one..

jajjnahát..mégsem hagyhatom magam a béka segge alatt,ha meg már nyüszögtem,akkor valamiről még beszélnem kell..

nem titok,hogy mindig nézzük a lányokkal a mindenféle tehetségkutatókat..

néha néha felcsillan a szemem,és vannak kedvenceim is az elmúlt évekből..

de valamit akkor is muszáj elmondanom..

egy bizonyos dolgot hiányolok mindig és mindig..

azt a finom építkezést,amitől egy dal indul valahonnan,és érkezik valahová..

úgy ahogyan egy jó vacsora,vagy egy jó orgazmus..

és itt most halálkomolyan mondom,hogy azok az emberek,akik nem képesek a megfelelő finom lépésekre a zenében,azok nagy valószínűséggel pont így nem képesek igazán jót/jól enni,és szerelmeskedni..

mert mindennek megvan a maga ritmusa..

talán a hedonizmusom szól belőlem,mikor azt mondom,hogy minden percet..minden ízt..minden hangot ki kell élvezni..

és ahogy nem lehet órákon át kétpofára zabálni,ugyanúgy nem lehet végigordítani,vagy suttogni egy zenét..

nem hiszem,hogy pontosabban el tudnám magyarázni a lányoknak,milyen is egy jó orgazmus,mint ezzel a számmal..

(ami egyébként A kedvenc zeném..)

és szentségtörés,hiszen Bono számomra a megtestesült isten,és abszolút etalon..

ezt a dalt viszont így elénekelni csak mary j. tudja..

ebben ott van az ív..

ott van a halk ismerkedős kezdet..az óvatos kis neszek..

és szép lassan épül fel egészen odáig,hogy az ember leteszi a haját,és eldobja egész egyszerűen az eszét..

a gyönyör maga..

minden,amit tudni akarsz a szexről..