mindig kimondjuk,amit gondolunk?

az utóbbi napokban több beszélgetésben előkerült ez a téma(tehát jel:D)..

lassan főállású beszélgető leszek,hiszen az időm nagy részében ezt csinálom..

mélylélektani elemzéseket,lélekboncolásokat tartok gyógyítás közben,és ugyanezt teszem,mikor a boltban vagyok..

tendencia,hogy az emberek nagy része nem igazán pénzt költeni jár be hozzám,hanem leginkább a beszélgetés kedvéért..

hiszen szívesen és örömmel hallgatok meg mindenkit,és igyekszem is tanácsokat adni a problémáikra..

mikor életem egy szakaszában bioboltban dolgoztam,ott is azt imádtam legjobban,hogy az emberek tanácsokat kértek,és én megbeszélhettem velük az aktuális betegségüket,és átfogó tanácsokat adhattam(az orvosok nagy része problémaorientált,nem képesek a holisztikus szemléletre..)

nincs hatékonyabb gyógyítás,mint amikor nem a célzott betegséget nézzük,hanem magát az embert..

sok alternatív gyógymód dolgozik ezzel a technikával..

de most nem ez a téma,erről legközelebb majd bővebben:)

most arról szeretnék beszélni,hogy vajon mennyire célszerű az igazmondás..

erről az a véleményem,hogy mindig mindenben az igazat..

vagyis legalábbis én egészen biztosan úgy működöm,hogy képtelen vagyok hazudni..

ez egy igen régről hozott tulajdonság,a 'hozzám hasonlók' egyszerűen lelki típusuk szerint nem férnek össze a hazugsággal..

ami másnak talán természetes,hogy az életben szükség van kisebb nagyobb füllentésekre,az nálam elképzelhetetlen..

tapasztalatom,hogy mindenki szembesül előbb utóbb a kimondott hamisságával..

hiszek a kimondott szó erejében,és hiszek abban,hogy minden kimondott hazugság vagy ártó szándék felíródik az akashában..

semmi sem marad következmények nélkül(de hát a karmáról már majd mindenki hallott)..

de..

mert bizony van itt egy de..

és talán ez a legfontosabb,amiért most szót emelek..

a tűpontos őszinteség nem mindig jó..

azt akarom ezzel mondani,hogy ha bár nálad van az igazság,de annak kimondásával megbántanál valakit,akkor nem szükséges az arcába vágnod..

nem titkolom,hogy ez gyakori hiba volt nálam tanuló fénymunkásként..

olyan vehemenciával védelmeztem az igazságot mindenek felett,hogy sokszor nem néztem,kinek milyen károkat okozok vele..

az igazság fénykardja is tud mélyen szántó sebeket ejteni..

azt szoktam mondani a lányoknak,mikor próbálom tanítani őket a helyes arányokra(nehéz ám megérezni),hogy ha jót nem mondhatsz valakinek,inkább ne mondj semmit..

hajlamos az ember körömszakadtáig védeni az igazát,és közben szanaszét törni a másikat..

n e m  é r i  m e g..

az igazság akkor is igazság,ha kimondatlan marad..

ez nem ferdítés..ez egyszerűen csak hallgatás..

és a csend a legnagyobb fegyvere az igazaknak..

sok embernek azért nem szabad az arcába tolni a nyilvánvaló igazságot,mert nem tud vele mit kezdeni..

az adott fejlettségi fokon,ahol ő áll,nem tudja sem értelmezni,sem használni..

így vagyok például az exemmel,és azokkal a nyilvánvalóan rosszindulatú bürokratákkal,akik a gyerektartás miatti cirkuszban elém kerülnek..

hiába látom én kristálytisztán,hogy miről is szól ez az egész..ki hogyan működik így,ahogy..

semmi de semmi értelme nem lenne a csatározásnak..

mert ők mind egyértelműen annak fognák fel,ha szembesíteném őket az igazsággal..

természetesen nem azt mondom ezzel,hogy menjünk le kutyába,és hagyjuk,hadd törölje belénk mindenki a lábát..

álljunk ki az igazunkért,és tegyük meg,amit kötelességünk megtenni..

de nem többet..

vagyis nem célszerű ezen ügyekben még pluszban sértegetni is mindenkit(hjajj,hogy ez milyen nehéz ám nekem is..sokszor van ingerem átharapni az exem torkát)..

semmi értelme..

attól az aktuális probléma nem oldódik meg,viszont egészen biztosan ártunk annak,akinek mondjuk,és ártunk magunknak is..

pedig mit tennénk?..csak kimondanánk,amit gondolunk..

és én régen sokszor,sok ügyben viselkedtem így..amint megszületett a gondolat,már mondtam is ki..

hiszen az őszinteség zászlaja lobogott bennem..(csak éppen a kellő bölcsesség nélkül)..

biztos,hogy kellett az a sok tapasztalat,mikor láttam,milyen mélyre vághat egy igaz szó is..

kellett,hogy megtanuljam,nem mindig használ az,ha gondolkodás nélkül kimondjuk,amit gondolunk..

az őszinteség nem itt kezdődik..

lehetsz őszinte úgy is,hogy közben véded,óvod azt,akivel beszélgetsz..

a lányok sokszor kérdezik családi konfliktusoknál(az exem generálta helyzet miatt több szinten van káosz a tágabb családban),hogy na de miért nem mondtam meg xy-nak az igazat..

ilyenkor mindig azt mondom..

a helyzeten semmit sem változtatna(attól még ugyanúgy nem kapnék gyerektartást,attól még ugyanúgy apa nélkül nőnének fel a lányok,mindennemű apai lelki támogatás nélkül..)

semmi sem változna,viszont olyan embereket bántanék meg,akik nem tehetnek róla..

a volt anyósomat szó nélkül gyógyítom,és hallgatom sokszor a sületlenségeit..

szó nélkül..

mert mondhatnék neki sok mindent(jajj,de mennyit bántott ő engem régen)..

de amikor jót nem mondhatok,akkor inkább nem mondok semmit..

ha nem segíthetek valamiben,akkor legalább ártani nem fogok..

mert az igazság szép..az igazság jó..

viszont néha kegyetlen..

és tőlem mi sem áll távolabb,mint a kegyetlenség..

ezért én azt gondolom(bárki gondolhat mást,szívesen meghallgatom),hogy nem kell mindig gondolkodás nélkül kimondani minden gondolatunkat..

a bölcs hallgatás néha többet segít..