nehéz napok..

köszönöm szépen mindenkinek a rámgondolásokat,a virtuális és a valódi öleléseket is!

nem állítanám,hogy nem nehéz,de már kicsit jobb..

igyekszem egyben tartani a széthulló napokat,és egyben tartani anyukámat,aki alól kiszaladt a talaj..

riadt kisgyerekként topog velem mindenhová az ügyeket intézni,de sokszor látom rajta,hogy azt sem tudja,hol van,és mit beszélnek hozzá..

a patológussal háromszor mondattam el neki a boncolás eredményét,mert láttam,hogy egyszerűen lebénult a helytől,és nem jutnak el hozzá a szavak..

nagyon nem egyszerű erősnek lenni,mikor körülöttem mindenki szanaszét van..

anyukám szépen végigfut a gyász stációin a nagykönyv szerint,most éppen a tagadás fázisában van..

szépen kimossa és helyére teszi apukám ruháit..

mert hiszen nemsokára hazajön..ugye?

közben pedig igenis tudja,hogy nem..

soha többet nem jön le a lépcsőn a délutáni alvás után..

a hideg ráz mindig,mikor látom,hogy az én erős,határozott anyám milyen tétova kisgyerekké vált..

azt hiszem,hogy ez az a pont,amikor végérvényesen felnőtté váltam..

sokszor és váratlanul sírom el magam,persze akkor is visszafojtva,hiszen nekem kell most erősnek lennem..

miközben legszivesebben üvöltve bőgnék egy sarokban..

emlékszem,mikor vittek be a kórházba apukám halálakor..

azt motyogtam egész úton..

nekem kell erősnek lennem..nekem kell erősnek lennem..

és azóta is az vagyok..

pedig tulajdonképpen kegyes halál jutott édesapámnak,hiszen egy vizsgálatra vitte be anyukám a kórházba,ott összeesett és megállt a szíve..

nem tudták újraéleszteni..

úgy ment el,ahogy élt..büszkén és tartással..

nehezen döcögnek még a hétköznapok,hiszen annyira felborult körülöttünk minden..

a sok ügyintézés és munka(most van a boltban a karácsonyi csúcs) mellett alig marad

időm,hogy a gyászt megéljem magamban..

tudom,hogy majd késleltetve fog rajtam minden kijönni..

majd a temetés után,mikor lecsendesülnek a hullámok,majd akkor fogok igazán szembesülni a ténnyel,hogy nincs többé apám..

nincs apám..

azért ez az,amit kimondva olyan végtelenül kicsinek és elhagyatottnak érzem magam..

kemény napok ezek,és messze még a vége..

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

gyász..

tegnap váratlanul és hirtelen elhunyt édesapám..

köszönöm a kommenteket,és ígérem reagálni is fogok rájuk,amint kicsit jobb lesz..

most erőm utolsó cseppjeivel megpróbálom összetartani anyukámat és a lányokat..

és egyszercsak valamikor majd összerakom magamat is..

'apát sajnálni kell,mert szegény..'

összeszorult ma a szívem,mikor ezt találtam:

"apát sajnálni kell, mert szegény. Hogy mi miből élünk, létezünk, még senkinek nem tűnt fel eddig. Teszem a dolgom, ahogy tudom. Aztán ha egyszer nekik is családjuk lesz, talán elgondolkodnak, mi és hogyan történt... és miért."

azt,hogy ma chanson-nál ezt olvashattam(lovelove érte neked holnap:*),az teszi pont nyilvánvalóvá,hogy párhuzamos sorsok igenis vannak..

és a kifogások,a nyálkásnyúlós mellédumálások is széria tartozékai a lelépett exeknek..

pont úgy vagyok ezzel a témával,mint ő,hogy nem igazán szeretnék már ezzel foglalkozni semmilyen szinten,hiszen az emberlánya akaratlanul is benyálkásodik..

ráznám le magamról az egészet..

ami igazán és nagyon bosszant az egészben,az pont ez..

hogy a gyerekek megvezethetőek..

viszonylag könnyen..

és,ha nem akarsz te magad is hasonlóvá válni,akkor hallgathatod tőlük szó nélkül,hogy 'jaaajj..apa szegény..'

és magadban elmormolsz egy rózsafüzért,nehogy kitörjön belőled a kurvaanyázás..

pedig lenne mit mondanod..

ajjajj..de még mennyire:(

állíthatom,hogy nemcsak az egyik legszebb,de egyben az egyik legnehezebb dolog is a gyereknevelés..

hiszen nem lehetsz velük túl erőszakos,hiszen akkor zsigerből ellenállnak,de nem lehetsz túl engedékeny sem,hiszen akkor a fejedre ülnek..

egy kényes egyensúlyban táncolod végig az életed,és mindig csak reméled,hogy az éppen aktuális döntést jól hoztad meg..

mikor a lányok picik voltak,sokat foglalkoztatott,hogy hogyan legyek igazán jó anya..

aztán idővel az esti fohászom az lett:

'add Uram,hogy életemmel és cselekedeteimmel példa lehessek előttük!'

ez megnyugvást hozott..

mert elhozta az életembe azt a bizonyosságot,hogy erényeimben,hibáimban mindig vállalható leszek..

hogy nem kell mindig mindenben 200 százalékosnak lenni,de igenis példamutatónak kell maradni..

és azt gondolom azóta is,hogy ez a legtöbb,amit a gyerekekért megtehetünk..

hogy tiszta szívvel tesszük oda magunkat mindenbe..

és akkor nincs rossz döntés..

csak döntés van,amit a bennünk lévő jó diktál..

adjanak nekünk az égiek kitartást és sok mély levegőt,hogy a nehezeket átvészeljük!

sose felejtsük el,hogy a gyerekeink tőlünk tanulnak ÉLNI..

lehessen ez nekik is,nekünk is ténylegesen nagybetűs..

és még mindig a kötésről..

valahogy nem tudok ebből a kérdéskörből szabadulni..

azért sem,mert már célirányosan mindenhol mindenkin azt nézem,milyen kötött valamit visel,és azt vajon hogyan csinálta..(ingerem van rögtön le is számolni rajta a mintát..normális-e vagyok:D)..

és azért sem,mert egyszerre kb 10 darabot kötök egyszerre..

teljesen frusztrál,hogy ennyire elfelejtettem mindent..

mondjuk régen is az a típus voltam,hogy soha nem leírások alapján kötöttem,hanem úgy hasraütve hoztam össze a fazonokat és mintákat..

csak az a különbség,hogy ami régen működött,az most döcörög..

elveszett belőlem az a laza magabiztosság,és tudom,hogy amikor az ember görcsöl valamin,az olyan is lesz..

vasárnap délután kiszakítottam magam az otthoni szanatóriumból(mindenki feküdt valahol..cecelégy járt nálunk),és Cs.-nél kézműveskedtünk..

megalkottuk az adventi koszorúnkat..

