boldogabbat..

mivel jogosan megérdemelt 2 napos pihenőmet fogom tölteni a takaróm alatt(yeeeess..)ezért már ma megejtem a búcsúzást..

tehát kinek milyen éve volt(legtöbbünknek sajnos felejthető),az most talán mellékes is..

az összegzés helyett(amire pedig készültem,de rájöttem,hogy túl szomorú lenne a lista),inkább azt kívánom nektek is,amit magamnak..

hogy vonjuk le a tanulságokat,és minden rosszban találjuk meg a tanítást..

töröljük meg az arcunkat,és nyeljük le a könnyeinket..csíííííz..naugye..

ami pedig olyan nagyon,de nagyon szép volt ebben az évben,abból kérünk szépen még jövőre is..

meg úgy egyébként is kérhetem mindannyiunk nevében,hogy kicsit legyen jobban kipárnázva ez az út alattunk,mert már kékek-zöldek vagyunk..

mindenképpen szeretnék kérni kitartást is jóóó sokat,mert a türelmünk is fogyóban..

mosolyt minden legörbülő száj helyett,és szívből jövő nevetést a sok sírás helyére..

és ha mindez megvan,mi is kéne még..

talán némi csillagpor,hogy szebbnek lássuk ezt a most már cseppet sem vonzó világot..

és ezzel a gondolattal kívánok áldott,békés és sokkal jobb újévet  mindenkinek!

"lelke mélyén mindenki azt érzi,hogy akkor élt teljes életet,ha úgy gondolhat magára,mint akinek az élete nem volt hiábavaló..

és,hogy ezt a helyet,ezt a bolygót,amelyiken éltem,jobbként hagyom el,mint amikor ideérkeztem..

hogy valakinek az életét mélységesen megérintette a létezésem..

ezt mindannyian szeretnénk..

ennek semmi köze az életkorhoz,vagy önmagad megtalálásához..

bárki is lennél,bármennyi idős,csak egy gondolat választ el attól,hogy megváltoztasd az életed.."

az élet délutánja..

szeret engem az Isten..

sosem hagyja,hogy sokáig szomorkodjam..

egy üzenettel,egy jellel,egy álommal,egy öleléssel mindig elfújja felőlem a felhőket..

a mai üzenetem egy film,amiről úgy gondolom,nemcsak az enyém..

(Kati..ez mintha a beszélgetéseink kivonata lenne:D)..

mindannyiunké,akik tudjuk úgy kezdeni a reggeleinket az ágy szélén ülve:

köszönöm..köszönöm..köszönöm..

ez egy 2 órás film..

de kérlek nézd végig,ha teheted..

"szinte felkészületlenül belépünk az élet délutánjába..

ami ennél is rosszabb,hogy ezt a lépést azzal a téves előfeltételezéssel tesszük,hogy Igazságaink és Elveink kiszolgálnak bennünket,ahogy azt elgondoltuk..

de az élet délutánja nem élhető a délelőtti program szerint..

mert ami elég volt délelőtt,kevés lesz délután..

és ami igaz volt délelőtt,délutánra már hazugság lesz belőle.."

"az Ego megtanítja a legszörnyűbb tévedést:arra tanít bennünket,hogy el vagyunk választva Istentől.

az egyik legegyszerűbb megértés,amit életed délutánján sajátítasz el,mikor átváltasz az élet értelmi szakaszába,annak a belátása,hogy egy Forrásból érkeztél.

nevezhetjük Istennek,vagy Taónak..nem az a fontos,hogy minek nevezzük..

és,hogy ez a Forrás mindenhol ott van,sehonnan sem hiányzik.

ott kell,hogy legyen,mert Ő teremt mindent.minden ebből a Forrásból érkezik.

akkor bennem is ott kell lennie,ha mindenhol ott van..

itt kell legyen..

és ha itt van bennem,akkor ott van bármiben,ami hiányzik az életemből.

ha ezt tudatosítod,akkor felismered,hogy mindaz,ami hiányzik az életedből,és szeretnéd,ha meglenne,már ott van a lelkedben.

csupán meg kell találnod az erre való ráhangolódás egy módját,és tudatosítanod kell azt,hogy már kapcsolatban állsz vele,csak el kell indítanod az útján.."

 "-nekem úgy hangzik,mintha az ember csak üldögélne,amíg valami kinyilatkoztatás rá nem köszönt..

-ez nem a várakozásról szól..

tudod a Tao egyik nagy tanítása,amit megtanultam,hogy elmondja,miként kell gyengédnek lenni,hogyan legyél rugalmas,hogy kell feladni néha az irányítást..

a Tao egyik nagy tanítása azt mondja,hogy:

Add át magad az életnek!

-de te nem csináltál semmit!

-ez a lényeg..

ide akarsz eljutni,amikor csak hagyod,hogy megtörténjen..

erre mondják azt,hogy:

magad elengedni,és Istent beengedni..

hagyni ezt a Forrást,ami ott áramlik mindannyiunkban,hogy elvégezze a csodáját..

