2012. augusztus 31., péntek

milyen ismerős..

mivel ráérő időmben pakolgatom át ide a régi blogomat,ezért épp úgy esett,hogy ma találkoztam a pont egy évvel ezelőtti bejegyzésemmel..
az iskolakezdés parámmal,amibe hétfőn újfent belevágunk..
és bár hajnalban már majd rásírtam az éppen kötött tankönyvekre(minden szabad percemet ez az iszonyatmód nemvárt évkezdet viszi el),most legalább egy jót röhögtem a tavalyi írásomat olvasva..
nahát pont így megy ez nálunk egész tanévben..



"utálom,hogy holnap kezdődik a hajnali cirkusz..
kata kelj már fel..kataaaa..kataaa..
már megint visszaaludt..
kinek hány szendvics is kell?jajj a macska megint ellopott egy zsömlét..kurvamacska sicc innen..
upsz..hasraesem a hajvasaló zsinórjában..kié ez a sok gönc?nem is vagytok ennyien..
hideg van,meleg van..mittudomén..úgyis azt veszed fel,amit akarsz..
télen topot,nyáron kötött pulcsit..
lényeg,hogy a fél szekrényed szórd szét reggel az egész házban..
megint fél nap,mire mindent elpakolok utánatok..
na neeee...az az én sminkem..már megint ki csórta el?
hogy elkésünk?hogy én még mindig pizsiben vagyok?
na ne mondd..én is látom..
kata..már lila a fejem,rég el kellett volna indulnunk,és te még mindig a tükör előtt forogsz..
mindenkinek megvan a kulcsa,tízóraijaés az innivalója?

jó..
akkor most valaki kísérjen be az idegszanatóriumba,mert ezt én ép ésszel már nem bírom.."



2012. augusztus 30., csütörtök

mindörökké nyár..

végre elkerült a szekrényről a több tonna gyógyszer és a mézesüveg,így némi maradék köhécseléssel már bele is vághatunk az új tanévbe..
(hogy aztán menetrendszerint jöjjenek majd az őszi taknyosodások az alulöltözöttség miatt..beszélhetek én ezeknek a csajoknak..ehh..)

nekem esténként már felkínálkozik a zokni a lábamra,ami egyértelműen jelzi,hogy erre az évre végetért a nyár..
már nem telejeges szörpöket nyakalunk,hanem citromos teákat..
bár napközben még becsapósan meleg van,de esténként már bevackolunk a takaró alá tévézés közben..
kezdődnek a fázós hajnalok(én roppantul utálok fázni bármikoris..és főleg azt utálom,ha ilyenkor még eztazt el is várnak tőlem..például összeszedettséget meg fittséget..meg mindenféle tízórai-reggeli hegyeket..pedig én még mormotáskodnék a meleg takaró alatt)..
fogom én majd szeretni az őszi színeket,meg főleg a tökszezont(hajráhurrá pumpkin),de most még had nyöszörögjek a nyárért..
jajjnemakarom ősz..

mondjuk ez a csendes kétségbeesettség tapintható a lányokon is(hiszen ketten is új iskolában kezdenek),és csak nyomokban vagyok képes kezelni a szomorúságukat,hiszen én is vérző szívvel siratom a nyarat..
ilyenkor fogadom meg minden évben,hogy feltétlenül melegebb éghajlatra költözünk,ahol ismeretlen a télikabát..
jelenleg nem is tudok teljes szívvel-lélekkel hurráoptimistáskodni,hogy jajj,mucikáim..de klassz is lesz ez az új tanév,meg látni a kis pajtásaitokat..ugyanmár..
szegény szegény 'kicsi babáim'..én is úgy érzem,hogy bárcsak lenne mindörökké nyár..








2012. augusztus 24., péntek

többéletnyi terveim..

tegnap ancsa azzal az újítással állt elő,hogy úgy érzi,szőrösödik a torka,és ettől kell állandóan köhögnie..
az első röhögőgörcs után azért vettem az elemlámpát,és a mindentudó szemüvegem,hogy megnézzem én azt a torokszőrt..
persze semmi sem volt a gyulladt mandulákon kívül,amin valljuk be,nem lepődtem meg..
azért ajánlottam neki a fokhagymagerezd felső ajak alatti tartogatását,ami nekem be szokott válni ilyen makacs arcüregyulladásoknál(a közvetlenül,nyálkahártyán át felszívódó hatás gyorsabb és erősebb),de ettől megint csak végigvihogtuk az estét,mert beszélni sem tudott tőle rendesen,és hát úgy nézett ki,hogy az valami kabaré..
cseppem is megjött a gólyatáborból olyan hanggal,mint egy dizőz..
hogy itthonról vitte a kórokozót,vagy ott sikerült benyelnie valamit,nem tudom,de vele egyelőre még próbálkozom homeopátiás szerekkel,hátha megússzuk ennyivel..
(ja..és mellékállásban nem ártana méhésznek is lennem,ilyen arányú mézfelhasználás mellett)..

