és megint gyászolunk..

4 nap szenvedés után elment szegény bonifácunk..

bármit is próbáltunk,sajnos visszafordíthatatlan volt az agyát ért károsodás..

a gyógyszer ellenére napi több rohama is volt,tegnap este óta már nem is volt magánál..

éjszaka még megpróbáltam kivinni őt a levegőre,de az ajtó előtt szétcsúsztak a lábai,és összepisilte magát,ahogy tette az utóbbi napokban szegénykém..

azóta már egyáltalán nem is tért magához,az orvos szerint kómába esett..

sajnos nem volt választásunk..

mindannyian össze vagyunk törve,hiszen egyáltalán nem számítottunk erre..

ő volt a falkavezér,a főnök a kutyáink között,és nagyon stramm,erős volt mindig..

szegény drága öreg sherry-ért aggódtam állandóan,hiszen annyira beteg és öreg már..

és erre teljesen váratlanul bonifác hagyott itt minket..

mondhatnám,hogy könnyebb,mint embert gyászolni,de nem könnyebb..

egy cseppet sem..

ő már a második arany cocker spánielem,aki idő előtt hagy el engem..

és amíg élek,ez marad a kedvenc kutyafajtám,de egészen biztos,hogy soha többet nem lesz ilyen kutyám..

szegény kicsi bonifácom is azért lett az enyém,mert képtelen voltam elfogadni a veszteséget,mikor az első elpusztult..

és egy épp ugyanolyat szerettem volna,mint életem első kutyája,akit mérhetetlenül szerettem..

ha valaki látott már kölyök spánielt,az édes könyörgő szemeivel,és a hihetetlenül puha,bársonyos füleivel,az megértheti a szerelmemet..

nem kísértem a sorsot többé,és az arany cockereket ezentúl messziről imádom majd..

bonifác ott fog nyugodni a házunk kertjében,ahol annyira szeretett játszani..

és abban a menyországban,ahová én megyek,és amit én teremtek magamnak,abban ott fog várni mindkét puha arany kiskutyám..

és ott már örökre velem maradnak..

drága bonifác..

nyugodj békében! 

 

túl sok veszteség ér minket mostanában..

szeretném hinni,hogy ezentúl most már csak fölfelé visz az út..