és az a csoda,mindig a mi legjobb érdekünkben fog dolgozni,ha átadjuk neki magunkat..

ha nem avatkoznál bele az életed irányításába,és csak hagynád,hogy alakítva légy-ha eléred ezt a szintet-semmi sem marad elvégezetlenül..

mindaz,amire szükséged van,ott lesz neked.."

beleborzongok,ha belegondolok,hányszor és hányféleképpen próbáltam erről már beszélni másokkal.

megértetni velük EZT..

hogy nincs olyan,hogy SEMMI..

mert az a SEMMI,az a MINDEN..

az a várakozás csodája..

a lehetőség,amiben ott rejtőzik a Minden..

nyűgösködős..

vannak a világegyetemben olyan napok,amikor semmi sem jó..

senkinek..

legalábbis akárkivel is volt ma dolgom(és két helyen is gyógyítottam ma a bolti roboton kívül),senkinek nem akart összejönni ez a mai jókedv..

(na jó..hát E. jóízű bealvása a kezelésbe azért biztosan javítja a statisztikát)..

nekem is szükségem van az összes hókuszpókusz tudományomra,hogy ne akarjak eret vágni magamon tüstént..

(enya és némi gyertyás-füstölős mantrázás ment meg az idegbajtól)..

és ilyenkor gyakorlatilag keresve sem találja az ember az okot,vajon miért nyűgös és rosszkedvű mindenki..

ha értenék annyira a csillagokhoz,amennyire nem,akkor biztosan lenne magyarázat minderre..

áldott emlékű lovebox,ahol márti mindig frissen ropogósan szállította a csillagállásokat..

mert gondolhatnám,hogy ez egy személyes problémám,hogy tegnap még hangosan énekelgettem az autóban,olyan jókedvem volt(ami egyébként szokásom is),és ma pedig egy sarokba bújnék..

de a jelek szerint nem az..

és délelőtt még tartalékból ment a feltöltés,és osztottam az öleléseket és energiákat,de így estére már nyüszítek..

szeretnék azonnal más munkahelyen,más városban,más országban lenni..

lehetőleg azonnali hatállyal..

visszamenőlegesen is..

ki tudja,miért érzem magam táncos bohócnak(bár vannak ráutaló jelek,hogy annak is tartanak egyesek)..

és ilyenkor világnagy fájdalommal tudok keseregni azon,hogy még mindig nem borítottam senkire asztalt..

egyszer azt is kipróbálnám:)

most csak néhány pofátlan kérésre volt erőm nemet mondani(hiphiphurrá..alakulok)..

és önzőség ideoda(bár ez bőven nem az),végre nem rutinból mondtam igent,hanem bemutattam a középső ujjam..

kezdjenek vele,amit akarnak:)

egyébként is teljesen felháborít,hogy egyre kevésbé élhető ez a világ..

és azt a maréknyi embert,akiben van még szeretet,hűség és bizalom..na pont azokat

kell minden vérszívónak megtalálni..

(üzenném,hogy olyan vagyok már,mint egy szőlőfürt,úgyhogy lehet új gazdatestet keresni,én tele vagyok)..

és kérném azt is az égiektől,hogy ebben a változás előtti hisztériában már hadd ne vegyek részt..

ebben az anyagias világban én már nem találom a helyem..

én már tudom az utam,én már békében vagyok..nem lehetne engem ebben az állapotomban nyugton hagyni?hmmm?..

szívesen húzok magammal sokakat,de NEM tudok mindenkit..

fáj minden kéz,amit elengedek,de nincs erőm válogatás nélkül mindenkit emelni és tölteni,aki kapkod utánam..

a szeretteimet és barátaimat kérés nélkül is bármikor bármennyit ragyogtatom,és övék mindenem..

szeretem őket,becsülöm őket,és bármit megtennék értük..

de nap mint nap találkozom újakkal,akik közül néhányan mellettem maradnak,néhányhoz viszont egyszerűen nincs energiám..

pontosan tudom,hogy mindenkinek meg találnia a saját mesterét,és én nem vagyok mester..nem vagyok tanító..

segítek sokaknak megtalálni az útjukat,de azt,hogy valakiből pránás,reikis,najapis,arolós,agykontrollos vagy kineziológus váljon,azt nem az én hatásköröm eldönteni..

és továbbra is igyekszem mindenkin segíteni,akin csak tudok..

de meg kell tanulnom nemet mondani..

a saját érdekemben..

katus tündéri karácsonyi levelében azt írta:

'mami..egy hibád van csak talán..hogy mindenkit meg akarsz menteni,és közben te fogsz elveszni'..

és mennyire igaza van..

túl a karácsonyon..