ezen események mellett még szokás szerint dolgozom is állandóan,így a kert siralmasan fest..
épp csak annyi időm van  néha esténként,hogy végiglocsoljam,ami már haldoklik,de semmi másra nem jut idő..
a fává nőtt mogyoróbokrok alatt söpörni lehet már a lehullott mogyorókat,az almafák és szilvafa alatt vastagon a lehullott gyümölcs(szívemszakad érte)..
kiadtam ugyan házifeladatnak a lányoknak,hogy mentsék a menthetőt(lenne azért tervem a gyümölcsökkel),de félek megint kiabálós szombatom lesz:)

most lenne szükségem legalább egy otthon töltött hétre,mikor elrendezném magam körül a dolgokat..
akkor nem hajnalban kellene a teákat és inhalálókat lefőznöm gyorsfutásban,és ezer dolgot tudnék gyártani a kertben beérő dolgokból..
tele a konyhapult az egyre csak termő pattiszonokkal,cukkinikkel,mert a felhasználásig még nem jutottam el..
paradicsomokból is jóval több terem,mint amennyit meg bírunk enni(bár most,hogy katus hazacuccolt a fiújától,biztosan javul az arány)..
fejben már befőztem,aszaltam,és ezer csuda dolgot készítettem..
a valóságban meg..áááá..hagyjuk..


egyébként is szoktam azon töprengeni,hogy miért is ennyire szerteágazó az érdeklődésem,hiszen ha reálisan nézném,akkor sem lenne időm mindenre,ha egész nap otthon lehetnék..
szeretnék egy életet a gasztrovonalra,hogy kedvemre sütögethessek,főzögethessek egész nap,ahol végre méltó helyet kaphatnának a megtermelt biozöldségek,gyümölcsök..
kellene egy élet a gyógynövényeimre,és a belőlük készített kozmetikumokra,gyógyhatású szerekre,hiszen ez az egyik fő szenvedélyem..
szeretnék egy életet arra,hogy a dekoros múltam végre ne fedje homály,és kézműveskedhessek kedvemre..a sok hímzés és megkötnivaló évek óta sír a szekrényemben..
egy élet járna a rengeteg elolvasásra váró könyvemnek,és annak a számtalan filmnek,amit még nem láttam,de kellene..
szánnék egy életet az állatvédelemnek is,amiben nemcsak szavakkal segíteném őket,hanem végre tettekkel is,és annyi állatot fogadnék be,amennyit csak lehetséges(mondjuk egy állatkertnyit)..
egy élet is kevés lenne a tanuláshoz,hiszen annyi mindenben szeretnék elmélyülni..bár tudom,hogy ez csak a rég tanultak felelevenítése,de sok sok tudományágban szeretnék alaposabb tudáshoz jutni..
és persze a legfontosabbat hagytam a végére..
hiszen legjobb lenne egy egész élet arra,hogy végre elég időt tölthessek a lányokkal,hogy mindent megmutathassak nekik,amit szeretnék..
hogy viháncolhassunk,örömködhessünk kedvünkre,és végre minőségi időnk lehetne egymásra..

egyszerűen csak együtt lenni..többet..még sokkal többet..

ezt szeretném legjobban..










2012. augusztus 21., kedd

betegség,tábor,koldulás...

szeretnék én írni,meg olvasgatni is itt többet,de sikerült ancsának hazahoznia a szigetről valami ocsmány vírust,és azzal hadakozunk azóta is..(jövőre csak immunerősítő kúra után engedem el)..
eleinte még 'csak' egy magas lázas történetnek nézett ki,de hamar átcsapott egy horrorfilmbe,ahol főhősünkből mindenhol zöldes trutyik törnek elő,és úgy sípol,mint egy gumikacsa..
kétszer jártuk meg az ügyeletet,mire végre kapott is gyógyszert,és elhitték,hogy felelős magatartásként majdnem egy hétig próbáltuk a háziszereket,és a létező összes kapható gyógyszertári vackot,a gyerek pedig mégis egyre csak rosszabbul van..
az összes kakukkfüvem lefőztem neki,vénásan van rákötve a mézesüvegre,és kínjában már a hagymateámat is megitta(pedig azt aztán sohanem)..
öklendezve köhög,fuldokolva hörög,taknyanyála egyben..és ebben a hőségben lázasnak lenni..naszóval érted..
agyrém az egész..
már mindketten olyan síkidegek vagyunk,hogy azon gondolkodtunk,melyikünk vegyen be nyugtatót(ezek a 2 órás alvások nem tesznek nekünk jót)..
aztán ancsa győzött,hátha el tud aludni,de egy óra múlva felébredt,mielőtt megfulladt volna..
engem ne is nyugtatózzanak,szerintem kapásból lőjenek inkább most már le..

olyan felborzolt vagyok,hogy ma már csatak vizesen estem haza a déliből,ahová a cseppemet szállítottam gólyatáborba..
mert persze a nulla pihenéssel legyen minden kész időre,szendvicsek,ruhák egyebek(a fejét is itthonhagyná,ha ráhagyom)..
az időben indulást még bírtuk abszolválni(ez is ritka),viszont útközben magára borította a kocsiban a kólásüvege felét,ezért félig a parkolóház liftjében,félig a lépcsőházban még át is kellett öltöznie a bőröndjéből kikapkodott ruhákba,amikoris majdnem szétszórtuk a fél bőröndöt..
már ekkor hasonlítottam egy lipótról szabadultra,de amikor leadva szonjuskát rájöttem,hogy 40 forint hiányzik abból az összegből,amit nekem a parkolásért ki kell rónom,na akkor majdnem leültem a földre sírni kicsit..
megpróbáltam az autómosóktól kérni(azért ez mégsem akkora összeg,hogy zavarba hozzak vele bárkit)..és mégis sikerült,mert nem adtak..
kíváncsi vagyok,hogy a konszolidált mami külsőm,amit célul tűztem ki az öltözködésnél(első benyomás ugye az osztálytársakra),vajon miért nem vált be ez esetben..(guberáló hajléktalannak talán mégsem tűntem)..
aztán mikor már tényleg épp az idegösszeroppanás szélén álltam,akkor megláttam egy hasonlóan gyereket táborba transzportáló anyukát,aki végre megértette a történet lényegét,és kisegített azzal a kemény 40 forinttal..

