és már megint a kutyákról..

én tisztában vagyok azzal,hogy monomániás idegbetegnek tűnhetek,hogy mindig az állatvédelem témáján lovagolok..

de hát egyszerűen nem tehetek másként..

talán több könnyet hullattam már eddig állatokért,mint emberekért..

ez van..

hogy gyerekként már ilyen voltam,az természetes..

akkor még csak segítettem ahol tudtam,és imádtam azokat az állatkákat,akik megosztották velem az életüket..

de most felnőttként már nem tudok hallgatni,és nem tudok nem ordítva tiltakozni az ellen,amit az emberiség művel az állatokkal..

(sok minden másban is felháborítóak vagyunk,az az igazság)..

az is valamennyire természetes,hogy a szeretteim és a barátaim is épp olyanok,mint én..hiszen hasonló a hasonlót ugye..

és abban is biztos vagyok,hogy ez az állapot,hogy mi most 4 nem kis termetű kutyával élünk együtt,ez sokaknál ki is veri a biztosítékot..

és akkor a 4 cicc,a hörcsög és kanári már csak hab a tortán..

igen..

mi ilyen nemnormálisak vagyunk..

mi ennyire szeretjük az állatokat(meg én speciel még jobban:D)..

én vagyok a gyenge láncszem a csapatban,mert én minden héten be akarok fogadni még egy kutyát,és még egy cicát..(meg akármi mást)..

de azért nem tudom nem észrevenni,hogy a reggeli jutalomfalatért ott áll a 4 kuty,és kuncsorog anyukámnak(ejj..mindig ez a kényeztetés:D)..

hogy ancsa és a lányok mindig egy egy ciccel a hónuk alatt mászkálnak..

és az esti tévézés is úgy néz ki,hogy hever mindenki mindenfelé,és nahát nézd csak..

mindenki hasán egy cica..

a kutyuk pedig kinyúlva sorakoznak a földön..

tegnap épp mértani rendben..katonás sorban..muris volt:)

tehát tisztában vagyok én azzal,hogy ez egy speciális idegállapot,és sokaknak ez a nemnormális..

de én meg úgy vagyok ezzel,hogy azok az emberek engem meg egy cseppet sem érdekelnek..

én imádom az állatainkat..

és ezt a 4 csirkefogót nem is lehet nem imádni..

(akik egyébként ketten a spánielek hisztis családját gyarapítják..egy cocker és egy springer,és a két drága mamlaszkám,egy golden retriever és balkézről jött kormos fia egy labrador papától..) 

speciel leghőbb vágyam,hogy legyen egy drótszőrű tacsim és beagle-m is..

most épp beléjük vagyok hulla szerelmes..

ezért is csapott ma reggel homlokon,amit Lotti fb-on belinkelt..

(és bocs drága Lotti,de ezt most itt is muszáj megosztanom)..

mert itt talán többen látják(ott alig van ismerősöm,és jól is van az úgy ahogy)..

és itt amúgy is állandóan erről jártatom a számat..

hogy mennyire de nagyon felháborít,hogy a kozmetikumainkat és gyógyszereinket állatokon tesztelik..

tehát akkor mégegyszer..

nem először és nem utoljára(ne is reménykedj,nem fogom be a számat sohamár)..

nézd meg ezeket a kutyákat,akik ketrecben élték le az életüket..

nézd meg a szemüket..és azt a szorongást,amit abban látsz..

nézd meg imbolygó lépteiket,ahogy életükben először füvet érezhetnek a talpuk alatt..

gondolj bele,hogy milyen árat fizettek ők azért,hogy te a csodakencékkel 2 ránccal kevesebbet hordj magadon..

és gondolkodj el azon,hogy megérte-e..

remélem te is elszégyelled magad,ahogy én tettem..(jó,én sírtam is..bevallom)..

ez mindannyiunk felelőssége..