épp olyan volt a karácsony,ahogy szerettem volna,vagyis pihenős..

félájultan töltöttem,ki sem dugtam az orrom 3 napig..

hosszú hosszú hónapok óta nem volt 2 nap pihenőm sem,nemhogy 3..

ezért hálával tartozom,köszönömköszönöm..

voltak kajahegyek,sütihegyek is,ancsa brillírozott,és olyan vacsorát hozott össze,hogy hihetetlen..

végig sem tudtuk enni a menüt,mert egyszerűen szétrepedtünk,és minden brutálisan finom volt..

padlizsánkrém,quacamole,halászlé,gesztenyével töltött sertéskaraj,aszalt szilvával töltött csirkemell,grillezett harcsafilé,majonézes kukorica,tzatziki,görög saláta,mexikói rizs...és vagy 5 féle sütemény..

nahát ne tudd meg:)

varrás mentén repedtünk..

feszültség sem volt,kiabálás sem esett,pedig megint megküzdöttünk az égősorokkal..

(ki érti ezt,hogy bármilyen rendben is teszed el az égőket,mire a fára kerülnének,már kibogozhatatlan csomóvá válnak..)

szép is lett a fa a mézeskalács és piros díszekkel,jó volt ez a kis nosztalgiázás..

ment minden nyugiban,békességes csillagporos karácsonyunk volt..

sikerült a semmi kis pénzünkből annyi ajándékot összevarázsolnunk,hogy mosolyt tudtunk csalni egymás arcára..és nekem ez volt az ünnep fénypontja..

anyukám ugyan többször is elvonult sírdogálni,de erre számítottam..

igyekeztem vígasztalni,ahogy lehetett,és végig égett apukámért egy gyertya..

ahhoz képest,hogy nagy kiborulásokra és veszekedésekre számítottam,meglepően nyugodalmas karácsonyunk volt..

és nekem egyenesen életmentő volt ez a 3 napos semmittevés..

(bár úgy éreztem,pont rám férne még egy két nap,de hát ennyi jutott)..

ma már újra csatasorba kellett állni,és így lesz ez szilveszterig..

ahogy olvasom,szinte mindenkin átrohant valami szörnyű vírus az ünnepek alatt,így hálás vagyok a sorsnak,hogy nálunk senki nem beteg,csak mammut bonifácunk..

de inkább orcseppezünk és gyógyszerezünk egy náthás spánielt,minthogy mi legyünk betegek..

és többet nem is szeretnék kérni magunknak az új évre,minthogy minden maradjon majdnem így,ahogy van..

egészségben békességben..

és a 'majdnem' az legyen az a bónusz,hogy azért ne ilyen cifra nyomorúságban..

előre is kösz..

silent night..

karácsonyig valószínű ez már az utolsó alkalom,hogy erre járok..

így most kell megragadnom az alkalmat,hogy mindenkinek áldott és békés karácsonyt kívánjak!

köszönöm,hogy velem voltatok,köszönöm,hogy szerettek,és azt kívánom,hogy legyen olyan a karácsonyotok,amilyet szeretnétek..

nehéz pátosz nélkül bármit is mondani az ünnepekre,ezért nem is teszem:)

legyen lelketekben béke,szívetekben szeretet,és érezzétek az angyalokat körülöttetek..mert veletek vannak..

most is..

angyali ölelés

"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki."

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt."

Szepes Mária

nehezek..

beloptam ide magam 10 percre(biztos most fogják ezren rámtörni az ajtót,amilyen formám van)..

magam sem értem,honnan van ennyi türelmem az emberekhez..

pedig tényleg aztán van köztük jónéhány agyzabáló is..

úgy érzem magam,mint a kórházi nővérek(mármint a jobbfélék),akik a századik elgyötört arcot is képesek megsimogatni,és szólni néhány kedves szót..

pedig közben már alig élnek,és a saját életük épp romokban..

egyáltalán nem foglalkozom azzal,hogy hol mi fáj éppen(a standard fejfájásom mondjuk elvihetné valaki messzire)..és a lábamba csúszott már a derekam..

de ezek mindig csak este jutnak eszembe,mikor haza kell vánszorognom..

drága mucikáim pedig estére időzítik a nagy beszélgetéseket(állandó lelkiismeretfurdalás,hogy egy percet sem töltök velük),amikben már csak látszólag veszek részt,hiszen megzápul estére az agyam..

egyre többször fordul meg a fejemben,hogy ez az életforma..ez a munka nem nekem való..

most nem áll úgy az életem,hogy megengedhetném magamnak,hogy biztos bejelentett állás nélkül legyek,de azt gondolom,hogy nemsokára váltanom kell..

valószínű,ha párom lenne,az sem nézné jó szemmel,hogy este fél7-re esem haza minden nap,és még szombaton is dolgozom..(hogy ezért ráadásul még gombokat is keresek csak,az hab a tortán)..

normális családi életre vágyom,és időre,amit végre a gyerekekkel tölthetek..

szabadságra vágyom(ebben az évben egy napot sem voltam),és pihenésre..

na máris alakul a kívánságlistám a jövő évre:)

remélem meghallgatnak az égiek..

sajnos az idei mézeskalácsozás elmaradt(jövőre már tuti lesz megint),de a lányok nem akartak az élményből kimaradni,így egyik este azért nekiálltak..

