja mozgatni a kis ormányos medvére emlékeztető nóziját a tányérom irányába,hogy én annak sosem tudok ellenállni..
a következetesség sosem volt az erősségem..

a lányokkal sem jutok egyről a kettőre,mert mindig elgyengítik a szülői szigoromat egy jókor jött öleléssel(kamaszokról lévén szó,ez már egyenesen csoda számba megy)..
kicsit sem kevesebb az igényem az ölelgetésre,puszilgatásra(nekem ez a szeretetnyelvem),de mivel a sünmalackáimat már nem vegzálhatom,ezért a virsli jár ezzel is jól..
állandóan nyomorgatom,amit ő hangos,elégedett nyöszörgéssel vesz tudomásul..
elkényeztetettvirsli:)

(csórikámra szemöldököt rajzoltak dinka kamaszaim..lütyő egy banda)..


a változatosság kedvéért most a kis tarkacicával járunk naponta orvoshoz,leukémia gyanús szegénykém..
olyan csepp,és amikor lázasan fekszik összekuporodva,mint egy kis kakaóscsiga,akkor mindig szeretnék azonnal minden fájdalmat törölni a világból..



szeretnék rendelni az univerzumtól néhány izgalom és betegség mentes hetet,hogy végre kicsit hátradőlhessek..

2013. június 28., péntek

álom és valóság..

nálunk a tegnapi nappal zárult a tanév,Katus az előrehozott érettségiket,Ancsa a vizsgaidőszakát fejezte be végre..
most lehetne talán fellélegezni,hogy egyelőre vége a hajnali ébresztéseknek,és tízóraik porciózásának..
de nemám.
a nagylányok kitalálták,hogy nyáron dolgoznak..(remek..az ötlet egyébként tényleg szuper)..
így én pedig immáron beletörődtem,hogy az elkövetkezendő 30 évemben most már mindig gyűrt pizsamában fog találni a hajnal,és félkómásan fogom kérdezgetni minden arra járótól: hány zsömlét is viszel ma?
mivel Szonjuska is a bölcsészkarra készül,így nálunk senkit nem a pénzéért fognak szeretni,így valahol reális jövőkép,hogy az életem hátralévő részében már csak vitamintablettákat,és reggeli kávékat fogok osztogatni benőtt szemmel..


álmomban homokos lett a talpam,és tengerillatú a hajam..

2013. június 24., hétfő

nem minden sikerül..

ma másodszor ázott tökig a nyaralásra kitett tönkölybúzahéjam(igen..nálam nyaralnak a párnák,velem ellentétben)..
el kellene gondolkodnom,látva a lavórban úszó búzát,hogy a rizstermesztéssel több sikerem lenne..
lehet,hogy ezt a párnát buktam,mert már soha ebben az életben nem fogom tudni megszárítani..
(lepedőn a fűben talán..kisvirslinek vidám nyara lesz)..
nekem meg új párnám,úgy tűnik..

ma leszüreteltem az első cukkiniket,és paradicsomokat,és egész nyáron nem lesz ekkora örömöm,mint ezekben az első pacsirtákban..
mindig ezek a legfinomabbak..ilyenkor fogadom meg,hogy muszáj jövőre is..
nem érdekel,mennyi munka,mennyi vesződség..ezt az ízt nem találnám sehol máshol..
büszkegazda..

a levendulákkal meg úgy jártam,hogy amíg tűzött a nap ezerrel,és szüretelhettem volna,akkor nem értem rá,mert állandóan gyönyörködtem bennük..
jajj de szép vagy,jajj de illatos vagy..még nézegetlek pár napig..
most meg már nézhetek ki a fejemből..
ez a monszun most jóidőre eláztatott mindent,annyi az aratásnak..
lehet,hogy ez a project is úgy járt,mint a búzapárnám..
vízbefulladt..

a két kis névtelen gengszter egyre bátrabb és rosszabb,bár még mindig elférnek a tenyeremben..
cseréplakó kismaszatok..