így esett,hogy a mai napom koronájaként még koldultam is..
tényleg már csak nevetni tudok ezen az egészen..


2012. augusztus 15., szerda

a növényvásárlás buktatói..

én ma egy ilyen belinkelgetős vagyok,de most megint találtam egy írást az édenkert.hu-n,ami azon kívül,hogy rengeteg praktikus tanácsot ad,még meglepően jó stílusban is íródott..
a száraz cikkek között ez a humor számomra felüdülés volt..

ráadásul hajszálra így szoktam én is magam felszívni azokon a növénykatalógusokon,amikben egyetlen hiteles kép sincs,csak túlszínezett,agyonvariált lehetetlenségek..
sikítani tudnék mindig a multik kertészeti osztályain is,ahol totálisan életképtelen növényeket árulnak(nem is potom pénzért),és a szomszéd gizi néninek is több affinitása van a kertészkedéshez,mint azoknak,akik ott 'gondoskodnak' a növényekről..
igen..én is próbáltam tujasort ültetni a diónyi földlabdás ááákcijós tujákból..
na pont nem is sikerült..
úgy száradt el,mint a vöcsök..
azóta már csak szomorúan sóhajtozom,ha végigjárom a kertészeti részleget(és mindig végigjárom,mert a tej-kenyér mellé nekem virágsimogatás is jár)..

szegény szegény növények..
natehát kedves gyerekek,ha növényt szeretnétek vásárolni,ezt itt alant olvassátok el,mert megmondja a tutit:)








Bizony a mai könyörtelen gazdasági versenyhelyzetben sok cég van, amely nem a hosszú távon nyújtott, korrekt szolgáltatásban, hanem a pillanatnyi előny megszerzésében látja tevékenysége legelőnyösebb formáját.

Mesében sem létező színű növények

  • Gyakran látni egyes csodálatos színes katalógusokban számítógépes trükkökkel feljavított képeket. Az ezeken ábrázolt csoda bizony többnyire a mesében sem létezik! Egyes növényeken olyan virágbőség van, amennyi virágot az adott faj több év alatt összesen sem képes hozni!
  • Bizonyos, szinte csemete méretű gyümölcsfák képére a 10 éves-kori termésmennyiséget aggatja az "ügyes fotós", nem törődve azzal, hogy az azévi hajtásokon is ott lóg például a két öklömnyi gyümölcs.
  • Könnyebben érzünk egy bogyót óriásinak egy két-három éves kisgyermek kezében, mint egy felnőtt férfiében!
  • Egyes színek láttán a hozzáértő szakember joggal érzi úgy, mintha mesekönyvet lapozna: olyan égszínkék lomb, az a rikító aranysárga, vagy szinte lángoló tűzpiros virág sajnos többnyire csak a képzelet (és a technika) szüleménye!
  • Vannak bizony azok az ügyes fogások, melyek elhitetik a kedves érdeklődővel, hogy bizony már nem lehetetlen a kertben trópusi gyümölcsöket termelni, sőt ezeket más mesés tájak csodaszer-gyógynövényeivel 120 éves koráig is élvezheti!
Ne hagyd magad becsapni! Növényvásárlási tanácsok
Ezek a komolytalan, megtévesztő trükkök az internet világában szerencsére játszi könnyedséggel leleplezhetők, mivel a komolyabb keresőszolgáltatások segítségével, az adott növény nevét bepötyögve, pillanatok alatt ellenőrizhetjük annak minden tulajdonságát, hiszen leírások vagy képek tömegét, század másodpercek alatt dobja ki a gép. Külön rákereshetünk a magyar nyelvű leírásokra is.

A termelő vagy a kereskedő a megbízhatóbb?