és olyan meglepő volt,hogy mennyire ragaszkodnak a hagyományokhoz..

valahogy azt hittem,hogy mindez korfüggő,és ahogy az ember öregszik(más..én biztos nem:D),úgy lesznek egyre fontosabbak az emlékek..

de nem így van..

ilyenkor,mikor egy komplett család élete borul fel alapjaiban(kösz ex..),ilyenkor a gyerekek kapaszkodnak minden emlékbe..

és nagyon gyakran látom,hogy a régi fotókat nézegetik,hogy egyre többet beszélgetnek arról,milyen is volt régen,és minden kialakult hagyományunkhoz ragaszkodnak..

a régi ízeket,a régi illatokat keresik mindenben,és valahol nagyon mélyen fáj nekik a seb,amit az apjuk lelépése okozott..

nem tudom ezt sem egyszemélyben helyrehozni(pedig mennyi mindent szeretnék megoldani egyedül),de igyekszem,hogy minél kevesebb sérüléssel lépjenek át a felnőttkorba..

és valahol igenis várom,hogy helyrekerüljenek bennük a dolgok,és ne nekem kelljen kimondani..

nem akarok én lenni az,aki fényt gyújt bennük,hogy milyen ember az apjuk,hanem jöjjenek majd erre rá maguktól..

vannak annyira okosak,hogy előbb utóbb felismerik majd a tényeket..

ha előbb nem,akkor majd akkor,amikor a saját lábukra állnak,és megértik,mekkora erőfeszítés volt ez,hogy én egyszemélyes védőhálót húztam köréjük,és vért izzadva próbáltam felnevelni őket egyedül..

nem várok mindezért semmit,főleg nem hálát(hiszen mi sem természetesebb,minthogy egy anya megteszi ezt a gyerekeiért),csak annyit,hogy egyszer majd ki tudjam pihenni ezeket a fullasztóan nehéz éveket..

fáradt vagyok..

mérhetetlenül fáradt..

munka..munka..és még több munka..

bocsánatot kell kérnem minden barátomtól,rokonomtól és 'üzletfelemtől',mert ezek a napok most nem azok a napok..

az ünnepekig már meghalni sem lesz időm,nemhogy blogot írni..

mindenkinek sorry,aki telefonon próbál utolérni,mert vagy fel sem tudom venni,vagy 2 percnél tovább alig tudunk megszakítás nélkül beszélni..

szeretném elmondani nektek,hogy mindenkit ugyanúgy..

sőőőt..még annál is jobban..

ígérem,hogy még ebben az évben mindent bepótolok..

Tündi,megkaptam a mailt,és köszönöm szépen..annyira egyszerű lesz majd így(amint lesz időm megpróbálni):D

drága mazsola veled ott vagyok minden nap..ugye tudod..a fény körülölel..

Cs. veled pedig reményeim szerint még tudunk beszélni karácsony előtt(vár nálam rád egy titkos ajándék;)

drága J. neked pedig most csak így virtuálisan tudom meghúzni a füledet,Isten éltessen sokáig!(ha eljöttök majd,úgyis megpuszilgatlak benneteket:D)

majd még mindenkire vár néhány szép szó és gondolat..ígérem:)

addig is kívánok mindenkinek türelmet és odafigyelést a készülődéshez,és azt,hogy ne dúlt vadmalacként érkezzék majd a fa alá..

egy mosollyal többet adhatsz,mint zaklatottsággal átnyújtott ajándékkal:)

és aki olyan szerencsés,mint mi,és nála is esik a hó,annak sipirc ki a hóesésre!

szeretetbe csomagolva..

tegnap majdnem megöleltem egy vadidegen ősz hajú bácsit,mert pont úgy nézett ki,mint az apukám..

furcsa,hogy vannak napok,mikor eszembe sem jut,és van,amikor úgy a gyomromba mar a hiányérzet..

azt hittem,hogy teljesen simán veszem ezt az elengedés dolgot,de mégis valami visszavonhatatlanul megváltozott..

bennem és körülöttem..

ha ezzel a változással nem szembesülnék minden nap,anyukám vergődését látva,akkor is érezném,hogy a kuckómeleg védettség,hogy vannak még szüleim(tehát büntetlenül lehetek még gyerek) örökre megszűnt..

felnőttnek lenni keserű és megterhelő feladat..

nem szűnök meg ettől még pozitív személyiség lenni,csak valahogy semmi sem az igazi már..

