temetés..

tegnap átestünk a temetésen..

és én egészen komolyan mondom,mikor megkérdeznek,hogy vagyok..

jól..köszönöm tényleg jól..

ezzel mondjuk úgy tűnik egyedül vagyok a családban..

anyukám a tegnapi napot végigsírta,és a fennmaradó időben szétfeszült az idegtől..

nagy szerencséjük,hogy én fuvaroztam a templomba őket,mert ennyi időzített bomba között én voltam az egyetlen,aki nem kiabált..

(na jó..kicsit eltévedtünk,mert a világ végére mentünk,na de akkor is)..

ez az a fajta robbanás előtti állapot,mikor mindegy mitől,de egy perc alatt plafonon van mindenki..

anyukám az anyósülésen nemhogy az útirányt,de magát sem találta sehol..(totálisan nem volt jelen)..

így ancsa próbált úrrá lenni a térképen,de ez legtöbbször anyázásba torkollt..

én meg mentem,amerre gondoltam..

és ugye én vagyok a családban az,aki még egy egyirányú utcában is eltéved..

és ha egyszer rosszkor kanyarodom le valahonnan,örökre elveszek..

ennek ismeretében tulajdonképpen kész csoda,hogy időben odaértünk..

én égi kegynek tartom,hogy ebben a nyúlós időben kaptunk egy napsütéses délutánt a temetésre..

gyönyörű idő volt,és az a kis ferencesrendi templom,ahol apukám hamvait szórták,az tényleg maga a csoda..

ha lehet ilyet mondani,akkor ennél jobbat keresve sem találhattunk volna..

és akkor azért nálam is eltört a mécses,amikor belegondoltam,hogy az én kőszikla ateista apám,valahol az útja végére mégis hazatért,és szentelt helyre került..

rajtam kívül mindenki pattanásig feszült,és ez betudható a kényszerű összezártságnak,a temetésnek,és annak,hogy nyakunkon a karácsony,amit most egyikünk sem igazán akar.. 

próbára teszi a türelmünket,a toleranciánkat ez az időszak,és én annyira remélem,hogy nem tart már sokáig..

mert van nekem egy birkatürelmem,de ez mostanában próbára van téve erősen..

és hiába vagyok én magam a megtestesült nyugalom,ha körülöttem puskaporos a levegő,és bármelyik pillanatban robbanhat..

ez a karácsony nem az a karácsony lesz..

de szívből remélem,hogy mire odajutunk,hogy szenteste mind,akik megmaradtunk a családból,ott állunk majd a fa alatt,akkorra már tudunk békében és nyugalomban ünnepelni..

adjanak nekünk az égiek türelmet és megértést egymás iránt,és főleg sok sok szeretetet..

szükségünk van rá..

nagyon nagy szükségünk..

ezentúl luca napján már nem csak a lucanapi búzát fogjuk minden évben elültetni,és nem csak az jut eszembe majd,hogy szonjuskát luca rebekának szerettem volna,csak az exem leszavazott(pedig igenis igazam volt,mert lucás lett),hanem az is,hogy ebben a nem könnyű évben egy napsütéses 'tavaszi' luca napon lelt apukám örök nyugalomra..

nyugodjék békében!