A hálón böngészve persze nem csak az áhított növény tulajdonságait ellenőrizhetjük, hanem a beszerzési források árainak is könnyen utánanézhetünk. Az árak alapján hamar kideríthetjük azt is, hogy mely cégek csak kereskedői, melyek viszont termelői is az általuk kínált fajoknak, fajtáknak. Akár a kertészeti árudákban, akár a csomagküldő szolgálatoktól, de a piacokon, vásárokon történő növénybeszerzésnek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legveszélyesebbek egyes multi-cégek, melyek a néha szinte döbbenetesen olcsó ár érdekében a növényeket elképesztő hanyagsággal kezelik, nem is élőlénynek tekintve őket. Nemcsak ismerősök számtalan elbeszéléséből, hanem egy komoly Nyugat-Európai faiskolában dolgozva testközelből is megismerhettem ezt a bánásmódot, mikor ilyen növénygyárból érkező tuják sorsát figyeltem.
Ne hagyd magad becsapni! Növényvásárlási tanácsok
Mutatós és minőségi áru
A termelő cégek sok esetben már nem is kézzel, hanem géppel termelik ki a földlabdás növényeket, borzalmasan kicsi földlabdát hagyva rajtuk (a szállítási költséget bármi áron csökkenteni kell!), de kézi kitermeléskor sem maradhat sok gyökerük, mert a gépi hálózáskor a gép nyílásába be se férnek a normális méretű földlabdák! (A gépi hálózás azt jelenti, mikor a gép nyílásába befelé tolva, majd onnan kifelé húzva a gép egy gumírozott hálóval szorítja össze a földlabdát.) Ez a rugalmas háló persze olyan ritka, hogy ha a föld nem potyog ki belőle, hát pillanatok alatt kiszárad, komolyan tovább rontva szerencsétlen növények életben maradási esélyeit. Ezek a talajból kitépkedett, behálózott növények azután egymás hegyére-hátára ömlesztve nagy faládákba kerülnek, ahol esetenként több hetet is eltöltenek fény és víz nélkül. A nagyáruházba érkezve persze sok esetben szintén nem kerülnek szakértő kezek közé, hanem további hosszú időt töltenek bent a melegben, míg szegény megtévesztett vásárlók az "AKCIÓS" felirattól szinte hipnotikus állapotba kerülve haza nem viszik őket. Az ilyen, halálosan meggyötört, nem egy esetben már zörgősre száradt, gyakran bepenészesedett növényre kiadott pénzt pedig akár településünk főterére kiállva, cafatokra tépve a szélbe is feldobhattuk volna, ugyanannyi értelme lenne. A veszteség sokszoros, hiszen nemcsak a pénzünk úszott el, de az elültetésükbe fektetett munka (plusz a majdani kiszedés) is. A legdrágább persze az elvesztegetett idő, hiszen az ősszel elültetett növény sok esetben csak a következő nyár első szárazabb időszakában adja meg magát véglegesen. A pótlás persze már csak ősszel lehetséges, így egy évet sikerült elbukni. Ezalatt egy megfelelő helyről érkezett, szakszerűen gondozott tuja 30-40 cm-t is fejlődhetett volna! Most viszont kezdhetjük elölről, irány tehát egy kertészeti áruda. Ezek többségében azért szakszerű gondozásban részesített, fajtaazonos növényekhez juthatunk, többnyire elfogadható áron. (Bár a legtöbb árudás csak kereskedik a növényekkel, saját termeléssel nem foglalkozik.)
Az igazat megvallva egy komoly áruda nem is ér rá a termeléssel bajlódni, ha energiáját inkább a vevők magas színvonalú kiszolgálására összpontosítja.) Nagyobb tétel vásárlása esetén talán még némi kedvezményt is kiharcolhatunk. A legfontosabb azonban a személyes kapcsolat: töviről hegyire kikérdezhetjük az adott növénnyel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, s ha mégis gondunk támad, bizalommal térhetünk vissza a növényvásárlás helyére. Az árudai vásárlás hátránya, hogy sok időt, fáradságot vesz igénybe, az áruda gyakorta esik meglehetősen messze, és bizony a legtöbb árudában szinte csak a megszokott tömegnövények szerezhetők be.
Ne hagyd magad becsapni! Növényvásárlási tanácsok

Egyes növények több odafigyelést igényelnek

Ellenőrizzük a csomagküldő cégeket

A csomagküldő szolgálatok növekvő forgalma arra utal, hogy az emberek egyre gyakrabban veszik igénybe a vásárlásnak ezt az igen kényelmes módját. Gondoljunk csak bele: nincs utazás, sorban állás, ki-be rakodás, egy vásárlásra nem megy el szinte az egész nap, hanem otthon, kényelmesen végigböngészhetjük egy adott cég teljes kínálatát. Ha mindjárt egy másik lapot is megnyitunk és ott egy kereső segítségével ellenőrizzük az adott honlapon található képeket, leírásokat, gyorsan meggyőződhetünk az illető cég szavahihetőségéről. A megrendelésünket pár kattintással leadhatjuk, s utána már csak várni kell a szállítót, aki a kezünkbe adja a csomagot. Ha nem bízunk meg az adott csomagküldő szolgálatban, akkor egy minimális értékű rendeléssel könnyen "lekáderezhetjük", ha ez a küldemény megfelel elvárásainknak, nyugodtan kérhetjük a többi kiszemelt szépséget is.
A csomagküldő cégeket sem árt ellenőrizni ár tekintetében, de ne csak az adott növény mellett szereplő összeget figyeljük, hanem a méretet is, hiszen nem mindegy hogy kissé magasabb összegért esetleg sokkal fejlettebb növényhez juthatunk hozzá, nem kevés időt megtakarítva a teljes díszérték eléréséig, vagy a termőre fordulásig. Mindezek mellett természetesen a csomagküldő cégeket is felkereshetjük személyesen is. Egy ilyen látogatás alkalmával egyértelmű képet kaphatunk az adott cég komolyságáról.
Összességében elmondható, hogy a korrekt szolgáltatást nyújtó, hosszú távon gondolkodó csomagküldő szolgálatoknak komoly jövője van, hiszen hihetetlen széles választékot képesek nyújtani, melyből igen kellemes és kényelmes módon juthatunk hozzá a megkívánt portékához. Ha egy adott cég bizonyította korrektségét, akkor hosszú távon építhetjük rá növényesítési elképzeléseink megvalósítását. Nem véletlen, hogy nyugaton 3-4 emberöltő óta működő, látványosan fejlődő ilyen cégek egész sokaságát találjuk. Az USA-ban közel 20 éve vettem egy könyvet, mely az ottani csomagküldő cégeket taglalja. Méretes könyv, mintegy ezer céget ismertet! (Barbara J. Barton: Gardening by Mail, 1990)
Ne hagyd magad becsapni! Növényvásárlási tanácsok