és persze egy egészen más minőségben még a boldogság is az életem része marad,csak az a kis bánatfátyol már mindig ott lesz körülöttem..

amit ismertem is eddig,csak sosem tudtam azonosítani..

hiszen ott van az minden olyan barátom körül,akiknek nem élnek már a szülei..

olyan nehéz megbirkóznom azzal is,hogy annyira képlékeny most minden körülöttem..

anyukám minden nap mást talál ki,hogy ő mit szeretne tulajdonképpen..

hol vissza akar menni a házukba,hol el akarja adni,hol pestre akar költözni..

minden nap kapkodom a fejem az újabb ötleteken..

és pont azon nem gondolkodik,ami a legcélszerűbb lenne,hogy velünk maradjon..

tudom,hogy nem lehet ilyesmit senkire rákényszeríteni,de hát ez lenne mindenkinek a legjobb..

de a logikus gondolkodás belőle most teljesen hiányzik..

ami valahol érthető is,hiszen teljesen össze van törve..

nemszeretemezt:(

félek az egész karácsonytól úgy,ahogy van..

ancsa,aki magára vállalta az ünnepi menüt,majd biztosan sík ideg lesz(mivel szerintem túlvállalta magát a nyolcfogásos vacsorával),és mindenkivel kiabálni fog..

anyukám,aki a beiglit és a halászlevet vállalta,majd biztosan magára vesz mindent,és jól meg fog sértődni..

én,aki lassan beköltözöm már a boltba,én arra fogok majd hazaesni,hogy mindenki haragban van mindenkivel..

ejj,de remek lesz így:(

tudom,hogy sok embernek lesz az idén kicsit szomorkás a karácsonya,és látom is az embereken,hogy mennyire mérhetetlenül fáradtak és kimerültek..

és azt is,hogy mennyire nyomasztják őket az anyagi gondjaik..

förtelmes egy világ dübörög most körülöttünk,és valószínű nem sokat segít rajtuk,hogy mosolyogva és türelmesen beszélgetek velük..

de abban biztos vagyok,hogy a szeretetem elér hozzájuk,hiszen mindenki lecsitul és megszelidül mire kilép tőlünk..

nem sok ez,amit adhatok nekik(bár tényleg néha meg is ölelném néhányukat),de ez az én zakkanásom,hogy úgy szeretnék mindenkit megvígasztalni..

azt is tudom,hogy ettől vagyok olyan brutálisan fáradt is,hiszen a tömegen és a rengeteg munkán kívül még ezt is magamra vettem,hogy mindenkit szeretetburokba csomagolok..

de nem tudok nem így tenni,és egyre érzékenyebb és érzelgősebb is vagyok mostanában..

már mindenen elsírom magam,és a lányok már csak kuncognak,hogy bármilyen szociálisan nyomorult családot mutatnak a tévében(és ilyenkor aztán csak ilyeneket mutatnak mindenhol),én menetrend szerint elpityergem magam rajtuk..

egyre jobban fáj,hogy mennyi ember..és főleg mennyi gyerek él méltatlan helyzetben..

az állatkákról most nem is szólnék,hiszen szólok értük így is mindig:)

tisztában vagyok vele,hogy nem egyszemélyes feladatom,hogy jobbá tegyem a világot..

tudom,hogy ez lehetetlen is lenne,és főleg mindenki maga választja az útját..

de abban a hitemben nem lehet megingatni,hogy ez a személyes küldetésem,hogy mindenkinek,akit elém sodor a sors,valamit adjak magamból..

abból a mérhetetlen szeretetből,amit én kaptam adományként..

ez a szeretet ha jobbá nem is teszi a világot,de elviselhetőbbé mindenképpen..

és az idei karácsonyi imám azért fog szólni,hogy ezt a szeretetet minél több ember képes legyen elfogadni..

köztük a saját családom is..

néhány karácsonyi ötlet az utolsó percekre..

az körülbelül körvonalazza a karácsonyi készültségemet,hogy a laptopon még őszi a háttérképem..

pedig milyen gondosan szoktam kiválasztani azt a téli képet,ami aztán majd reményeim szerint jól felkészít a karácsonyi zizzegésre..

most minden nap rezignáltam veszem tudomásul,hogy még mindig a szines levelek integetnek,nem a téli táj..

hová süllyedtem..

de őszintén,még arra sincs energiám,hogy egy kattintással egy akármilyen valamilyen téli képet betegyek..

talán az is van,hogy aligalig futottam bele mostanában olyanba,ami ráadásul igazán tetszett volna..

faramuci egy ízlésem van,mert szeretem a barokkos túldíszítettséget,na de abból sem akármilyet..

úgyhogy nehéz a kedvemre tenni,tudomén..

az ünnepekig már minden egyes napomat a dolgozóban töltöm,így valószínű ismét fejjel előre fogok beesni szenteste a fa alá..(ahogy minden évben:(

és még szerencsésnek is mondhatom magam,hogy mindezt az ünnepi forgatagot nem egy zsúfolt plázában dolgozom végig..és mégis..

esténként olyan kicsavarva érek haza,hogy épp csak fürödni és enni van erőm,és már szédülök is az ágyba..

telefonon instruálok mindenkit,mit vegyenek,kinek és hol,mit és hogyan képzelek..

ha nyáron megvennék mindenkinek mindent,persze nem így lenne,de hát én azért alapból normális is vagyok,tehát ilyenkor kapok csak észbe,ahogy majdnem mindenki más..

