adj hálát a mindennapokért..

köszönöm az időjárásnak és a szélnek a 2 napja tartó masszív fejfájásomat..

és különösen agyamra megy,hogy semmitől sem múlik..

de hát még mindig szerencsésnek mondhatom magam,hiszen körülöttem szinte mindenki fuldoklik a náthától és köhögéstől..

ilyen tájban már én is túl szoktam lenni ezeken a mókákon,de eddig egy 1 napos taknyomnyálamegybe szörnyűséggel letudtam az egészet..

egyébiránt is egy öntöltődő elem vagyok,hiszen az időnként rámtörő elemésztő fáradtságot,vagy gyászt egyre gyorsabban győzöm le..

hihetetlen gyorsan regenerálódom..

és most foghatnám a béres cseppre(nem reklám,de nekem az echinacea mellett ez a titkos fegyverem),és a napi több liternyi zöld teára..de mégsem teszem..

tudva tudom,hogy ehhez azért kapok máshonnan is segítséget:)

milyen jó is,hogy K. még látni is szokta őket mellettem(én csak érzem)..

mindig tudja,hogy gyógyítás közben mikor fogom elvenni róla a kezem..

mert látja,ahogy fogják közben a vállamat,és azt is,hogy mikor engedik el..

áldott egy képesség ez is..néha irigylem érte..

ez is visszatérő kérdés körülöttem,hogy nekem minden barátom,ismerősöm ilyen MÁS?..ilyen 'hókuszpókusz'?..

hát megsúgnám,hogy egyáltalán nem..

ugyanis az,hogy valaki milyen rezgésen van,az nem függ a tudatos spirituális gondolkodástól..

az mondjuk tény,hogy sokkal alacsonyabban rezgő emberek nincsenek körülöttem(hasonló a hasonlót vonzza)..

de a barátaim egy részének köze sincs az ezotériához..

viszont ahogyan éli az életét ösztönösen,úgy lép egyre feljebb és feljebb..

és ehhez nem végez semmiféle iskolát,nem jár hókuszpókusz tanfolyamokra,még csak fogalma sincs ezekről a dolgokról..

és most elárulnám,hogy hogyan lehetséges az,hogy valaki így is fejlődhessen..

amit egyszer Balogh Bélánál is olvastam..

MINDEN spirituális útnak egy lényege van..

a szeretet..

vagyis az az ember,aki akár öntudatlanul is,de tiszta szívvel és szeretettel éli az életét,azt aranyfonálon vezetik..

az ő döntései mindig a jó döntések lesznek,hiszen elveivel,a szívében élő szeretettel ellenkezne,ha bárkinek rosszat akarna,tenne..

az ő élete maga a fejlődés..

nemcsak úgy lehet imádkozni,hogy leborulsz egy templomban..

(a templomokat igen,de a papokat nem annyira szívlelem)..

az is lehet egy imádság,ahogy a mindennapi teendőidet végzed..

ezt én még nagymamámtól,és régen a házvezetőnéninktől tanultam..

olyan tisztán és szépen..és főleg szívből mondták minden munka megkezdésekor..

Isten áldására..

vagyis az,ami ma már sokaknak csak robot és nyűg..

az is lehet imádság..

bármi amit teszel,válhat a te épülésedre..

lehetsz több egy egyszerű vasalástól is..

csak tudni kell megtartani a tisztaságot..

és azt a képességet,hogy MINDENBEN megtaláljuk a jót..

ez az,amit manapság teljesen elfelejtettünk..

elfelejtettünk örülni,és elfelejtettünk hálát adni..

pedig még az én hányatott és néha horrorisztikusan nehéz életemben is van miért hálát adnom..

és én ezt minden nap meg is teszem..

nem szaladgálok templomba,még csak nem is meditálok minden nap..

szanaszét szakítanak a hétköznapok..

nekem is ugyanolyan nyűgösek a reggeleim,és ugyanolyan mérges vagyok a lányok széthajigált ruháitól és a rumlitól,mint bárki más..

de nincs olyan nap,amikor ne lenne olyan 2 perc,amikor megállok,és egyszerűen csak úgy önkéntelenül ne törne ki belőlem:

köszönöm..

mert tényleg minden napomban van valami olyan,amiért köszönettel tartozom..

engem ez a hála és szeretet emel egyre magasabbra..

senkit nem szeretnék megváltoztatni,és hittérítő sem vagyok..(húúú,de nem bírom egyébként sem a mindentmegmondókat)..

mindenkinek ott a saját akarata..

én csupán csak annyit kérek mindenkitől,hogy nézzen körül kicsit a saját életében..

és biztos vagyok abban,hogy talál valami olyasmit,ami okot ad a boldogságra..

olyan nagyon könnyű..

csak próbáld ki:)