és mégegyszer köszi a helyszínt és hangulatot,mert otthon tutira nehezen vettem volna rá magam az alkotásra egyedül..

valahogy csak a kritikai hajlamom hízik ezen a télen,nem pedig az alkotókedvem:)

olyan pontosan meg tudom mondani,mi tetszik,és mi nem..

csak éppen rugdosni kell,hogy azt a jobbat meg is csináljam..

így,hogy nyakig ültünk az alapanyagokban(mind összedobtuk,amink volt),így gyorsan megvoltunk..

az elégedett teázás közben azért nem hazudtoltam meg magam,és rávetettem magam Cs.kötéseire is..(ő is szintén zenész..többet köt egyszerre..)

örömmel láttam,hogy ő is alagutat köt sálnak :D,viszont az tény,hogy egy roppant csinos alagutat,mert a csillogó fonal és a csavartminta nagyon ütős..

viszont beleszerettem a dupla rizsbe vékony törtfehérből(jajjnekem fehérmániásnak)..

úgyhogy valamit muszáj kötnöm ezzel a mintával nekem is..

Sz. azt hiszem,hogy bealázott minket a norvégmintás garbónyakú vállmelegítővel,amiben jött..

na igen..a norvégmintát azt sosem tudtam összehozni..

az a hátul vezetés az nekem kínkeserves..

egyszer kötöttem egy nagy lepkemintás pulóvert,ahol fehér alapon nagy színes pillangók voltak,de ott minden lepkét külön motringról kötöttem..(kicsit polipszerűen néztem ki annyi szállal,de inkább,minthogy vezetgessem,meg figyeljem,hogy nem feszítem-e meg..

naszóval senki ne várjon tőlem ilyesmit,egyébként pedig bármit..

mármint amint visszaszáll az ihletem,ami valahol abban a 15 évben felszívódott..

és ha már pompon..na EZ nekem nagyon bejövős:)

megkergült egy világ ez..

amilyen híreket olvasok mostanában lottinál és lucánál(ha jól számba veszem,kb minden ismerősöm hasonló cipőben jár),akkor erősen elgondolkozom azon,hogy nem lenne-e jobb házasság helyett inkább egy barlangban egyedül..

ezt most nem azért mondom,hogy magyarázzam a bizonyítványom,miért is vagyok több mint fél éve egyedül,hanem azért,mert a jövőre nézve erős kétségeim vannak..

az egy személyes döntés,hogy pillanatnyilag nem érzem szükségét egy szerelemnek(majd fogom..nyugi..),az viszont igenis kényszerpálya,hogy még mindig az ezer éve lezárt házasságom szarjaiban ülök..

és ahogy olvasom,bizony egyik férj sem egy matyóhímzés,mikor arról van szó,hogy hogyan kell szénné alázni a másikat(pedig tízből tízszer ők dobbantanak a friss husi miatt)..

belátom,én is úgy gondoltam még a cirkusz kirobbanásakor,hogy minek ide feszültség meg harakiri..

majd úrijómodorban megoldjuk ezt mi csendeskén..

aztán most meg nesze neked gyámügy-bíróság-rendőrség..

és itt most még ráadásul egy olyan birkáról beszélünk,amilyen én vagyok..

máshol másokkal ez a történet valószínű még sokkal durvább..

hát mondja meg nekem valaki,hogy miért kell ennek így működnie?

nem azt firtatom,hogy miért kell valakinek friss pékáru után néznie,ha az otthoni zsömlét már unja..

mert akkor épp kiflire vágyik..

azt már abszolút felfogtam,hogy a hűtlenség a férfiakban genetikailag kódolt(életből felmentettek most leülhetnek)..

azt nem értem ebben az egészben,hogy amikor úgy dönt valaki,hogy borít maga körül mindent,mert a tilosban sunnyogás nem jött be,akkor miért kell ezzel egyidőben egy vödör szart is a család nyakába önteni..

és nem véletlen,hogy most nem csak a feleségről beszélek,hanem az egész családról..

mert itt bizony feleim az érintett gyerek ugyanúgy kap mindent a nyakába..bizonyám..

hogyan tud egy másodperc alatt füstté válni mindaz,ami közös volt bennük..amiért véd és dac szövetséget kötöttek hajdanán..

fel nem foghatom,hogy ilyen esetekben miért nem várható el még az a minimális emberi tisztelet sem,amit más idegen megkaphat..

csóválom a fejem,és elnézem ezeket a férfiakat,akik nem elég,hogy romokat hagynak maguk után,de az egész kupac tetejére még jól rá is szarnak..

vajon mi lehet ez a mentalitás bennük,hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is?

és vajon miért kell ehhez asszisztálnia a gyerekeknek is?

az én energiám nagy része nem is azzal telt/telik,hogy magamat és az érdekeimet védjem,hanem azzal,hogy a mindent eltakaró kötényem mögé rejtsem a szennyet,hogy ne ömöljön minden a gyerekek nyakába..

vajon mennyi mindent lehetne jóvá tenni ezekkel az energiákkal,amik az ilyen piszlicsáré kis napi harcokra mennek el..

biztosan van szép válás is,és harmonikus újrakezdés is,ahol régi és új család békében és boldogságban megfér..

csak olyankor keresem rögtön a disney emblémát,és várom bambit..

szomorú,hogy nem tudom jó szívvel azt mondani a lányoknak,hogy megéri férjhez menni..

hogy egyszerűen nem látom már a távlatokat..

mert olyankor,mikor egy kapcsolat-szerelem-házasság végetér(és sajnos egyik sem örök életre szól),akkor majdnem mindig vér,hazugság,mocsok a vége..

és szeretném azt mondani nekik,hogy de ők majd biztosan szerencsések lesznek,és élnek együtt boldogan,míg meg nem halnak..

erről szól a világ körülöttünk?

ugye,hogy nem..

eszement dolog,de mindezek ellenére épp én vagyok négyünk közül,aki házasságpárti:D

na de mentségemre legyen mondva,hogy az a vágyam,hogy mégegyszer férjhez menjek,az a matematikai adatokat tekintve valószínű már tényleg egy életre szólna(hacsak a leendő párom nem dob majd el egy gyorsabb járókeretesért:))..

egy huszonévesnek viszont nem tudom jó szívvel azt mondani,hogy egy életem egy halálom..a házasság tuti jó móka..vágj bele..

mert nagy valószínűséggel ők is úgy végzik,ahogy majdnem mindenki..a válóperes bírónál..(ha nem,akkor Isten lába a kezükben..tuti képzavar:D)..

őszintén mondom,hogy teljesen tanácstalan vagyok a lányaimmal..

mert talán jól választanak,talán nem..

de egyben biztos vagyok..

hogy nem szívesen nézném végig,ahogy az ő fejükre is ráborul az a szarosvödör..

megkergült egy világ ez..

mese a soha el nem készülő sálamról..

volt nekem az a merész ötletem,hogy ha már kaptam ajándékba egy rakat fonalat,akkor csinálok is belőle valami hasznosat..

mivel bikinit nem tudok,és nem is illene az évszakhoz,a sál mellett döntöttem..

hetekkel ezelőtt el is kezdtem..

akkor még nem tudtam,hogy ezzel a projecttel elleszek tavaszig..

az,hogy épp most bontom fel negyedszer a sálamat,az valószínű nemnormális..

mentségemre legyen mondva,hogy hasonló fonallal még nem dolgoztam..

először kezdtem egy körkötőtűre(iszonyat vastag,ám pihepuha fonalról van szó)..

gondoltam,hogy jobban elbírjam majd a súlyát..

mikor harmadszor tévesztettem el a most akkor hová és merre irányt..akkor váltottam vastag fa kötőtűre..

mikor már baromi sokat megkötöttem belőle,feltűnt,hogy olyan széles lett,mintha egy pulóvert kötnék..

ha ezt a nyakam köré tekerném,addig tartana az életem..

a következő etapban egy keskenyebb fazonra váltottam sima kötéssel..

egy bizonyos hossz(jóóó sok) után vettem észre,hogy egy csinos kis alagutat kötök..

mert az egész elkezdett hosszában összepöndörödni egy csővé..

akkor már úgy éreztem lebontásnál,hogy soha többet nem akarom látni ezt a fonalat..

ám néhány nap alatt lenyugodtam,és újrakezdtem,csak más mintával..

most már stimmelt a szélessége,és gondoltam a rizskötéssel nem nyúlok mellé,mert az nem pöndörödik,hanem egyenesben tartja..

ja..

most,hogy már ezzel a mintával is megkötöttem majd a felét,ismertem fel,hogy így meg olyan masszívan vastag és merev lett,hogy hatásos fegyver lenne közelharcban..

ezt gyakorlatilag fizikai képtelenség lenne a nyakam köré tekerni..

és most bonthatom le megint..ááááááá...

veszek néhány mély levegőt,és mielőtt felgyújtom az egészet,átgondolom,hogy biztosan akarok-e én ebből a csudapuha csudavastag fonalból sálat kötni..

akarok..

megpróbálom lustakötéssel..

de biztos,hogy nem ma..

még le kell csitulnom előtte,mert perpill szeretném az egészet jóóó messzire eldobni..

anyámborogass..

energetikai védelem..

azt hiszem,hogy most jött el az ideje annak,hogy önmagunk levédéséről beszéljek..

(hmmm..izé..ez AZ,amit én rendszerint elfelejtek:D)..

pedig pontosan emlékszem,hogy mikor először jártam masszőr suliba,és amikor először beszélgettem 'hókuszpókusz' emberekkel,mindkétszer ez volt az első,amit megtanítottak..

talán nem véletlenül,hiszen a vak is látja rajtam,hogy végtelenül naív és sebezhető vagyok..

drága P..

mikor ott ültél az ágyam mellett,és fogtad a kezemet(tudok nagyon rommá lenni,mikor letarolnak bennem mindent)..

azt mondtad:'cica..ne járkálj meztelenül egy olyan világban,ahol mindenkin télikabát van'..

drágadrága P.

ha tudnád,hogy még azóta sincs télikabátom:)

megtanultam ugyan pontosan mindent..és elméletben megy is a dolog..

gyakorlatban azonban teljesen elhanyagolom..

mikor már érzem,hogy nyomják át belém a negatív dolgokat,mikor már tudom,hogy ebből megint láz lesz(én úgy tisztulok)..akkor kapok észbe mindig..

basszus..megint nem védtem le magam..

és ez abszolút az én hibám..tudomén..

kelekótya egy nőszemély vagyok..

azért mentségemre legyen mondva,hogy egyre hatékonyabban bánok el a belém átvándorló negatív entitásokkal..

mikor először nyomtak át belém valami gusztustalan fekete árnyat masszírozásnál(és tudatosan..szégyellje is magát mélységesen az a fekete fiú ott spanyolhonban)..

akkor még egyáltalán nem tudtam ezzel elbánni..

úgy szédültem,azt sem tudom,hogyan vezettem hazáig..konkrétan az ajtót alig találtam meg,mikor elmenekültem..

arra eszméltem,hogy Cs. ül az ágyam mellett,és fogja a kezem(ööööö..izé..ezek szerint tényleg túl sokat 'foglalkoztatom' a barátaimat:D)..

ő már akkor is erősebb volt nálam(mégiscsak jó,ha egy mágus a legjobb barátnőm:))..

ő égette akkor el helyettem azt a szutykot,amit átpasszíroztak belém..

és bár akkor már tanulhattam volna belőle,hogy ugye azt a fránya télikabátot már fel kellene venni,ilyen eset számtalanszor előfordult azóta is..

volt,hogy egy napig feküdtem utána,mert annyira szédültem,hogy fel sem tudtam állni,és volt hogy egy napig kettőslátásom volt..

a szembejövő sávban is én vezettem:D

(butabuta szőke,hogy így autóba ültem)..

és a lázak..nahát azok tényleg mindennaposak az életemben..

viszont azt büszkeséggel mondhatom,hogy míg régen beletelt egy napba,később pedig egy éjszakába,mire kiégettem magamból a szutykokat,most már néhány óra alatt végzek velük..

hazaérek,ágynak dőlök,fogam csattog,lázam felmegy..és 2-3 óra múlva kutya bajom..

na jóóó..pontosan tudom,hogy akár meg is előzhetném ezeket..

és talán nem lenne szükség ezekre a lázas tisztulásokra..

de hát ezzel segítek..

hiszen mikor valakiről tudom-érzem,hogy hetekig hónapokig elbajlódna egy betegséggel vagy mentális szennyel,és én pedig pikk-pakk elbánok vele..

olyankor nem tudom nem átvállalni..

(hülye vagyok..tudomén..ne is mondd..)

megsúgom,valahol azért ezek rám is jó hatással vannak..

először is erősödöm(egyre rövidebb idő alatt tisztulok)..

másodszor is,minden láz után erősödik az energiám..

utána lévő nap mindig úgy érzem magam,mint akit puha vatta vesz körül(úgy is nézek ki..ez a védelem fehér fényként látható a kívülállók számára)..

ilyenkor mindig szóvá teszik,hogy ragyogok:)

egyáltalán nem az motivál,hogy állandóan karácsonyfaégőként szikrázzak,ez tényleg csak az adomány,ami a gyógyítással jár..

és mindezek ellenére igenis hangoztatom a védelem jelentőségét..

hiszen azért hazudnék,ha azt mondanám,hogy én ezeket nem használom..

nahát kezdjük a kedvencemmel..

én legjobban mantrákat szeretek hallgatni..

ezek engem puha köntösbe burkolnak,és kiemelnek a valóságból..

tisztulásnak és védelemnek egyaránt tökéletes..

a másik,amit leggyakrabban használok,az a fehér fény..

végtelenül egyszerű,és pillanatok alatt feltehető..

elképzelek egy fehér fénygömböt,ami a fejem felett lebeg..

utána azt vizualizálom,ahogy ez a fehér fénygömb fentről lefelé végigfolyik rajtam,és körbeölel..

olyankor még azt szoktam suttogni magamban,hogy kérem az oltalmazó isteni energia védelmét..

ennyi..egy perc..

ha utánatúrsz a neten,ezen kívül még nagyon sokféle technikát találhatsz,én azt gondolom,mindenkinek legjobb kiválasztani a saját módszerét..

mindenki más energetikai térképpel rendelkezik,így biztosan a védelem egészen más módját találja majd hatásosnak..

mindenesetre valamit célszerű használni ebben az Istentől elrugaszkodott világban,mikor nap mint nap támadásoknak vagyunk kitéve..

(és igyekszem végre én is használni a tanultakat:D)..

Daydharma Protector Days

Amit ma gondolsz, tízmilliószoros erővel válik valóra..

"A tibeti kultúrában "nagy" Buddha (Dharmacsakra) napokat hívják 10 milliószoros napoknak. Sorrendben az első holdhó 15., negyedik holdhó 15., hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, 15., negyedik holdhó 15., hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, egyben a tibeti újév első napja. Évente négy ilyen nap van a tibetiek szerint.

A tízmilliószoros napokon érdemes minden gondolatunkra ügyelnünk, mert óriási teremtőerővel hatnak vissza. Ajánlatos ilyenkor pozitív gondolatokra koncentrálni, illetve jót kívánni másoknak és a világnak. A negatív gondolatokat lehetőleg hagyjuk másnapra. Ezeken a napokon minden teremtés tízmilliószoros erővel hat. A telihold és újhold napjai pedig 100-szorosak! Tegyetek meg mindent, amit szeretnétek tízmilliószoros erővel hatni!"

itt részletesen olvashatsz róla..

lélekcsoportok..

van valami,ami szintén napi szinten előkerül az életemben..

ez az a kérdéskör,hogy kik és miért kerülnek az életembe..

mi a dolgunk együtt..

és van-e dolgunk egyáltalán(sok a kéretlen tolakodó,akiktől szabadulni szeretnék)..

talán az én töprengő lélektípusom okozza,de én mindig mindenben keresem a miérteket..

baráti,szerelmi és gyógyítói kapcsolataimban is kutatom a mélyebb értelmet..

nem vagyok azért egy tipikusan analitikus elme..sőőőt..

a legtöbbször fejjel előre esem bele mindenféle kapcsolatba,és utólag kezdek el töprengeni..

és aztán ilyenkor kell(sőt muszáj) gyomlálnom..

kiszórnom magam mellől azokat,akik önös érdekből sütkéreznek mellettem..

(ejj,de nehéz is beismernem,hogy állandóan óvatlan vagyok,és mindenkit beengedek a lelkembe..)

viszont ez az,ami csodálatos találkozásokat hoz az életembe..

szerelmeim,barátaim,tanítóim mind ilyen elementáris erővel robbantak a szívembe..

és legtöbbször szemernyi kétségem sem volt afelől,hogy találkozásunk nem csak erre az életünkre szól..

hogy már régesrégen ismerem..

hogy lélektársak vagyunk..

a lelkek időtlen entitások..

életek során át egymást segítik..

és biztosan neked sem ismeretlen érzés az,mikor valakiről azt érzed,hogy már ezer éve ismered,pedig 5 perce beszélgettek..

igen..mert tényleg ezer és ezer éve,hogy ismered..

ugyan mindig más és más testben láttad,de felismered..

Tarr Bence László írása épp erről szól..(imádom)..

Lélekcsaládok

"Az ezoterikus világszemlélet szerint, egyetlen lélek sincs soha egyedül. Minden ember egy spirituális értelemben vett családhoz tartozik, amely egy olyan lélekközösséget takar, akik saját elhatározásukból úgy döntenek, együtt haladnak a lelki fejlődés útján. Ez nem azt jelenti, hogy az adott lelki közösséghez tartozó egyének pontosan ugyan ott tartanak lelki fejlődésükben, azaz mind ugyanazt és ugyanúgy tudják. Sőt, éppen ellenkezőleg! Tanulni egymástól csak a másság és a különbözőség révén lehet. Ezért a lélekcsaládokhoz tartozó egyedek gyakran meglehetősen különböző „fejlettségű” lelkek, eltérő tulajdonságokkal.

Ez magyarázza, hogy miért lehet egyetlen vérrokoni értelemben vett családhoz tartozó emberek közössége olyan különböző! Sokszor nem értjük, hogy hogyan lehetséges, hogy apánk, anyánk, fiúnk, lányunk hogy lehet hozzánk képest oly annyira más  – hogy eshet az alma ilyen messzire a fájáról? Ha megértjük, hogy pontosan ez a távolság, az a jelentős különbözőség segít bennünket a lelki fejlődésben azt is megértjük, mit kell megtanulnunk ezekből a másságokból.

Nagyon gyakran egyetlen lélekcsalád valóban földi értelemben is egy családot alkot, de ez nem törvényszerű. Egy lélekcsaládhoz tartozó egyedek más csoportosulásban is egymásra találhatnak, mint amilyen egy szoros baráti társaság. Fontos megértenünk, egy adott „lélekcsaládhoz” egyáltalán nem biztos, hogy „rokon lelkek” társulnak! Rokon lélek alatt azt értjük, akinek a természete a miénkhez hasonlatos, azaz sokszor ugyanaz az érdeklődése, ugyan olyan dolgokhoz vonzódik, mint én.

Egy földi értelemben vett családban ez a legritkább estben van így. Mint mondtuk, pont az eltérő tulajdonságú emberek csoportosulnak egy családba, mert a tanulási és ezáltal a lelki fejlődés lehetősége így a legnagyobb. Sokszor pont az ellentétes érdek, az eltérő érdeklődés, a teljesen különböző világlátás ébreszti rá a lelkeketvalódi természetükre. Pont a nehézség segít kikristályosítani azt a tiszta akaratot és jó szándékot, amely a valódi önmegvalósításhoz vezet.

Azaz családi kapcsolataink jó részében pontosan olyan lelkekkel találkozunk, akik nagyon mások, mint mi vagyunk, és bármilyen furcsának hangzik, sokszor nagyon meg is nehezítik életünket. Mégis ezen nehézségek legyőzése, feldolgozása segít bennünket fejlődni. Ha ennek az igazságát megértjük, egészen másként nézünk majd a kibontakozásunkat akadályozó, utunkat nehezítő emberekre. Mert valójában segítő lelki társainkat láthatjuk bennük, akik egy spirituális értelemben vett korábbi megállapodás játékszabályai mentén teszik azt amit tesznek. Értünk.

Rokon lelkek

Persze a lélekcsaládok tagjai nem szükségszerűen csak gáncsoskodó nehéz emberek! Természetesen ott vannak a jótevő rokon lelkek is, akik azért kísérnek életutunkon, hogy segítsék és támogassák fejlődésünket. Az ilyen jótét lelkek személyiségfejlődésünk különböző szakaszaiban mások és mások, és egészen más lélektársi kapcsolatot jelentenek, amely minkét fél lelki fejlődését szolgálja. Egészen más egy anya-lánya, apa-fia, fiú-lánytestvér, fiú-fiútestvér viszony, mint egy igaz férfi-férfi barátság vagy barátnőség. Más egy szülő-gyerek, férj-feleség, mester-tanítvány viszony. Mindegyik kapcsolatfajtának megvan a maga leckéje, amit belőle meg kell tanulni. Például az anya-lány,  vagy apa-fiú lélektársi kapcsolat leckéje, hogy mindkét fél megtanulja és megtanítsa a másikat a különbözőség és a hasonlatosság helyes mértékére. A gyermek részéről: mit veszek át és mit teszek hozzá ahhoz amit szüleimtől kapok, a szülő részéről: mit engedek el és mit fogadok el, a gyermekemtől aki lehet hatalmasabb és több, mint én vagyok. A testvéri kapcsolatok mindig a tolerancia, mértékletesség, önzetlenség leckéit rejtik magukba, míg a házastársi kapcsolatok az értékteremtés, belső hitvallás, kölcsönös elköteleződés tanítását. A baráti kapcsolatok a hűség és bajtársiasság, míg a mester-tanítvány viszonyok az engedelmesség, hallgatni tudás, és fejlődés fejezeteit oktatják. Mindegyik lélektársi kapcsolat hasznos és okító, ha készek vagyunk ezek leckéit kitanulni. A felsorolt lélektársi kapcsolatok mind nagyon erős helyzeteket, lelki együttállást jelölnek. Mondani sem kell, talán a legerősebb a szülő-gyerek kapcsolat, ahol valóban egy élethosszig tartó lelki társkapcsolatról van szó, aminek fókuszában az egymást támogató és segítő kölcsönös viszony áll. Ebben a kapcsolati rendszerben, ha a lelkek „jól” fejlődnek, felismerik a szokványos szerepek relatív voltát, és a változás, változtatás szükségességét, hiszen idővel a gyermekekből szülő, a szülőkből ismét támogatandó gyermekek lesznek. Ha a lelkek „rosszul” fejlődnek akkor a szerepük, ál-arcként az arcukra fagy. Így látni idős embereket, akik még mindig a gyermekeiket akarják nevelni, gondozni, félreértve identitásuk valódi alapját, és így látni idős gyermek-emberek tömegeit, akik infantilis gondatlansággal lázadnak minden külső kontroll és helyzet ellen. Az igazság az, hogy a lelkek időtlen entitások. Rokoni szerepeket azért vállalnak, hogy egymás által megtanulják milyen adni és kapni, milyen áldozatot vállalni és áldozatot elfogadni. Az indiai hindu filozófia tanítása szerint a szerepek folyamatosan változnak és cserélődnek. Ahogy a lelkek életről-életre vándorolnak és újabb és újabb testet öltenek, úgy cserélnek szerepet is. Aki egyik életünkben az anyánk volt, a következő életünkben lányunk, vagy éppen testvérünk lesz. Nem a szerep számít, hanem a lelki kapcsolat ami ezáltal kiépül, megerősödik, letisztul.

Lélek társaink

Ahogy a szerepek mögé látunk, és ahogy felismerjük időtlen lényünk valódi természetét, úgy kerülünk közelebb valódi önmagunkhoz. Úgy ismerünk rá arra, hogy minden külső szereptől függetlenül milyenek is vagyunk valójában. Csak ilyenkor ismerjük meg valódi „rokonainkat”, akik csak a legritkább esetben vérrokonaink is egyben – bár erre is van példa. Természetesen egyedfejlődésünk korai szakaszában „rokon lelkek” vagyunk anyánkkal, szüleinkkel, hiszen nagyon erős pszichológiai függőségben állunk velük. Egy ember nagyon sokáig szülei pszichés lenyomatait viseli magán, csak később válik le róluk és eszmél saját valódi egyéni öntudatára. Persze olyan ember is van, aki valamilyen elakadás miatt soha nem is jut el az autonóm lelki élet szintjére. Sokszor azért nem, mert a hagyomány, a neveltetés, az igazodás lelki kényszere megakadályozza ebben.

Amikor egy lélek mégis önmagára ismer, akkor már tudja kiket rendelt önmagához társként. Kik azok, aki valóban, vele szövetségben, érte és nem ellene dolgoznak szellemi felszabadulásáért, lelki fejlődéséért. És Isten ments, hogy itt bárki is valamiféle vallási vagy spirituális közösségre gondoljon. A lelki társak közössége, a kerületi bélyeggyűjtő szakkörtől, a nemzetközi GO szövetségig bármi lehet! A lényeg a lelki rokonságban, a kölcsönös érdeklődésben és a közös tettvágyban keresendő. Ugyanis a lelki rokonok, ha végre megtalálják egymást, minden esetben azért jönnek össze, hogy valamit létrehozzanak, megjelenítsenek a világban!"

néhány szó a megbocsátásról..

az,hogy Cs.felhívott,hogy vasárnap adventi koszorú készítő 'szakkör' lesz nála..(yeeeeesss)

az két dologra hívta fel a figyelmem..

az egyik az,hogy nyakamon a karácsony,és én még mindig SEMMIT sem csináltam(jézusmáriaszentjózsef)..

a másik az,hogy tegnap mikor először próbált hívni,este 9-kor..már aludtam..

vagyis nemnormális módon lehetek fáradt,ha ilyen korán kidőlök..