és hiába van ez az idei megállapodásunk családilag,hogy pénz híján senkinek semmit,azért tudom,hogy mindannyian igyekszünk a semmiből mégis valami meglepetésfélét összehozni..

lényegesen egyszerűbb lenne,ha újra lenne időm normális életre,mint régen,és akkor kézműveskedhettünk volna a lányokkal,és gyárthattunk volna ajándékokat mindenkinek..

így most egy dolgot terveztem be saját gyártásra idén,de még azt sem csináltam meg..

ha hétvégén élve hazajutok,talán szorítok rá időt..

(muszájmuszáj..most már tényleg)..

pontosan tudom,hogy ez az egész nem az ajándékokról szól..

és,hogy nem az a lényeg,meg ilyesmi..

én részemről sokkal jobban is szeretem a készített ajándékokat..

így érthető,hogy ilyen szemmel nézelődöm mindenhol,ötletek után kutatva..

néhány kedvencemet idepötyögöm,hátha valakinek több ideje van,mint nekem,és még gyorsan elkészítheti a finisben..

fahéj gyertya..

na ez nekem duplán is agybajom,mert külön a gyertyát,és külön a fahéjat is imádom..

így együtt aztán meg főleg..

nem tartok most kiselőadást gyertyakészítésből,ezer helyen megtalálható(bár kicsit túlspirázzák mindenhol)..

valójában full egyszerű,egy gyerek is elkészítheti(nálunk minden lányon kitört már egyszer ez a téboly)..

és ha talpas kanócot használunk,vagy csavart kötünk a kanóc végére súlynak,akkor végtelenül egyszerű..

na én speciel ilyet nem tudok készíteni,de tudom,hogy sokan viszont igen(pl a lányok is)..

így az olyan elvetemülteknek mint én vagyok,akik imádjuk az ékszereket(a minél több a legjobb:D),azoknak lehet ezzel is meglepetést okozni..

egy olyan családban,ahol ennyi ivarérett nő van,mint nálunk,valahogy sosincs elég hajcsatt(meg semmi más sem)..

ezen a gondon segíthet ez a filléres ötlet..

csak olcsó hajcsatt,és gyöngyök kellenek hozzá..

és a végeredmény magáért beszél..

ha lenne annyi időm,amennyi nincs,biztosan sütnék ilyen csodaszép karácsonyi sütiket ajándékba..

én legalábbis nagyon örülnék ilyesminek(bár sanszos,hogy sajnálnám megenni:D)

kedvenc ajándék..a könyv..

ilyen mennyiség sajnos ma már luxus kategória(na EZ engem mélységesen felháborít amúgy)..

de ha mégis vagy olyan szerencsés,akkor egy ilyen kedves dedikálással még nagyobb örömöt szerezhetsz..

szinte minden gasztroblogban találhatsz ötleteket,hogy milyen csinos kis pakkokat állíthatsz össze konyhai alapanyagokból..

úgy őszintén,én ezt brilliáns ötletnek tartom..

(és remek ajándék az olyan elfoglalt embereknek,mint én is,akik alig tudunk előfordulni a konyhánkban)..

igaz,hogy gyorsan romló,de remek ötlet egy narancsot(pomelo) használni cserépnek..

nekem bejövős..

illatos is..szép is.. 

a sort mi zárhatná más,mint gyertya..

ez csak arra bizonyíték,hogy nem kell gyertyaöntővé válnunk,ha nincs rá késztetésünk,elég hozzá egy magában már szép gyertya,egy ragasztópisztoly,és némi kerti ezmegaz..

temetés..

tegnap átestünk a temetésen..

és én egészen komolyan mondom,mikor megkérdeznek,hogy vagyok..

jól..köszönöm tényleg jól..

ezzel mondjuk úgy tűnik egyedül vagyok a családban..

anyukám a tegnapi napot végigsírta,és a fennmaradó időben szétfeszült az idegtől..

nagy szerencséjük,hogy én fuvaroztam a templomba őket,mert ennyi időzített bomba között én voltam az egyetlen,aki nem kiabált..

(na jó..kicsit eltévedtünk,mert a világ végére mentünk,na de akkor is)..

ez az a fajta robbanás előtti állapot,mikor mindegy mitől,de egy perc alatt plafonon van mindenki..

anyukám az anyósülésen nemhogy az útirányt,de magát sem találta sehol..(totálisan nem volt jelen)..

így ancsa próbált úrrá lenni a térképen,de ez legtöbbször anyázásba torkollt..

én meg mentem,amerre gondoltam..

és ugye én vagyok a családban az,aki még egy egyirányú utcában is eltéved..

