2011. december 7., szerda

elmaradt áhítat..



igyekszem belezümmögni magam a karácsonyi hangulatba,csak mindig kiesem belőle..
a telefoncsörgésre(jól van na,hát nem csörög hanem Aerosmith-t,vagy U2-t játszik) mindig megáll bennem az ütő..
mondjuk mostanában kevés jó hírt kapok,az is igaz..
anyukám fuldokolva sírva hív fel,hogy képzeljem,emléklapot küldtek,hogy mikor hamvasztották apukámat..
(na erre meg pont ki volt kíváncsi,és vajon ki szereti elképzelni a szerettét a kemencében..agyament hülyék)..
ha ancsát hívom,már előre rettegek,hogy megijesztem..(ő sem heverte ki a hívásomat a kórházból..oda is rohant taxival..drága mucókám)..
tudom azt,hogy időbe telik,mire mindenkinek kisimulnak az idegei,meg azt is,hogy a temetésig ez nem igazán lesz jobb..
sőt utána is lesz egy lecsengési idő,ami még húzós lesz..
csak valahogy nehéz ez most,hogy egyetlen stabil pont sincs körülöttem..
ez is törvényszerű,hogy most mindannyian keressük a helyünket ebben az új leosztásban..
csak ez a kollektív talajvesztettség már kezd mérhetetlenül fárasztó lenni..
ha valamelyikünk nem éri el telefonon a másikat(mert vezet,mert nem hallja,mert mittomén..),akkor sírógörcsöt kapunk,és pániktelefont küldünk szét,hogy jézusmáriaszentjózsef..biztos valami baj van..és már holtan látjuk egymást..
közben meg hálistennek nem,de olyan eszement módon féltjük most egymást,hogy az már nem normális..
és ez egyértelműen annak tudható be,hogy mindannyiunknak cérnán lógnak az idegei..

én igyekszem azért tesséklássék valami karácsonyi hangulatot csiholni,és abban a 2 percben,míg otthon vagyok,rekordsebességgel hajigálok ki ide-oda szanaszét mindenféle díszeket..
ez mondjuk korántsem az,amit szeretnék,hiszen imádom megadni ennek is a módját..
na majd jövőre..
ezt az idei karácsonyt ilyen óvatosanpuhán fogjuk végigcsinálni..
csak úgy csendeskén..









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése