néhány szó a megbocsátásról..

az,hogy Cs.felhívott,hogy vasárnap adventi koszorú készítő 'szakkör' lesz nála..(yeeeeesss)

az két dologra hívta fel a figyelmem..

az egyik az,hogy nyakamon a karácsony,és én még mindig SEMMIT sem csináltam(jézusmáriaszentjózsef)..

a másik az,hogy tegnap mikor először próbált hívni,este 9-kor..már aludtam..

vagyis nemnormális módon lehetek fáradt,ha ilyen korán kidőlök..

(és halkan súgom meg,hogy ez szinte minden nap így megy..)

nem segít az állapotomon,hogy hetente 2x 3x munka után este még volt anyósomat is elmegyek megmasszírozni csupán szívjóságból,aki annyira enervált,hogy hullára leszív..

és ezen a dolgon lehetne csodálkozni annak fényében,hogy ő az az ember,aki világéletében nem titkoltan gyűlölt..

hogy mi volt a baja velem,sosem tudtam pontosan(bár a létezésem maga is sokkolta)..

talán nem vette jónéven,hogy nem vagyok magam is gazdag sváb család sarja..

hát így járt..

igyekeztem mindig a legkisebb surlódási felületet biztosítani(híresen konfliktuskerülő vagyok),de akkor meg az volt a baj,hogy miért nem ordibálok neki vissza:D

na volt ami volt,spongyát rá..

mikor felhívott,hogy komoly fájdalmai vannak,tudnék-e rajta segíteni,akkor eszembe sem jutott nemet mondani..

és bizisten értékeltem azt,hogy ilyen előzmények után képes volt erre a telefonhívásra..

azt gondolom erről,hogy minden ember életében eljön az a pont,mikor már leveti az egója minden nyűgét..

és sajnálatos,mikor egy betegség,vagy öregség teszi az embert bölcsebbé..

de a lényeg az,hogy megtörténik..

és én,aki arról vagyok híres,hogy egyszerűen képtelen vagyok bármit is kérni(mindig egy gombócot érzek a torkomban,amitől inkább fulladok meg,minthogy kérjek)..

én aztán tényleg tudom értékelni,hogy épp ő kért meg rá,hogy segítsek..

nagyon rossz látni,mikor a szeretteink felett eljár az idő,és mindenféle betegség keseríti meg öreg napjaikat..

összeszoruló szívvel próbálunk meg mindent,hogy segítsünk rajtuk..

amikor olyan emberen kell segítened,akitől mindig is kaptál..szeretetet és minden mást,amire csak lehetősége volt..

akkor természetesen jön a késztetés,hogy a csillagokat is lehozd az égről,hogy neki jobb legyen(így érzek anyukám iránt)..

de én olyan furcsa módon vagyok összerakva,hogy BÁRKI kér tőlem segítséget,mindig segítek..

akkor is,ha az az ember egész életében csak bántott..

és pont nem érdekel ilyenkor,hogy mi volt régen,úgy lépek át a múlton,mintha meg sem történt volna..

kérdezték tőlem,hogy még annyit sem teszek,hogy szóvá teszem neki,hogy mennyit bántott?

nem..

szóvá sem teszem..

semmi értelmét nem látom,hogy másokat szurkáljak fullánkos megjegyzésekkel..

főleg nem olyan embert,aki a földön fekszik..

nem mondom,hogy soha nem érzem úgy,hogy szeretnék valakit fellökni,és még jól meg is taposni..

van bennem is indulat bőven..

de a bosszú nem kenyerem..

mikor az exem gennyeskedései beindultak,akkor sem értette senki,miért nem állok bosszút..

akkor is csak azt mondtam..

nem játszom Istent..mindenki megkapja azt,ami jár neki..

nem az én reszortom,hogy bosszút álljak rajta és az újoncon..

és igazam is lett..

minden,ami elromolhat,az el is romlott körülöttük..

anélkül,hogy a kisujjamat mozdítottam volna..

romokban az életük..

nem tudom,mi az,ami bennem ezt a végtelen nyugalmat okozza..

hogy mi az a szent meggyőződés,ami bennem napnál világosabban ragyog..

de egyet tudok..

azt,hogy mindennek Isten által elrendelt ideje és rendje van..

és ebbe az isteni rendbe vetett hitem az,ami világít nekem a sötétben is..