(és halkan súgom meg,hogy ez szinte minden nap így megy..)

nem segít az állapotomon,hogy hetente 2x 3x munka után este még volt anyósomat is elmegyek megmasszírozni csupán szívjóságból,aki annyira enervált,hogy hullára leszív..

és ezen a dolgon lehetne csodálkozni annak fényében,hogy ő az az ember,aki világéletében nem titkoltan gyűlölt..

hogy mi volt a baja velem,sosem tudtam pontosan(bár a létezésem maga is sokkolta)..

talán nem vette jónéven,hogy nem vagyok magam is gazdag sváb család sarja..

hát így járt..

igyekeztem mindig a legkisebb surlódási felületet biztosítani(híresen konfliktuskerülő vagyok),de akkor meg az volt a baj,hogy miért nem ordibálok neki vissza:D

na volt ami volt,spongyát rá..

mikor felhívott,hogy komoly fájdalmai vannak,tudnék-e rajta segíteni,akkor eszembe sem jutott nemet mondani..

és bizisten értékeltem azt,hogy ilyen előzmények után képes volt erre a telefonhívásra..

azt gondolom erről,hogy minden ember életében eljön az a pont,mikor már leveti az egója minden nyűgét..

és sajnálatos,mikor egy betegség,vagy öregség teszi az embert bölcsebbé..

de a lényeg az,hogy megtörténik..

és én,aki arról vagyok híres,hogy egyszerűen képtelen vagyok bármit is kérni(mindig egy gombócot érzek a torkomban,amitől inkább fulladok meg,minthogy kérjek)..

én aztán tényleg tudom értékelni,hogy épp ő kért meg rá,hogy segítsek..

nagyon rossz látni,mikor a szeretteink felett eljár az idő,és mindenféle betegség keseríti meg öreg napjaikat..

összeszoruló szívvel próbálunk meg mindent,hogy segítsünk rajtuk..

amikor olyan emberen kell segítened,akitől mindig is kaptál..szeretetet és minden mást,amire csak lehetősége volt..

akkor természetesen jön a késztetés,hogy a csillagokat is lehozd az égről,hogy neki jobb legyen(így érzek anyukám iránt)..

de én olyan furcsa módon vagyok összerakva,hogy BÁRKI kér tőlem segítséget,mindig segítek..

akkor is,ha az az ember egész életében csak bántott..

és pont nem érdekel ilyenkor,hogy mi volt régen,úgy lépek át a múlton,mintha meg sem történt volna..

kérdezték tőlem,hogy még annyit sem teszek,hogy szóvá teszem neki,hogy mennyit bántott?

nem..

szóvá sem teszem..

semmi értelmét nem látom,hogy másokat szurkáljak fullánkos megjegyzésekkel..

főleg nem olyan embert,aki a földön fekszik..

nem mondom,hogy soha nem érzem úgy,hogy szeretnék valakit fellökni,és még jól meg is taposni..

van bennem is indulat bőven..

de a bosszú nem kenyerem..

mikor az exem gennyeskedései beindultak,akkor sem értette senki,miért nem állok bosszút..

akkor is csak azt mondtam..

nem játszom Istent..mindenki megkapja azt,ami jár neki..

nem az én reszortom,hogy bosszút álljak rajta és az újoncon..

és igazam is lett..

minden,ami elromolhat,az el is romlott körülöttük..

anélkül,hogy a kisujjamat mozdítottam volna..

romokban az életük..

nem tudom,mi az,ami bennem ezt a végtelen nyugalmat okozza..

hogy mi az a szent meggyőződés,ami bennem napnál világosabban ragyog..

de egyet tudok..

azt,hogy mindennek Isten által elrendelt ideje és rendje van..

és ebbe az isteni rendbe vetett hitem az,ami világít nekem a sötétben is..

üzenet..

az üzenetek pedig eljutnak hozzád..

így vagy úgy,de eljutnak..

ha választhatnék,hogy mi az,amit a spiritualitásban a legjobban szeretek,akkor ezt választanám..

egyszerűen hihetetlennek tartom a mai napig,hogy amint egy gondolat vagy probléma felmerül bennem,órákon belül választ kapok rá..

hogy amikor régebben otthon sírva könyörögtem az égiekhez tanácsért,akkor néhány óra múlva benyitott hozzám valaki a boltba,hogy ő nem tudja miért,de azt az 'üzenetet' kapta fentről,hogy segítségre szorulok,és mi a baj..

(ő azóta is nagyon közel áll hozzám,és látóként viszi azt a terhet,amivel én nem szívesen bírkóznék..látja,amit én csak érzek..)

az üzenetek mindig eljutnak hozzám..

és a közvetítő vagy csak arra az egy mondatra volt kalibrálva,és soha többé nem látom,vagy marad az életemben barátként..

csodálatos dolognak tartom,hogy a szükséges információk ennyire egyszerűen hozzáférhetőek..

és egyre gyorsabb körülöttem az információáramlás..

ma reggel szonjuskával beszélgettem 2012-ről reggeli közben,mert álmában víziói voltak,és megijedt tőlük..

nehezen tudtam öszeszedni a gondolataim,hiszen mit is mondhatnék én erről egy 14 éves kislánynak úgy,hogy ne ijesszem halálra..

amiket én már tudok,ill sejtek,azok neki még levegőbe rakott információk lennének..

alap nélkül sok és ijesztő lenne..

és akkor épp ma kaptam mailben egy írást Müller Pétertől(lovelove érte)..

amiben épp azon a 'nyelven' beszél 2012-ről,ami érthető és követhető lesz szonjuskámnak is..

és akkor ültem itt,vigyorogtam,mint a tejbetök,és arra gondoltam..

nincsenek véletlenek..

volt egy problémám..

volt egy fejfájós,rosszat álmodó kislányom..ijedt kérdésekkel..

akinek válasszal tartoztam,de nem találtam a szavakat hozzá..

és akkor valakitől egyszercsak megkapom a problémámra a megoldást..

és ilyenkor eltölt a biztonságérzet..

hogy igenis minden rendben van..

a legnagyobb rendben halad..

és,ha szükséged/szükségem lesz rá,a megfelelő üzenet el fog jutni hozzád/hozzám..

bennem ez a HIT..

EZT MONDJA MÜLLER PÉTER 2012-VEL KAPCSOLATBAN

Földünkön jelentős energetikai változások zajlanak, melyek minden
ember életét érintik. Felgyorsult életünknek jó páran ismerik az okát,
azonban sokan kétségbeesetten, értetlenül állnak a változások előtt.