a most meglévő 6 cicánkkal már bőven túlteljesítjük az átlagot(nemnem..szerintem még elférne nálunk néhány),és nyunyesz is ultragáz az állandó hisztijeivel..
hiába ijesztgetem a kasztrálással..ugyanis gyanús,hogy mégis lány..állandóan ágyaz a szalmával mostanában..
azért mókás,ahogy álldogál egy maréknyi szénával a szájában,pedig néha falhozcsapnám,annyira kibírhatatlan hisztigép..

kisvirslim pedig..
szóval őt egyszerűen csak kibírhatatlanul imádom <3



ebbe a képébe szerettem bele..
azóta is ilyen kis kajlafülű..
néha csak fél fülével figyel..
bohócvirsli<3


2013. június 22., szombat

lezárt szekrény és babacicák..

képzeljük el,hogy van egy nagy kétajtós szekrényem(amúgy nincs),olyan békebeli..nyikorgó nagy faajtókkal..
oda zártam most be mindent,amiről tudnék,de nem szeretnék mesélni..
mégiscsak vannak az életnek olyan titkos zegzugai,amikről az ember még magának is csak suttogva..néhanéha..
a démonaink még ha feketébbek is az elviselhetőnél..a mieink..
ha néha rájuk is nyitom majd az ajtót(muszáj..tudom jól..),arról biztosan hallgatni fogok..
vegyük tehát úgy az elmúlt időszakot,mint egy jól bezárt szekrényt..

annyi tudható azonban az elmúlt történésekből,hogy szőröske fronton is történt átalakulás..
drága kicsi Babcinkat,a fekete-fehér cicánkat el kellett engednünk,kicsi teste feladta a küzdelmet..
ez is mély sebet vájt mindannyiunkba,és esténként még mindig hallom,ahogy trillázva dorombol az ölemben,ahogy senki más nem tudott..imádtam ezt a cicát..
Ancsa nagyon mélyre temette a gyászát,ami miatt aggódom is..



én még mindig sokszor sírok miatta..képtelen vagyok a felejtésre..
a téboly mélypontja volt,mikor a halott cicával a csomagtartóban kellett a gyerekhez menni a kórházba..
akkor éreztem úgy,hogy csak valami csoda ment meg az őrülettől..


megvagyunk..
túléltünk sok mindent(remélem ép ésszel)..
meglepetés is érkezett hozzánk..
2 kis szőrpamacs,akiket az állatorvosi rendelő elé tettek ki dobozban,és nyilván valamiféle jel volt az,hogy épp Ancsa járt arra,aki elvesztette Babciját előző nap..
így esett,hogy most újra babázunk,sokat nevetünk,és Ancsa ágya újra tele cicákkal..


2013. június 21., péntek

nyári napforduló

Nyári napforduló

A nyári napfordulóra a sötétség teljesen összehúzza magát, az éjszakák egészen rövidek lesznek a hosszúra nyúló nappalokkal szemben, s még ekkor, június 21-én, amikor a Nap épp belép a Rák jegyébe és a legmagasabbra emelkedő Nap pontban délben az égbolt közepén látható, egy szertartással mi is megérinthetjük, megszilárdíthatjuk, teljessé tehetjük önmagunkban legfényesebb, legvilágosabb, legtisztább állapotunkat.


Ez a termés beérésének kezdete, termékeny időszak, amikor az anyaföld, az anyatermészet bőkezűen osztja, ontja, adja áldását. 



A gyógynövények is ekkor telítettek leginkább világossággal, gyógyerővel, ekkor érik el hatóerejük teljességét, a füvek szedésére tehát a legjobb alkalom. 


Az ünnep napjának hajnalán, amikor megkerülték a földeket, s gyógyfüveket gyűjtöttek az emberek, különös gonddal keresték az aranyospatrácot, mert úgy tartották, az ilyenkor megszólal, s a többi fű titkát is kibeszéli.