és ha egyszer rosszkor kanyarodom le valahonnan,örökre elveszek..

ennek ismeretében tulajdonképpen kész csoda,hogy időben odaértünk..

én égi kegynek tartom,hogy ebben a nyúlós időben kaptunk egy napsütéses délutánt a temetésre..

gyönyörű idő volt,és az a kis ferencesrendi templom,ahol apukám hamvait szórták,az tényleg maga a csoda..

ha lehet ilyet mondani,akkor ennél jobbat keresve sem találhattunk volna..

és akkor azért nálam is eltört a mécses,amikor belegondoltam,hogy az én kőszikla ateista apám,valahol az útja végére mégis hazatért,és szentelt helyre került..

rajtam kívül mindenki pattanásig feszült,és ez betudható a kényszerű összezártságnak,a temetésnek,és annak,hogy nyakunkon a karácsony,amit most egyikünk sem igazán akar.. 

próbára teszi a türelmünket,a toleranciánkat ez az időszak,és én annyira remélem,hogy nem tart már sokáig..

mert van nekem egy birkatürelmem,de ez mostanában próbára van téve erősen..

és hiába vagyok én magam a megtestesült nyugalom,ha körülöttem puskaporos a levegő,és bármelyik pillanatban robbanhat..

ez a karácsony nem az a karácsony lesz..

de szívből remélem,hogy mire odajutunk,hogy szenteste mind,akik megmaradtunk a családból,ott állunk majd a fa alatt,akkorra már tudunk békében és nyugalomban ünnepelni..

adjanak nekünk az égiek türelmet és megértést egymás iránt,és főleg sok sok szeretetet..

szükségünk van rá..

nagyon nagy szükségünk..

ezentúl luca napján már nem csak a lucanapi búzát fogjuk minden évben elültetni,és nem csak az jut eszembe majd,hogy szonjuskát luca rebekának szerettem volna,csak az exem leszavazott(pedig igenis igazam volt,mert lucás lett),hanem az is,hogy ebben a nem könnyű évben egy napsütéses 'tavaszi' luca napon lelt apukám örök nyugalomra..

nyugodjék békében!

kamaszkori lázadások..

sokszor eszembe jut chanson,mikor a lányokra rátör az öt perc..

(ami néha hetekig eltart)..

és olyankor leszögezem magamban,hogy a kamaszokkal való kommunikáció a világon a legnehezebb dolog..

mert ugye van az édes pihepuha nyálas kisbabád,aki egyszercsak egy hétfejű sárkánnyá válik észrevétlenül,és csak nézel rá értetlenül..'ki ez a gyerek?..hogy került ez ide?..az enyém biztosan nem lehet..'

köszönőviszonyban sincs a gyermeki énjük azzal a borzalommal,ami kibújik belőlük kamaszkorban..

és amikor az egyik éppen már felgyógyulna ebből az őrületből,akkor gyorsan valamelyik kicsi esik bele..

és egy nap feloldozásod sincs őrjöngő tini nélkül..

valakin mindig rajta van a téboly..

nálam az a módszer vált be,hogy megpróbálok úgy tekinteni erre az egészre,mint egy betegségre..mondjuk bárányhimlőre..

ami jött,rombolt..aztán továbbállt..

szerencsés esetben nem hagyva hegeket,néha viszont mély sebhelyeket vájva..

igyekszem magamban elég sokszor mantrázni,hogy ez a 'valami',ami most az én tündéri kislányom testébe bújt,ennek a valaminek semmi köze az én babámhoz..

ez csak egy idegtépő hormonbomba..

és lássuk be,hogy a hormonok borzalmakat művelnek a kamaszokkal..

elidegenednek maguktól,mindenki mástól..és legfőképpen a saját családjuktól..

senki nem tud olyan mélyen megbántani,mint egy tüskés kamasz..

és azért,mert ismer jól..ismeri a gyengéid..

és bántani akar..abban a pillanatban azt akarja,hogy nagyon fájjon..

és bizony fáj is..nem is kicsit..

nehéz ilyenkor nem letépni a fejüket első felindulásból,vagy nem elküldeni őket a jóédesanyjukba(hmm..akik mi vagyunk:D)..

jó esetben az ember ilyenkor megvárja,míg lecsitul az első dühe(nekem ez a legnehezebb),és akkor megpróbál sündisznót szelidíteni..

mindig összevissza szurkálnak ilyenkor a tüskék,de nálam bevált az,hogy kivárom azt a pillanatot,mikor nincsenek összegömbölyödve..

akkor nagy valószínűséggel eljutnak az értelméig azok a dolgok,amiket mondok..

igen..az időzítés..

nagyon fontos,és nagyon nehéz megtanulni..

sok sértést raktam zsebre,mire rájöttem,hogy vérben forgó szemű,dühöngő őrülttel nem gazsulázunk..

majd,ha lecsitult..majd akkor..

sokszor fajult üvöltözésbe a nevelési kísérletem,mire rájöttem,hogy nem szabad felvenni a kesztyűt..

nem lehet a sértésekre és dühöngésre hasonló eszközökkel hatni..

annak semmi értelme..

mi is mindig úgy kerülgetjük az épp aktuálisan tomboló kamaszt,mint egy gyakorló elmebeteget..

akit nem hergelünk,viszont nem is támogatunk az őrületében..

mert arra azért vigyázni kell,hogy a korlátok megmaradjanak..

a szabályok akkor is szabályok,ha valakin éppen rajta van a téboly..

nem lehet élhetetlenné tenni az otthonunkat csak azért,mert valakinek épp a fülén füstölnek kifelé a hormonjai..