Átalakulásunk oka, a jelenlegi sűrű anyagból való felemelkedés egy
magasabb rezgésszámú dimenzióba, ahol az alacsony rezgésű energiák már
nem hatnak ránk,(félelem, gyűlölet, irigység, féltékenység stb.) vagy
már nincsenek is jelen.

Tudom, hihetetlennek tűnik, mert a látszat gyakorta mást mutat, de
ezek az energiák már nem sokáig lesznek életképesek.

Sokat hallhatunk, olvashatunk a dimenzióváltásról, hogy zajlik majd,
de biztosat senki nem tud, mi is fog történni valójában.Számos könyv
foglalkozik régóta a témával, több verzió is elképzelhető. Az
emelkedés célja, hogy tudatunkat megtisztítsuk és egónkat kordák közé
szorítva, lelkünket megnyitva kapcsolódjunk isteni énünkhöz. Ez a
folyamat már régóta elkezdődött, idáig azonban nem volt ennyire
szembeötlő a változás. A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri
el a tetőpontját. Mit jelent ez?

Azt érezzük, felgyorsul az idő. (Az időt egyébként csak mi, emberek
érzékeljük, más dimenziókban nincs se tér, se idő.) A Földet érő
energiák rezgése fokozatosan emelkedik, az anyag sűrűsége csökken.
Mivel jár ez a jelenség?

Tudatunk kitágul, egyre többször használjuk intuitív érzékelésünket.
Fejlődik finom érzékelésünk, egyre többen tudnak összekapcsolódni
Isteni énükkel,másokkal is tudati szinten. Testünk is változáson megy
át, ennek következtében sokszor érezhetjük magunkat fáradtnak,
idegesnek, levertnek ok nélkül. Komoly hangulathullámzások törhetnek
ránk a semmiből. Ez azért van, mert testünk nehezen alkalmazkodik a
hozzánk érkező, új energiákhoz, amíg beépül. Nem kell tőlük megijedni,
hagyjuk, hogy beépülhessenek az új energiák. " Feküdjünk rá arra a
bizonyos hullámra és hagyjuk, hogy vigyen magával előre" Sokkal
gyorsabban túljutunk a nehezén!

Tudati szinten gondolataink egyre többször és egyre pontosabban
valósulnak meg. A pozitív,teremtő gondolataink is, de a félelmeink,
nehézségeink ugyan így. Ezért is fontos, hogy figyeljünk
gondolatainkra, és tudatosan fogalmazzuk meg őket. Egyre többen
foglalkoznak ezotériával, nyitnak alternatív gyógymódok felé, aminek
megvan az előnye is, és a hátránya is.

Ha nem vagyunk elég
körültekintőek és túl gyorsan akarjuk életünkbe a változásokat
behozni, akkor bajt is okozhatunk, első sorban magunknak, de
környezetünknek is.

A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a
változásokban részt venni: türelem és alázat. E kettő nélkül könnyen
kicsúszhat lábunk alatt a talaj! De ha betartjuk a szabályokat, akkor
megtapasztalhatjuk a bőséget és szeretetet életünkben!

Ahogy emelkedik a rezgés szint, úgy növekszik a stressz, feszültség az
emberek között. Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem
képesek ezeket az új rezgéseket befogadni. Ők maradnak a saját rezgés
szintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a
durva energiákat. Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el
mellőlünk és új ismeretségek születnek. A hazugságok, önáltatások
ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel,
megoldatlan ügyeivel. Mindenki saját magáért felelős, persze
útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk. Nem
szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!

Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt
haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és
felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik
mögöttünk egy ajtó,kinyílik előttünk egy új! Ezt ne felejtsük el. Ne
rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben,
tanulva a múltból! Ez a feladat!

" Aki megtalálta " középpontját" ,messzire sugárzik! Hívójele bejárja
a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol. Rokon lelkek, ha
tiszták, állandó adásban-vételben vannak. Ne félj,hogy társtalan
maradsz. Szíved adásban van,és megtalálod a veled "egyívásút".Minden
az "adó" erején és tisztaságán múlik."

" Ha csillagodat követed,életed is megváltozik. Régi
szokások,szemléletek és társak is elmaradnak. Mások jönnek helyettük."
(Müller Péter )

Az egónk az egyetlen ellenségünk,ami visszavethet fejlődésünkben.
Az,aki elhiteti velünk,hogy nem vagyunk méltók a változásra, az
emelkedésre,hogy nem is érdemeljük meg a tudást. Ne higgyünk neki! Az
egyik legerősebb fegyver,a szeretet ,mely mindent elsöpör és nincs
ellenség,mely szembe szállna vele. Jelenünkben szívcsakránk megnyitása
a feladat, ami korántsem olyan egyszerű,mint amilyen könnyű leírnom.

Sok sérelmet, fájdalmat, és feldolgozatlan traumát cipelünk
magunkban,(életek óta) aminek feldolgozására és megbocsájtására most
jött el az idő.

Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha
védtelenek is leszünk általa, sebezhetők,de a régi színjátékok már nem
folytathatók . " magadat kell átalakítani,ha sorsodon változtatni
akarsz. Ha belül változol, megváltozik a "kívül"is. Lelked sugárzása
messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha
külső harmóniára vágysz,először magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz,alkalmassá kell
válnod a társulásra." Akiben ez a "benső mágnes" működni kezd,nem
akarja a másikat sem elnyomni,sem manipulálni -úgy vonz,hogy mindenkit
meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik.

 A vonzásnak ezt
az ellenállhatatlan erejét szeretet-nek hívjuk." (Müller Péter)





Szép, örömteli emelkedést mindenkinek!

energiavámpírok..

mivel a héten már harmadszor kerül elém ez a téma,ezért most erről fogok mesélni(na PONT ezt az ismétlődést nevezem jelnek)..