Ne dőljünk be a piacos kertészpalántáknak sem

Végül, de nem utolsó sorban a piacok, vásárok. Itt aztán a legkülönbözőbb csodabogarak állítják magukról, hogy soknemzedékes kertészdinasztia örökösei, s már az anyatejjel szívták magukba a szakmát, egyeseknek az óvodában is metszőolló volt a jelük! Kételkedjünk azonban a csodálatos mesékben, ha a másfél méteres hamisciprust kék tuja néven, teniszlabda nagyságú, fóliazacskóba csomagolt "földlabdával" árulja az illető. Külön rémtörténet Karácsony előtt a "gyökeres" fenyőt árusítóké, mikor a növényt szó szerint kitépik a földből, fóliazacskóba dugják, és hetekig hordják piacra, mire rá tudják sózni valakire. Az ilyen növény megmaradási esélye (egy ismerős szavaival élve) egy a vizesvödörhöz. Mindenesetre piacon úgy kérdezzünk az árustól, hogy az ne jöjjön rá, mit akarunk hallani!
Számtalan elképesztő példát lehetne sorolni a piaci növénysorsokról, a kocsi tetején fedetlen gyökérrel szállított gyümölcsfáktól az aznap földbe szúrt (véletlenül sem ültetett) "edényes növényekig". Gyakran elhangzó ültetési tanács, hogy ültetéskor borítsunk a növény alá egy talicska trágyát, vagy hogy egy fél marék pétisó majd helyrehozza. Mindkettő elég hatásosan szénné égeti a növényt.
Nem akarok minden piaci árust bántani, hiszen túlnyomó részt keményen dolgozó, becsületes termelők, akik sokszor bizony jobban ismerik a szakmát, mint egyetemi végzettségű kollégáik Számtalan komoly faiskola is árul néha piacokon, vásárokon. El kell ismerni, hogy kistermelőktől sok esetben jobb minőséget kapunk, mint egyes profi árudákban, mégpedig közel termelői áron. Mivel azonban a piacok a szélsőségek színterei, igencsak nézzük meg, kitől vásárolunk.
Ne hagyd magad becsapni! Növényvásárlási tanácsok
A fenti sorokban említett példák, tanácsok csak kis részét tudták felölelni a növényvásárlás buktatóinak, szépségeinek. Ne riadjunk vissza azonban a beszerzés nehézségeitől, hiszen egy saját magunk alkotta csodás kertnél nincs boldogítóbb dolog a világon!

kampányolok..

mivel én csak a számat jártathatom pénz híján(de a számat bizony be nem fogom,ha állatokról van szó),ezért most két egyesületnek is kampányolok..
mert a cél jó..a cél nemes..
és én egy ittfelejtett idealista vagyok,aki még hisz az emberi jóságban..


az első tehát a Vigyél Haza Alapítvány rendezvénye:






Úgy is segíthetsz, hogy jól érzed magad! 
Gyere el a Koncertre, hozd el barátaidat, családodat, munkatársaidat is!

Tudjátok, hogy a fővárosban, évente több mint 3000 kóbor vagy gazdája által leadott kutya keresi új gazdáját? Hallottatok arról is, hogy a gazdit kereső kutyák között sok a sérült, vagy olyan, a gazdája által leadott állat, akiknek az orvosi költségét tulajdonos nem tudja, vagy nem k
ívánja vállalni? 
Alapítványunk küldetése az árva kutyák örökbefogadási esélyeinek növelése, örökbe adása. Ennek fontos eleme a rászoruló kutyák szükséges orvosi ellátásának biztosítása is.
Ezért határoztuk el, hogy művész barátaink és a Szabad Tér Színház segítségével JÓTÉKONY CÉLÚ KONCERTET szervezünk, hogy az erre rászoruló kutyákat időben és magas színvonalon orvosi ellátásban részesíthessük, ápoljuk, majd felelős gazdához juttassuk!
A jegyeket megveheted a www.szabadter.huoldalon, a színház pénztárában, a szokásos jegyértékesítő helyeken és a helyszínen is.
(A színpad és a nézőtér fedett, így a koncertet rossz idő esetén is megtartjuk!)

 

 

 

 

 

 

a másik pedig egy NOÉs rendezvény:

 

 

SEGÉLYKONCERT A NOÉs ÁLLATOKÉRT! 2012. szeptember 16.

Nakérem, nekem senki ne mondja, hogy nem szóltunk időben!!!! Ugyan még több, mint 1 hónap van addig, de mi már természetesen a szervezés lázában égünk. 
Tehát 2012. szeptember 16. vasárnap - NOÉ Állatotthon (Budapest, Csordakút utca) 10-től esti kifulladásig - Segélykoncert az állatokért. Már hagyományos és mindig szuper buli, gyerek programokkal, kirakodó vásárral, tombolával és természetesen rengeteg fellépővel és még több állattal.
Akik már egészen biztos, hogy velünk lesznek: KiSTeHéN, Freshfabrik, Tóth Vera, Twin City Country Rock Band, Vándorok interaktív gyerekegyüttes, Különleges Eleven Zenészek és még sokan mások!
Naptárba feljegyezni, szeptember 16-án Mindenkinek a NOÉ-ban a helye!
Kedvcsinálónak egy kis képes beszámoló a tavalyi koncertről és ne feledjétek, idén még sokkal jobb lesz! :) http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1143
 
 
 
naszóval ugye ez csak egy szombat a sokból,de bármelyikre is mész el,jó ügyet támogatsz..
 
 

2012. augusztus 14., kedd

bárcsak lennék újra gyerek..

magamról most inkább nem írnék,mert nyakig ülök még a rámdobált takonyban,és gyakorlatilag onnan tudom,hogy van még fejem a megoldáshoz,hogy rögtön görcsöl,ha elmúlik a gyógyszerek hatása..
(igenigen..iszom vizet..sokat ;))..
megoldás egyelőre nincs,csak sűrű sötét,hazugságokkal teli erdő..



inkább arról írnék,hogy vasárnap felavatódott legkisebb cseppem is szigetügyileg,ancsa belevitte a jóba:)



ancsa már régi szigetes,és annak ellenére,hogy egész nyáron koncertről koncertre,fesztiválról fesztiválra jártak,ez mégiscsak egy különleges esemény volt,hiszen szonjuska még csak most látta először élőben a killerst..(ancsa rómáig is elzarándokolt értük abban az évben,mikor nem jöttek a szigetre)..
natehát izgultam én is,és úgy szorongattam meg a 'picikémet',hogy tudtam,egy egészen más gyereket kapok majd vissza..
nem volt nagy kunszt megvárnom őket éjjel(úgyis épp sírva-meghatódva olimpia záróünnepeztem),hiszen látni akartam azt a pezsgést,azt az eufóriát rajtuk..