A mezőn szedett virágokból, füvekből koszorút is kötöttek és a ház elejére akasztották tűzvész ellen, mert ekkortól lesz elemében a nyár: ami a tűz elem évszaka. A frissen gyűjtött gyógyfüvekből a máglyába is szórtak, amit a falu határában vagy egy dombon, halmon, netán magasabb hegy tetején raktak, vagy a hegy tövében forrásnál, esetleg kútnál a faluvégi réten. A máglya örömtűz, a máglyarakás nem egyszerű játék a tűzzel, hanem mélységes értelmű szertartás. 



A cél a Nap erejének megerősítése volt, a fény megtartása a világban, a sötétség visszaszorításával tisztítás és gyógyítás is egyben. A kút lejárat az alsó világba, mely a sötétséget jelképező sárkányok, kígyók lakhelye. Az efféle alvilági lények ellen kell megfüstölni a forrásokat, kutakat, a tűzre tett illatos füvekkel elűzni a sárkányokat, hogy "a vetésben ne tegyenek fergeteggel kárt, hogy a kutakat, forrásokat ne itassák tele méreggel". Mi is tüzet gyújthatunk ekkor társaink, barátaink, szeretteink körében, tudva, hogy a világos meglátásokat érdemes kiterjesztenünk a tudatunk mélyén megbúvó árnyékos tartományokra, lappangó késztetésekre, eddig át nem látott szándékokra, a hétköznapokban szinte láthatatlan szálakon mozgató vágyakra.


Sok minden eldől ugyanis ezen az éjszakán, hiszen a kinti fényhez, a legmagasabbra hágott Nap erejéhez mérten a tudatosságunk is elérheti legtisztább, legvilágosabb állapotát, amikor önnön benső középpontunkban megszilárdulva mintegy a teremtés pillanatából szemlélhetjük a világot. S miként a kút körül, a sötétségben lángra kap a hatalmas máglya, mi is körbejárhatjuk, megvilágíthatjuk cselekedeteinket, hogy átitassuk önnön mélyünket a tudatosság fényével. Elégethetjük, ami mulandó, tűzre vethetjük, ami úgyis az enyészeté, elhamvaszthatjuk a vágyakat, szenvedélyeket. (Ezt minden reggel és este, napkeltekor és napszentületkor is megtehetjük egy gyertyagyújtással.) Mondják, e hó utolsó napján megszakad a búza töve, azaz most már nem nő tovább. Most jő tehát a betakarítás ideje, a szüret, tetteink gyümölcseinek learatása. 



Most az égen és az évkörön végigvándorló Naphős egy esztendőbe sűrített életsorsában elhagyta élete delét, ám uralma szinte még teljes, fénye csorbítatlan. Az azonban, hogy a nyári napforduló óta már rövidülnek a nappalok, azt jelzi, hogy nem ülhetünk a babérjainkon. 
A sötétség növekedtével a tudattalan késztetések uralkodhatnak el az emberben, így az esztendő első felében megnövelt és most "termésként" begyűjthető tudatosság az, amire számíthatunk az esztendő második felében. 



Életünkben is hasonlóképp zajlik: amikor a Nap is alábbszáll, s mind közelebb jár a déli látóhatárhoz, életünk delén túl az eddigi növekedés után a természet mintáját, a magba sűrűsödést követve bennünk is alászállás, magunkba szállás, visszahúzódás, elmélyedés, befelé tekintés és elengedés kell következzék, hogy majdan, a téli napfordulóhoz, a sötétség mélyéhez, az évkör vége jelképezte halálhoz elérkezve meglegyen a biztos alapunk, ne kelljen kívül támasztékot keresni létezésünkhöz, önmagában megálljunk kötöttségek nélkül, minden ragaszkodástól mentesen és eloldottan képesek legyünk átvinni a csak az örök halhatatlan lényeget tartalmazó tudatosságunkat a túlsó partra.
[Lásd: Csörgő Zoltán: A nyári napforduló]