szeptember hava..

 



 Az év negyedik negyedének hónapjaira már nem jutott római híresség, ezért a kilencedik, de a régi naptár szerint csak a hetedik (septem = hét) hónap a mai napig megmaradt „Septemberis Mensis”-nek.

A Nap a hónap végén elköszön a kalászos Szűztől, és átlép a Mérleg csillagképbe. Ekkor van az őszi napéjegyenlőség.

Innentől rövidebbek a nappalok mint az éjszakák, kezdődik a téli időszámítás.

 

Az őszelő kellemesen meleg napokkal és lassan hűvösödő éjszakákkal köszönt be. A szeptemberi napok bágyadt ragyogásában fehér fonalak – apró pókok – lebegnek a tarlók felett. A köznyelv ezeket „ökörnyál”-nak nevezi.

 

 

 

 

 

 

 

Kezdődnek az őszi mélyszántások, a búza, az őszi árpa vetésének előkészítésére.Erdeink lassan őszi színekbe fordulnak.

Az állatvilágot valamilyen titokzatos nyugtalanság keríti hatalmába, megindul a madárvonulás.

 

 

 Szeptember a betakarítások hónapja.

Lélektanilag a mérlegkészítés ideje: Mit értem el, mit érleltem meg ebben az évben? Mi az amit szeretnék elengedni?

 

 

 

Az ősz első hónapja. A hónap elején áll be a meteorológiai ősz. Szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség időpontja; a csillagászok ekkor jelentik be a „hivatalos ősz” kezdetét. Új évszak kezdődik. 

 

 

A természet mindent létrehozott, amit csak magából megteremthetett. Ez a folyamat lezárult, új kezdődik. A begyüjtés, a betakarítás ideje következik. Ebben a hónapban a leggazdagabb a választék gyümölcs­ben és zöldségben. Azokat kell előnyben részesíteni, amelyek nem télállóak. A télálló fajták fogyasztását hagyjuk későbbre, nincs még rájuk szükségünk!

 

 

A szeptemberi csodás gyümölcs-kavalkád­ból kiemelkedően fontos a szőlő. Most jelenik meg a gyümölcsösök egyik gyöngyszeme, az értékes besztercei magvaváló szilva. Ha tehetjük, aszaljunk is belőle bőségesen, késő tavaszig szükségünk lesz rá. 
 

 

Az ősz kötelezettségekkel is jár: létre kell hozni a téli éléstárat. Be kell gyűjteni a télálló gyümöl­csöket, zöldségeket, az illóolajokat, konyhafüveket, teaféléket; és ez az időszak a szárítás, aszalás legfőbb ideje is, ne bízzuk másra alaptáplálékaink megfelelő színvonalú előállítását. 
 

 

 

Külső-belső tisztítás kell! Az évszak-váltáshoz kapcsolódó 4-napos böjtöt az augusztus végi ^,szeptember elejei hűvösebb héten célszerű megtartani. Most jó szolgálatot tesz az eukaliptus-olaj, melyet bátran használhatunk külsőleg és belsőleg egyaránt. 
 

A böjt után a szőlő-kúra és a friss búzakása időszaka következik. Használjuk is ki, hiszen ez a két ételféleség alaposan feltölti szervezetünket mindennel, amire az elkövetkező hűvös időszakban szükség lehet. A szőlőkúrák folyamán több kiló is fogyasztható naponta az érett, édes csemegeszőlők­ből. A frissen préselt szőlőlé viszont különösen fontos a székrekedések, gyomorbajok gyógyításában. A reggeli teát is elhagyhatjuk, ha frissen préselünk szőlőlevet. Éh­gyomorra igyunk bőségesen fehérszőlő-levet! 
Vesebetegségek esetén adjunk hozzá kevés vaníliát vagy őrölt fahéjat is! 
A májbetegeknek ugyanaz ajánlott, de délután sok nyers uborkát is fogyasszanak. 
A cukorbetegek a délutáni sárgarépa, tarlórépa, uborka, zeller és az azt kiegészítő csalán és gyermek­láncfű salátákban találnak gyógyulási lehetőséget. A fűszerezést ánizzsal, kaporral oldják meg! 
 

 

 

A zöldségek közül elsősorban a kevésbé télállókat kell fogyasztani. A jól vermelhető sár­garépa, zeller, petrezselyemgyökér, feketeretek a későbbi hónapok zöldségei legyenek. 
Az idő hűvösebbre fordultával előkerülhetnek a gabonafélék. Lassan felvehetjük az étrendbe a búzakása mellé a teljes kiörlésű magból készült kenyeret is. 
A hó második felében, ha nagy a felmelegedés (vénasszonyok nyara) ismét térjünk vissza a gyümölcs­táplálkozáshoz, esetleg tovább folytassuk a szőlőkúrát. Semmi esetre se mellőzzük a szőlőt! Az emberi szervezet működésének támogatásában, a sejtek felépítésében és működtetésében az alma után a legfontosabb szerepet játssza. A bőrbetegségek is jól gyógyulnak a szőlőkúrától. 
 

 

Szeptemberben még csak búcsúzik a nyár, nem ritka a napfényes, meleg idő. A természet ilyenkor már színesedik. Ragadjuk meg ezt a terméssel bővelkedő csodaszép évszakot, tegyünk minél hosszabb kirándulásokat! Töltsük föl szervezetünket napfénnyel és jó levegővel! 
A gyógynövények közül ilyenkor gyűjthető a lándzsás útifű, az ökörfarkkóró virága, a vadrózsa termése ^,a csipkebogyó, a fekete bodza bogyója. Tegyük gyűjtésekkel még hasznosabbá a kora őszi kirándulásokat.

                                                        

/hónapsoroló virtus/

 

 

 

 

"Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom."

/Márai: Szeptember/