és tényleg úgy robbantak be az ajtón,hogy a fülükön is dőlt az adrenalin,egyszerre beszéltek,röhögcséltek,meséltek..
drága kicsibabám még sírva is fakadt a nagy érzelemlökettől,ami most átviharzott rajta..
én sosem voltam még a szigeten,de szinte mindent értek-érzek belőle,olyan tisztán átragyog a lányokon az élmény..

másnap aztán lógó orral ültek egész nap,és úgy érezték,vége van a világnak azonmód..
kicsit megvigasztalódtak azzal,hogy mennek még ugyan ilyenolyan kocertre..nadehát a sziget..jajjóóóédesistenem..


kicsimucik..
irigylem őket..
talán akkor voltam én is a legfelhőtlenebben boldog..
abban a nagy fiatalkori pezsgésben..

felnőttnek lenni nem túl szórakoztató dolog..


2012. augusztus 11., szombat

'cipelem a sorsom,és néha nem bírom el..'

Mági kedves szavai először megríkattak(én olyan meghatódósan sírós vagyok),aztán kicsit fel is dobtak..
mert a legjobbkor jött a támogatás abban,hogy MINDENEN tudni kell felülemelkedni..
és a problémák megoldásának legtisztább módja,ha kívül helyezzük belőle magunkat..
és nem azon a homokbadugósfejű módon,hiszen a probléma attól még létezik tovább,hanem azon a módon,hogy lelkünkről ledobálva a mázsás súlyokat,igyekszünk kívülről szemlélni a gondokat..
sok helyzeten segített már át ez a módszer,hiszen a bajba nyakig merülve nem látjuk a kapaszkodókat,mert épp az életünkért küzdünk..
ha ilyenkor képes vagyok azt mondani,hogy OK..ez a nagy büdös helyzet..nyugi van..relax..
ezt kell valahogy megoldani,de hiszti nélkül..
akkor mindig adódik egy helyzet,egy ember,egy segítő..valami vagy valaki,és a dolgok elsimulnak..
ezt a buddhista nyugalmat már hellyel-közzel sikerült magamban megteremteni(végtelenül irritálva a körülöttem hisztérikusan viselkedőket),és mégis van még hová fejlődnöm..
sokat..nagyon sokat kell még tanulnom ahhoz,hogy ne a páni félelem legyen az első reakcióm minden újabb villanyszámlánál,és a bennem dúló tehetetlen dühöt uralni tudjam a tudatalatti szintjén is..

ez egy kemény tanulási folyamat,hiszen napok óta mást sem teszek,csak próbálom nyugtatgatni magam..
igyekszem a cinkék hancúrozására koncentrálni a reggeli kávé közben,és kisöpörni a fejemben nyüszítő hangokat,amik egyet kántálnak csak..'hagyjon végre mindenki békén'..
'én csak élni szeretnék békességben és nyugalomban,senkit sem bántva..miért történik velem akkor mindez?'..
az igazság az,hogy még nem mindig tudom magam meggyőzni(ezért is a fizikai tünetek)..
sírni tudnék,ha arra gondolok,hogy hiszen lehetne másképp..
lehetne úgy,hogy ne kettő helyett dolgozzak,hogy lehetnék nem ennyire fáradt..
lehetne úgy,hogy időm és főleg energiám jutna azokra a dolgokra,amik fontosak nekem..
(a lányokra is..sokkal több idő kellene,hogy ne csak félórákra találkozzunk esténként,mikor már beszélni is fáradt vagyok)..

hiszem azt,hogy lesz erőm ebből is felállni..
hogy előbb-utóbb eltűnik belőlem a félelem,és a bizonytalanság..
hogy megfőzöm végre életem első szappanját,és elkötöm azt a rengeteg fonalat,ami mind rám vár..

hiszem,hogy nemsokára már együtt tudok reggelenként örülni a cinkékkel egy új napnak..



2012. augusztus 10., péntek

elvesztegetett évek..

mivel változatlanul tart az az állapot,hogy 'elrontottam' a kommentek közzétételi gombját,és sehogyan sem tudok válaszolni senkinek semmit(fel nem foghatom,mi lehet a baj),ezért akkor most itt..

Mági neked azt szerettem volna válaszolni,hogy én is irtózom az agresszió minden formájától,a verbálistól is,és ez a világ most tényleg nem a szelídeké..
(és ez a válasz a mai bejegyzés tükrében most épp újra aktuálissá is vált)..