Zsuzsi is belinkelt róla egy cikket fb-on,katussal is erről beszéltünk nemrég,hogy miért is van az,hogy néhány ember olyan furcsán életképtelennek,halványnak látszik,és máshol is feltették nekem ezt a kérdést..

tehát először is saját tapasztalataimról..

mint az átlagnál magasabb rezgéssel rendelkezőnek,nekem ez gyakorlatilag napi szinten probléma..

mert vagy tudatosan vagy tudattalanul,de mindig mindenhol rámcsatlakoznak azok,akiknek energiára van szükségük..

ez kis mértékben még nem is zavar,hiszen van bőven miből adnom,csak sajnos néha túl sok,vagy túl agresszív ez a próbálkozás..

az,amikor valaki hirtelen nagy mennyiségű energiát csapol le rólam,nálam kétféle testi tünetet okoz(más gyógyítóval egyeztetve,nála is ugyanígy van)..

vagy fellép egy irgalmatlan erős,és nem múló fejfájás,vagy úgy lever a víz,hogy csavarni lehet a ruhámból a vizet..

a fejfájásos tünet leggyakrabban akkor terít le,mikor olyan helyen vagyok,ahol sok ember van(kerülöm is a multik és plázák emberáradatát)..

sajnos nem mindig tudom magam távoltartani,és ilyenkor szinte kódolt,hogy lüktető fejfájással érek haza..

volt már,hogy konkrétan megéreztem,ki volt az,aki csak annyival,hogy elment mellettem,szinte belémvájta a csápjait,és leszívott..

a furcsa az,hogy ezek az emberek legtöbbször nem is tudják magukról,hogy más emberek energiáiból táplálkoznak..

ők csak a sürgető kényszert érzik,hogy emberek közé menjenek,hogy beszélgetés közben állandóan az aurádba másszanak..

alapvetően felismerhető szerintem,hogy ki az,aki energiaadó,és ki az aki energiafelvevő..

talán neked nem annyira egyértelmű,de csak gondolkozz el azon,hogy ki az a környezetedben,aki állandóan enervált,rosszkedvű,negatív..akibe szinte csak hálni jár a lélek..

és ki az,aki vibrál,csillog..néha úgy érzed,szinte szikrázik..akiből árad a jóság és szeretet..

na utóbbi az,aki táplálja az előbbieket..

ez lehet egy egészséges egyensúly is..

az én tapasztalatom az,hogy ha két azonos típusú ember kerül össze,abból adódhatnak problémák..

a két adó nem rossz párosítás,hiszen az adók önkéntelenül kutatják az életnek azokat a lehetőségeit,ahol segíthetnek másokon,így le tudják adni a fölös energiáikat..

amikor két vevő talál egymásra,az már gázos(exem és az újonca jó példa erre)..

ahelyett,hogy egy építő jellegű kapcsolat lenne(ami ideális lenne),amiben egymást segítve,építve fejlődnek,ahelyett egyre lejjebb csúsznak..

amikor két energiahiányos ember él együtt,és nem tudnak 'táplálékhoz' jutni,szinte átlátszóvá válnak,úgy elgyengülnek..

fizikai és mentális leépülés veszi kezdetét,míg nem találnak maguknak gazdatestet..

az a helyzet,mikor adó és vevő kerül össze,az egy kiegyensúlyozott kapcsolat lehetőségét hordozza magában..

persze ezek csak iránymutatók,hiszen szabad akarattal rendelkezünk,így úgy szúrhatunk el valamit,ahogy csak kedvünk tartja..

de ezt is pozitívan látom,és úgy is tapasztalom,hogy az emberek önkéntelenül is ezek szerint az energetikai irányvonalak szerint haladnak..

és azt tanácsolom annak,aki hasonlóképpen szenved attól,hogy lelki paraziták(akik tudattalanul szívnak),vagy energiavámpírok(tudatosan leszívók) találják meg rendszeresen,hogy védje le magát..

(erről majd egyszer részletesen írok,mert ez is megér egy misét)..

és itt a cikk az astronetről,amiért köszönet Zsuzsinak!

Az energiavámpírok köztünk élnek

Voltál már úgy, hogy „lefárasztottak” társaságban? Érezted már úgy, hogy nem szívesen beszélgetsz valakivel, mert utána erőtlennek érezted magad? Kapaszkodj meg. Lehet, hogy energiavámpírral találkoztál.

Néhány ember a puszta jelenlétével képes arra, hogy elszívja a környezetében lévők energiáját. Nem ritka, hogy baráti viszonyban is állnak az erről mit sem sejtő, ennélfogva tehetetlen „áldozataikkal”, akik egyértelműen tapasztalják magukon az energiaelszívás jeleit: a letaglózó fáradtságot. Tipikus tünetek: általános kimerültség, motiváció- és energiahiány, kóros soványság, sápadt arcbőr és általános gyengeségérzet. 

Az áldozatok többnyire az egyébként is könnyen befolyásolható emberek közül kerülnek ki. Ha erős személyiséget képes „lerabolni”, akkor különösen erős energiavámpírral van dolgunk. Ilyenek is vannak. Amikor az energiaelszívás akaratlanul megy végbe – lelki parazitákról van szó. Azokban az esetekben, amikor a hatás előre eltervelt, energiavámpírról beszélünk.

A domináns fél, az energiavámpír mindig megakadályozza, hogy áldozatai védekezzék. Noha az energiavámpírok egy része normális, jóhiszemű ember. Sokan nem is gondolják magukról, hogy képesek környezetük energiáját elszívni.Talán egyszer-egyszer számukra is gyanús lehet, hogy némelyek igyekeznek elkerülni őket. Érthetetlenül, hiszen ők maguk kedves, udvarias, figyelmes embereknek tudják magukat. Csak éppen fárasztó velük beszélgetni. Mert energiarablók.

Valójában boldogtalan emberek, akik áldozataik energiájával, annak megcsapolásával töltődnek fel. Gyakran elég elválasztani egymástól az energiavámpírt és szenvedő alanyát, máris látványos lehet a siker.

Az energia elszívása bármely olyan szituációban megfigyelhető, amikor több ember van jelen. Lehet szó családi összejövetelről vagy egy véletlenszerűen összezárt közösségről (autóbusz, metró, mozi). Nem ritkán férj-feleség, anya és gyermeke egymás vámpírja és áldozata. Az emberek három kategóriába sorolhatók: energiaadók, semlegesek és energia(f)elvevők. 

Minden olyan személy energiavámpírnak minősül, aki folyamatosan megköveteli, hogy időt és figyelmet fordítsanak rá. Különösen akkor, ha a vele töltött idő után kimerültnek érzi magát a másik fél. Az emberek közötti kommunikáció jó esetben folyamatos energiacsere, amitől mindketten feltöltődnek, de legalábbis nem merülnek „le”, mint egy laposelem. Ilyenkor szívesen vagyunk szeretteink, barátaink körében.

Védem a lelkem

Nemcsak az energiavámpíroktól, más asztrális támadástól is megvédenek a következõ technikák.

Erősítsd aurádat, legfőbb védelmi pajzsodat! A nagyvárosok sajnos elveszik energiáidat: a természetben azonban hamar újból feltöltődsz. Tartózkodj minél többet friss levegőn, táplálkozz egészségesen és mozogj sokat. Figyelj belső éned hangjaira.