mese a soha el nem készülő sálamról..

volt nekem az a merész ötletem,hogy ha már kaptam ajándékba egy rakat fonalat,akkor csinálok is belőle valami hasznosat..

mivel bikinit nem tudok,és nem is illene az évszakhoz,a sál mellett döntöttem..

hetekkel ezelőtt el is kezdtem..

akkor még nem tudtam,hogy ezzel a projecttel elleszek tavaszig..

az,hogy épp most bontom fel negyedszer a sálamat,az valószínű nemnormális..

mentségemre legyen mondva,hogy hasonló fonallal még nem dolgoztam..

először kezdtem egy körkötőtűre(iszonyat vastag,ám pihepuha fonalról van szó)..

gondoltam,hogy jobban elbírjam majd a súlyát..

mikor harmadszor tévesztettem el a most akkor hová és merre irányt..akkor váltottam vastag fa kötőtűre..

mikor már baromi sokat megkötöttem belőle,feltűnt,hogy olyan széles lett,mintha egy pulóvert kötnék..

ha ezt a nyakam köré tekerném,addig tartana az életem..

a következő etapban egy keskenyebb fazonra váltottam sima kötéssel..

egy bizonyos hossz(jóóó sok) után vettem észre,hogy egy csinos kis alagutat kötök..

mert az egész elkezdett hosszában összepöndörödni egy csővé..

akkor már úgy éreztem lebontásnál,hogy soha többet nem akarom látni ezt a fonalat..

ám néhány nap alatt lenyugodtam,és újrakezdtem,csak más mintával..

most már stimmelt a szélessége,és gondoltam a rizskötéssel nem nyúlok mellé,mert az nem pöndörödik,hanem egyenesben tartja..

ja..

most,hogy már ezzel a mintával is megkötöttem majd a felét,ismertem fel,hogy így meg olyan masszívan vastag és merev lett,hogy hatásos fegyver lenne közelharcban..

ezt gyakorlatilag fizikai képtelenség lenne a nyakam köré tekerni..

és most bonthatom le megint..ááááááá...

veszek néhány mély levegőt,és mielőtt felgyújtom az egészet,átgondolom,hogy biztosan akarok-e én ebből a csudapuha csudavastag fonalból sálat kötni..

akarok..

megpróbálom lustakötéssel..

de biztos,hogy nem ma..

még le kell csitulnom előtte,mert perpill szeretném az egészet jóóó messzire eldobni..

anyámborogass..