és a kamasznak hiába vagyunk olyankor mi 'normálisak' a feketeseggűek,a 'mindent rosszul gondolók',erélyesen tudatosítani kell benne,hogy mindennek van határa..

pont nekem,az engedékenynek és lágyszívűnek ezt volt a legnehezebb megtanulnom..

de a hosszú évek alatt rájöttem,hogy ez az,ami leginkább használ..

a szeretetteljes türelem(mert elmúlik..ez is elmúlik egyszer)..

és a szelíd korlátozás..

amikor kipárnázott,de kőstabil korlátok között hagyjuk őket,hogy kitombolják magukat..

rettentő nehéz egy kamasszal együttélni,de mindig jusson eszünkbe az,hogy ez csak egy módosult tudatállapot..

és nagy valószínűséggel emlékezni sem fog rá,hogy milyen szörnyű is volt velünk,ha majd elszáll a szeméről a köd..

egy bölcsebb,nyugodtabb és szeretettelibb embert kapunk vissza,mire lecseng bennük a kamaszkor..

egy olyan embert,aki már nem gyerek..aki onnantól bizony felnőtt..

felnőtt gondokkal,felnőtt lélekkel..

akit becsülhetünk és tisztelhetünk..

hiszen reményeink szerint olyan felnőtté válik,amilyenné nevelni szerettük volna..

én büszke vagyok rájuk..

ancsa és katus gyönyörű és okos pillangóként szálltak ki a kamaszkorból..

kicsi szonjababám pedig épp a sűrűjében van..

de tudom,és érzem,hogy belőle is egy szépséges,szikrázóan tehetséges ember válik..

(csak éljük túl ép ésszel:D)..

drága 'kicsi babáim' <3

néhány őrült karácsonyfa ancsának címezve..

ancsán már kitört a karácsonyi díszítés..

kikönyörögte a nagy fánkra a piros díszeket(pedig már sok éve az én szivemcsücske óarany,barnás díszeimet használtuk)..

nahát akkor legyen megint hagyományos a fánk,egyefene..

háncs és rafiamasnikkal,szalma és piros díszekkel,szárított alma-narancs szeletekkel..(ancsa pattogatott kukoricafüzért is akar..háááát...)

szeretem én azt a jóízű népiességet is,csak valahogy leginkább mégiscsak a full fehér,vagy a barnás-arany ragyogás a kedvencem..

ő persze a saját szobájába vett egy hófehér műfenyőt(anyámborogass),amire mélylila díszeket álmodott..

na tessék..

ő bezzeg őrültködhet a saját kuckójában,én meg..

de legyen meg a boldogsága,tudomén,hogy a malackakori fánkat akarja visszaálmodni..

mikor picurkák voltak még,akkor mindig ilyen hagyományos díszeket használtam..

nosztalgia rulez..

már hónapok óta gyűjtögettem neki a netről a jééézusomdeszínes fákat,hiszen tudtam,hogy valami őrületre készül..

és mivel itt egyszerűbb feltöltenem,mint máshol átküldözgetnem neki,ezért most benneteket foglak sokkolni ezekkel az elszabadult ötletekkel..

előre is elnézést a kifinomultan visszafogott ízlésűektől..

ők inkább csukják be most a szemüket:D

a szintén zizzenteknek pedig jó szórakozást!

színátmenetbe rakni a gömböket..yesss..ez nagy ötlet..

na ez nekem már a túl sok..

de hát ízlések és pofonok:)

mondjuk ruhában abszolút el tudnám képzelni..

bohócképző:D

ezt még be tudnám fogadni,egyefene..

a szárnyas malac mindent visz..

na azt kérem:)

ez egyszerűen tökéletes..

és itt a fehér műfenyő..

minden színnek kitűnő alap,az már tény..

ez még nekem is bejövős..

ámerikás,de ehető..

ez nekem meg már a jézusmáriamiez szint..

katus viszont biztos sikongatna a gyönyörűségtől..

illene is a szobájába..

'pici' barbie babám:D

és hát ancsa mélylila őrületei itt fekete alapon..

szó mi szó,nem rossz..

sőőőt..

és a végére savlekötőnek egy olyan kép,ami én vagyok..

na nekem EZ a szép:)