szeretetbe csomagolva..

tegnap majdnem megöleltem egy vadidegen ősz hajú bácsit,mert pont úgy nézett ki,mint az apukám..

furcsa,hogy vannak napok,mikor eszembe sem jut,és van,amikor úgy a gyomromba mar a hiányérzet..

azt hittem,hogy teljesen simán veszem ezt az elengedés dolgot,de mégis valami visszavonhatatlanul megváltozott..

bennem és körülöttem..

ha ezzel a változással nem szembesülnék minden nap,anyukám vergődését látva,akkor is érezném,hogy a kuckómeleg védettség,hogy vannak még szüleim(tehát büntetlenül lehetek még gyerek) örökre megszűnt..

felnőttnek lenni keserű és megterhelő feladat..

nem szűnök meg ettől még pozitív személyiség lenni,csak valahogy semmi sem az igazi már..

és persze egy egészen más minőségben még a boldogság is az életem része marad,csak az a kis bánatfátyol már mindig ott lesz körülöttem..

amit ismertem is eddig,csak sosem tudtam azonosítani..

hiszen ott van az minden olyan barátom körül,akiknek nem élnek már a szülei..

olyan nehéz megbirkóznom azzal is,hogy annyira képlékeny most minden körülöttem..

anyukám minden nap mást talál ki,hogy ő mit szeretne tulajdonképpen..

hol vissza akar menni a házukba,hol el akarja adni,hol pestre akar költözni..

minden nap kapkodom a fejem az újabb ötleteken..

és pont azon nem gondolkodik,ami a legcélszerűbb lenne,hogy velünk maradjon..

tudom,hogy nem lehet ilyesmit senkire rákényszeríteni,de hát ez lenne mindenkinek a legjobb..

de a logikus gondolkodás belőle most teljesen hiányzik..

ami valahol érthető is,hiszen teljesen össze van törve..

nemszeretemezt:(

félek az egész karácsonytól úgy,ahogy van..

ancsa,aki magára vállalta az ünnepi menüt,majd biztosan sík ideg lesz(mivel szerintem túlvállalta magát a nyolcfogásos vacsorával),és mindenkivel kiabálni fog..

anyukám,aki a beiglit és a halászlevet vállalta,majd biztosan magára vesz mindent,és jól meg fog sértődni..

én,aki lassan beköltözöm már a boltba,én arra fogok majd hazaesni,hogy mindenki haragban van mindenkivel..

ejj,de remek lesz így:(

tudom,hogy sok embernek lesz az idén kicsit szomorkás a karácsonya,és látom is az embereken,hogy mennyire mérhetetlenül fáradtak és kimerültek..

és azt is,hogy mennyire nyomasztják őket az anyagi gondjaik..

förtelmes egy világ dübörög most körülöttünk,és valószínű nem sokat segít rajtuk,hogy mosolyogva és türelmesen beszélgetek velük..

de abban biztos vagyok,hogy a szeretetem elér hozzájuk,hiszen mindenki lecsitul és megszelidül mire kilép tőlünk..

nem sok ez,amit adhatok nekik(bár tényleg néha meg is ölelném néhányukat),de ez az én zakkanásom,hogy úgy szeretnék mindenkit megvígasztalni..

azt is tudom,hogy ettől vagyok olyan brutálisan fáradt is,hiszen a tömegen és a rengeteg munkán kívül még ezt is magamra vettem,hogy mindenkit szeretetburokba csomagolok..

de nem tudok nem így tenni,és egyre érzékenyebb és érzelgősebb is vagyok mostanában..

már mindenen elsírom magam,és a lányok már csak kuncognak,hogy bármilyen szociálisan nyomorult családot mutatnak a tévében(és ilyenkor aztán csak ilyeneket mutatnak mindenhol),én menetrend szerint elpityergem magam rajtuk..

egyre jobban fáj,hogy mennyi ember..és főleg mennyi gyerek él méltatlan helyzetben..

az állatkákról most nem is szólnék,hiszen szólok értük így is mindig:)

tisztában vagyok vele,hogy nem egyszemélyes feladatom,hogy jobbá tegyem a világot..

tudom,hogy ez lehetetlen is lenne,és főleg mindenki maga választja az útját..

de abban a hitemben nem lehet megingatni,hogy ez a személyes küldetésem,hogy mindenkinek,akit elém sodor a sors,valamit adjak magamból..

abból a mérhetetlen szeretetből,amit én kaptam adományként..

ez a szeretet ha jobbá nem is teszi a világot,de elviselhetőbbé mindenképpen..

és az idei karácsonyi imám azért fog szólni,hogy ezt a szeretetet minél több ember képes legyen elfogadni..

köztük a saját családom is..