télre vackolódva..

na és akkor az időjárásról..

illetve arról,hogyan és miként,ha bekövetkezik..

először is úgy vagyok ezzel,hogy az villog a fejemben:de nem megmondtam nektek ezt már régen?

és aztán mégis csak néztetek rám tágranyílt szemekkel,hogy ugyanmár?

namármost,ha tényleg leszakad holnap az ég,és derékig fogunk állni a hóban,akkor majd csak megvonom én is a vállam..

először is azért,mert imádom a havat..(a telet és a hideget viszont úúúútálom)..

nadehát valamit valamiért..

egyáltalán nem fogom bánni,hogy el fog csendesülni minden,és hangtompító kerül a világra..

imádom,amikor egy szent pillanat alatt olyan csend lesz mindenhol,hogy hallod a hópelyheket..

szeretem,hogy olyankor nem látszik a por és mocsok,és a szürkeséget felváltja a szikrázó fehér..

vannak dolgok,amiket imádok akkor is,ha nehézségeket is hoznak..

(fogalmam sincs,hogy járok majd be dolgozni,és főleg hogyan ásom ki magunkat a hóból)..

tavaly mégcsak istenes volt a helyzet ott nálunk az erdőszélen,de tavalyelőtt olyan mennyiségű hó temetett be minket,amilyet csak a deltában láttam anno..

amint kiástam az autóm,másnapra megint eltűnt a hóban..

és amikor már ezredszer próbálsz valahová eljutni,de ahhoz előtte kisbányász képesítést kell szerezzél,akkor rendre elgurul a gyógyszerem..

olyankor szeretnék sírva zokogni a földön..

ha lenne..

de nálunk ott erdővégénfaluszélén bizony keményen tartja magát a hó,ha egyszer beteszi a lábát..

egyébként sincs nálunk nagy jövésmenés az utcában(a napi 2 autó már csúcsforgalom),de ilyenkor aztán lélek sem mozdul semerre..

csak az állatkák merészkednek ki az erdőből,ha éhesek..

(ancsa azóta sem hiszi el,hogy nyuszi járt nálunk akkor..pedig vak nem vagyok,meg hülye sem..ott voltak a lábnyomai a hóban reggelre..láttam amit láttam)..

ujjongani fogok,ha arra ébredek,hogy hófehérbe öltözött minden..

és csak remélem,hogy nem a dolgozóban ér a havazás,mert azt múltkor is jól megszívtam,és nem jutottam haza..

félúton feladtam a kocsikázást,és gyalogosra vettem a figurát..

na ilyet mégegyszer ne..

de a havazás az jöhet..

én várom..

hogy hol és mennyi,az a jövő zenéje..

az utolsó pillanatban mégiscsak rávettem kiccaládom a bevásárlásra,így néhány napig legalábbis éhen nem halunk..

(logikus okfejtés volt,hogy ha mégsem havazódunk be,enni akkor is kell nemdebár)..

így egy igen kis szolíd készlettel már félelmeim nincsenek,jöjjön aminek jönnie kell..

ha meg nem jön a nagy hó,csak úgy éppenhogy mutatóba,akkor legalább jól érzem magam a majdnem tele kamrával..

szeretemérzés..

a kályha dorombol,és a kamránk végre nem visszhangzik az ürességtől..

tudott valamit nagyszüleim generációja(pedig mennyit nevettem rajtuk ezért),hogy mindenből tartalékolt..

nagymamám mindig azt mondta:'mert sosem lehessen tudni'..

ott sorakozott a rengeteg dunsztos,a regiment legyúrt száraztészta,meg a kert egész évnyi termése..

és ők ettől érezték jól magukat..

most már én is megértem:)