zöld percek..

azt szeretem ezekben a nyárvégi-őszeleji hetekben,hogy még néha becsaphatom magam..

még néha úgy érezhetem,mintha sohasem jönnének el azok a borongós,vacogós napok..

mintha ez a ragyogás konzerválható lenne..

(hmm..de jó is lenne valahová bezárni ezeket a színeket..illatokat..és télen elővenni)..

letaroltam a fél kertet,arattam mindenféle zöldeket,és krémeket gyártottam belőlük..

szeretem,hogy olyan az illatuk,hogy legszívesebben beléjük harapnék..

és azt is szeretem,hogy tényleg hatnak..

hogy a természet maga a leghatásosabb gyógyító..

szonjuskám végre dokumentált néhány dolgot a kiskertünkből..

így nem dicsekvésképpen(izé..talán picit mégiscsak:D),de megmutathatom,hogy zöldbabból nálunk nemcsak a hagyományos sárga létezik,de bizony zöld,a ceruzabab(ami szerintem a legfinomabb),és fekete is..

a zöldet én gyengén vajon előpárolva,és szeletelt baconba csavarva megsütve imádom igazán..mennyei..

a fekete első próbálkozás,és főve kicsit halványul,de cseppet sem bizarr..viszont finom..

a tökökből kettőt ancsa már leszedett,mert leszáradtak(hát nem gyönyörűek?)..és akkor így eldicsekedhetek azzal is,hogy mögötte az a valami,az a gránátalmám,ami egy száraz kis bot volt,mikor vettem,most meg már ezer virágot bont éppen..

imádom:)

ez itt pedig a bazsalikom,ami szintén két színben virít nálunk..

ízre teljesen egyforma,bár a lila kicsit kényesebb...

speciel nekem mindkettő nagyon bejön:)

(na most látom,hogy ezen a képen nemigen látszik semmi:D)

azért itt hagyom,míg szonjababám nem alkot újat..