'az még nem véd meg a gonosztól,hogy nem hiszel benne..'

nem véletlenül esnek úgy a dolgok,ahogy..

tegnap néztem meg egy filmet,és éppen tegnap akasztott ki egy hír a tévében..

és a kettő szoros összefüggésben van..

tehát jel..

a film :A rítus (The Rite)..

nem állítanám,hogy életem legmegrázóbb ördögűzős filmje volt,és mégis muszáj róla beszélnem..

és ez az ok a szkeptikusság..

a film főhőse egy fiatal papnövendék,aki nem találja a hitet..

a Vatikán elküldi egy ördögűző szemináriumra,ahol megtalálja nemcsak Istent,de magát a gonoszt is..

egy öreg pap beavatja az ördögűzés szertartásába,rítusába..

kételkedőként megkérdőjelez mindent,ami történik..

és a film végére természetesen hívővé válik..

azóta is gyakorló papként végez ördögűzéseket..

a film igaz történetet dolgoz fel,és én az ilyeneket szeretem nagyon..

mert végre egy személyiségfejlődés keretében követhetjük végig,hogyan talál rá valaki az egy igaz Istenre..

és bár nekem ez már nem mond sok újat,viszont pontosan tudom,hogy milyen sok ember szkeptikus még mindig..

és EZ az,amit ép ésszel felfogni sem tudok..

nekem a kétkedés ismeretlen..

én a bőrömön érzem sokszor a démonok lehelletét,mikor valakit gyógyítok..

az ájulás jön rám,mikor átmászik a feketeség belém..és hiába a védelem..

mondjuk kis kaliberű ártó szellemek lehetnek,hiszen el tudok velük bánni..

de egyszer álmomban megtalált egy olyan,amitől a mai napig iszonyodom..

akkor ott testközelből éreztem a gonoszt..

szemtől szembe állt velem,arctalan fekete tömegként,az állam alá nyúlt,és olyan iszonytató erővel vágott a plafonhoz,hogy rongyként estem vissza a földre..

ilyen irtóztató erőt még sosem éreztem..

rögtön felriadtam,és az éjszaka további részében az ágy szélén ülve remegtem,és nem mertem elaludni..

tudtam,hogy ez AZ..

amit sosem szerettem volna látni..

a félelem viszont nem maradt velem,hiszen tudom,hogy nem lehetek hiteles a saját feladatomban,amíg nem ismerem a sötét oldalt is..

most már láttam,éreztem borzasztó erejét..

és soha többet nem szeretnék vele találkozni..

semmilyen körülmények között..

na és a film..

Anthony Hopkins zseniális,mint mindig,bár nekem már kezd kicsit maníros lenni,de akkor is imádom változatlanul..

a film helyenként kicsit vontatott,és direkt hatásokra törekszik,mégis azt mondom,hogy feltétlenül nézd meg..

ha szkeptikus vagy azért,ha már hívő akkor meg pont azért..

garantált,hogy a hideg fog futkosni a hátadon..

ja és a hír a tévében..

valami féleszű gyerekről volt szó,aki borzalmakat művelt egy kórházban..biztosan láttad..

rögtön éreztem..nahát..a gonosz bejelentkezett és nem gyenge módon..

megszavaztatták a nézőket,hogy hisznek-e abban,hogy valakit megszállhat az ördög..

és a szavazók majd 80%-a azt állítja,ilyen nem létezik..

na akkor dobtam le majdnem a hajamat..

mert sejtettem én,hogy az emberek nagy része szkeptikus,na de hogy ennyire szűk látókörűek legyenek,azt nem hittem volna..

kivitte nálam a biztosítékot,és teljesen elkeseredtem..

és ugye akkor jött velem szembe ez a film,és rájöttem,hogy nem véletlen az egybeesés..

a hit megtalálása nagy feladat..

egy hosszú hosszú út(nagy szerencse,ha úgy talál rád, hirtelen,ahogy rám,de ne belőlem induljunk ki)..

és itt és most nem pálcát akarok törni a hitetlenek és kételkedők felett..

nekik is megadatott,hogy választhassanak..

én csak szeretném hinni,hogy egyre többen lesznek azok,akiknek ezek nem hókuszpókusz dolgok lesznek,hanem evidensek,ahogy nekem..

ezen az úton lökhet rajtuk kicsit ez a film..

és mint ilyen,igenis sokat számít..