Verde L. neked köszönöm szépen a tanácsot!
dehidratált valószínű nem lehetek,hiszen literszámra iszom a hideg csalánteát az allergiám kordában tartására,sokkal inkább a tehetetlen düh az,amit kezelnem kellene magamban..
az elengedésen már régen túl vagyok,és cseppet sem sajnálom a válást,sőt inkább hálás vagyok érte(bár előbb ment volna el)..
lényegesen boldogabb vagyok így a lányokkal,mint egy rossz házasságban..

a konfliktuskezelő képességem,és a birkaságom az,ami viszont sokszor okoz nekem pszichés tüneteket..
mert hiába tudom már,hogy soha semmit nem lehet erőből megoldani,ettől még mindig él bennem a kényszer,hogy néha úgy istenesen szájon vágjak valakit(legtöbbször az exem)..
mert nincs az az anya,aki ne oroszlánként védené a gyerekeit,és ebben a konkrét esetben épp ők szívják a legnagyobbat..
aztán ugye nincs ordibálás,nincs foggal széttépés(csak álmomban),és akkor meg jól fáj a fejem..
neszenekem higgadtság..



valamit még feltétlenül hozzá szeretnék fűzni az előző bejegyzésemhez..
mivel sajnos nem egy,és nem két családot érint ez a téma,ezért azt hiszem,hogy fontos lehet..
válni sokféleképpen lehet..
én megpróbáltam az egyedül ésszerűt,és minden cirkusz és veszekedés nélkül segítettem csomagolni az exemnek,mikor elcuccolt a nőjéhez..
pedig szonjuska ott csücsült a pocakomban..
felfogtam,és elfogadtam,hogy ami véget ér,azt nem lehet erőltetni..
mondhatni 'barátságban' váltunk el,és én egyáltalán nem görgettem sértettséget vagy haragot magamban..
sokszor vigyáztam aztán a gyerekükre is,és ott voltak,ha bulit tartottam az új életem új barátaival(válás után ezt is a nulláról kell indítani..áldott box..nekem ebben segített)..

és itt jön az a pont,ami szükségessé teszi ezt a bejegyzést..
mert attól függetlenül,ki hogyan válik el,az apának kutya kötelessége lenne továbbra is apaként működnie..
mert ágytól-asztaltól elválhat..
de a gyerekeitől nem..
és ami miatt igazán elgurult az én gyógyszerem,az az,hogy nem az apja,hanem  P. tanította meg szonjuskát bicajozni..
hogy drága J. az,aki mindig számon tartja a lányok jegyeit,udvarlóit,és lelki életét..
és nem az apjuk..
egy lánygyereknek mérhetetlenül fontos,hogy egy férfitől is halljon az élet dolgairól..
hogy azokban az években,mikor nyílik az elméjük és a szívük a fiúk felé,akkor legyen egy férfi,akihez tanácsért fordulhatnak..
mert adok én is..mármár túl szoros is a kötelék a lányok és köztem(ancsa szerint szeretném őket egy nagy zsebben magamon hordozni),de sosem fogom úgy látni a világot,ahogy ezt egy férfi teszi..

minden tiszteletem és szeretetem a fiúbarátaimé,hogy mindezt megtették(lovelovelove),de ezt az apjuknak kellett volna..
és nagy baj a pénztelenség is(főleg ez a sok megalázó hercehurca),de igazán mérges azért vagyok,mert apaként nem állt a helyén sosem..

és ezt szeretném,ha minél kevesebb családban fordulna elő..
ha az apa-pénz ide vagy oda-,továbbra is részt venne a gyerek nevelésében..
mert azok az évek iszonyat gyorsan elillannak..
a lányaim szinte kész nők..
de mindent tőlem tanultak(na jó..és ott az internet:D)..
de sohasem adhatja vissza nekik senki azokat az éveket,amikor az apjuk feléjük se nézett..









„Hogy a remény tart életben? De hányszor kínáljuk magunkat a remény tenyerén a halálnak?” (Ancsel Éva)

tegnap óta olyan fejfájás gyötör,hogy kettős látásom van tőle..
a vezetés így igen szórakoztató,hiszen a szembejövő sávban is én megyek,és egész úton igyekszem megtalálni  azt a helyet,ahol ténylegesen mennem kell ahhoz,hogy túléljem..
a tévét is csak úgy tudtam este nézni,ha az egyik szemem letakartam,mert a duplázódás egyik színésznek sem állt túl jól(mondjuk hamar fel is adtam,és korán lefeküdtem,hátha segít..na pont nem)..
az emberi psziché hihetetlen dolgokra képes,és hiába tudom pontosan,hogy mi okozza ezeket a tüneteket,semmit sem tudok ellene tenni..
az a rendőrségi idézés egy tény..
és az ettől való fejgörcsöm is egy tény..


nem szeretek negatív dolgokról beszélni,és egész életemben kerültem mindenféle konfliktust és konfrontációt..
mindezek ellenére jó pár éve másról sem szól az életem,minthogy különféle hivatalok citálnak be rendszeresen,és a bíróság-rendőrség-gyámügy-gyermekvédelem irodáiban aláznak porig rendszeresen..
évekig némán tűrtem,hogy az exem nem fizet gyerektartást('majd fogok..most éppen rosszul állok..'),míg a gyámügy nyomására rendőrségen nem kötött ki az ügy..
ezek alatt az évek alatt,sosem kérdezte meg tőlem senki,hogy vajon mennyit kellett-kell azért dolgoznom,hogy a lányokat eltarthassam,hogy mikor volt időm,pénzem magamra,és mennyire mélyen megalázó az,mikor egy notórius hazudozó ellenében magamat kell védenem..
mert kifogásokkal és hazugságokkal tele a padlás,és ezért topog helyben az ügy évek óta a különböző hivatalokban..
a bírásági végzéssel,és a végrehajtó papírjaival hiába állnék sorba a közértben,azért még sehol nem adnak kenyeret..
azt a konklúziót már rég levontam,hogy egy nő ebben a jogállamban csak akkor szüljön gyereket,ha azt egyedül,segítség nélkül el tudja tartani(mondjuk szólhatott volna erről nekem valaki idejében,mert én simán bekajáltam ezt a 'rám mindig számíthattok' dumát)..
mert a szikár tény az,hogy sehol senkire nem számíthatsz..
a gyámügyes nő szerint divat lett az apák körében mostanában,hogy eszük ágában sincs gondoskodni a gyerekeikről,ijesztően sok új eset van náluk heti szinten..
és miért teszik mindezt?
mert megtehetik..
mert ebben az országban mindig mindent meg lehet úszni,ha elég rafinált vagy,és jól tudsz hazudni..
vagyont elrejteni,mindent másra iratni,papíron földönfutónak látszani..vagyon,lakcím és jövedelem nélkülinek tűnni,feketén dolgozni..
mindezt meg lehet tenni,és a jólértesültek meg is teszik..


ezek alatt az évek alatt sok stációt megjártam..
először hoztam a kis naívát('biztosan fizet majd..szegény...most neki is nehéz')..
aztán csak teltek a spórolós,épphogymegélünk hónapok,majd évekre duzzadtak,és 'szegénynek' még mindig nehéz volt..
akkor megpróbáltam ilyenolyan segélyekhez jutni,aholis rámharapott a hivatalos gépezet,és rögtön keresztre is feszített..
'évek óta nem kap gyerektartást?és még nem volt bíróságon-rendőrségen-gyámügyön?maga a hibás'..
akkor indult el a bürokrácia lavinája,aminek semmi de semmi értelme nem volt..
(csak egy szemembe sziszegett fenyegetést gyűjtöttem be érte az exemtől,hogyha ezt folytatom,soha egy fillért sem látunk tőle..mondjuk mihez képest..kérdezem én)..
a lányok közben szorgalmasan nőnek,lassan már felnőttek lesznek..
igaz,már van több kilónyi papírom,bírósági végzésem,sikertelen végrehajtói jegyzőkönyvem,rendőrségi idézéseim,gyámügyis feljegyzéseim..
csak egy nincs..
pénzem,amiből felnevelhetném a lányokat..

továbbra is erőn felül feszülök meg,annyit dolgozom..
továbbra is rosszul vagyok,bármilyen hivatalba idéznek be(és egyre csak jönnek,jönnek az idézések..ennek sosem lesz vége)..
továbbra sem kapok semmiféle segítséget sehonnan,csak a megaláztatást..

végtelenül fáj,hogy a gyerekeimnek azt kell látniuk,hogy ütikvágják a szelídeket,rúgnak beléjük még párat,ha földön fekszenek..
és abban a világban kell felnőniük,ahol csak a becstelenség és a hazugság visz előrébb..


valaki állítsa meg a világot..
ki akarok szállni..










2012. augusztus 7., kedd

toporgó álmaim..


minden nyárnak eljön az a pontja,mikor már olyan vízhiányban vergődöm,hogy a napom fénypontját a zuhany alatt töltött idő jelenti..
mikor megpróbálom bőrön át felszívni a vízcseppeket,és csukott szemmel máshová képzelni magam..
nyaralós,tengeres képeket vetítek,és mélyen sajnálom magam,amiért csak a zuhanykabin csikorgása jut hullámverés helyett..
kiszáradt sivatagi homok vagyok,pedig álmomban hínárfonta a hajam..
egyre halkabban biztatgatom magam..lesz még nyár..lesz még tenger..lesz ez majd másképp..


a hétköznapi robot letépi rólam a lelkesedést,és azokat az éveket vágyom vissza,mikor főállású anyaként annyi mindenre volt időm..
irigykedve olvasom a kézműves és gasztroblogokat,magamban mindig elhatározva,hogy most már aztán én is..
aztán persze nem..
mert vagy időm,vagy erőm nincs hozzá(legtöbbször egyik sem)..
ámulva nézem a régi hímzéseimet,és a rengeteg megmaradt fonalamat..hogyan volt erre energiám régen?
a kicsik mellett jobban be tudtam osztani az időmet?
hogyan lehetséges ez?
magamat ostorozom,hogy biztosan rossz szervező vagyok(nyilván az lehetek),valószínű maximalista is,hiszen nem tudom lazán kezelni a rumlit..
mert fejben elhatározom,hogy 'nem érdekel..engem ugyan nem érdekel'..aztán pedig dehogynem..
és akkor mérgezett egérként kezdek rohangálni a porszívóval,mindent lerángatok és kimosok,és kiabálok mindenkivel,aki nem mozog olyan gyorsan,mint én..
a lányok már megjegyezték..'mami..te minden szombaton kiabálsz'..
és igen..
hiszen az a nap a héten,mikor legalább délutánra már hazaérek,és nem késő este zuhanok be félholtan..
na és akkor adjuramderögtön tisztaságot és rendet akarok magam köré(kizárt)..
az egész heti apátiám akkor fordul át hisztériába,és akkor igenis muszáj kiabálnom,ha máshogy nem megy..
bolondanya..

emlékszem én még arra,hogy volt olyan életszakaszom,mikor glédában állt a ház(és nem ekkora..egy sokkal.sokkal nagyobb),és az épp aktuális pici kezét fogva húztuk ki a répát az ebédhez..
ugyanilyen embertelen mennyiségű virággal,óriási kerttel és csak egy picit kevesebb állattal csont nélkül hoztam a mintaanyu szerepet..
na annak most a közelében sem járok..
néha villanásokra elégedett vagyok magammal(ügyes vagy..ma is életben maradtál),de annyi mindent szeretnék csinálni,amihez még csak hozzá sem tudtam fogni..

szeretném hinni,hogy lesz majd olyan,amikor már nem fejben fogok szappant főzni,hanem úgy igazán..