egy régi,de nem elfeledett szerelem margójára..

amikor az ember tizen-huszonéves,akkor valahogy nem veszi komolyan az életet(pfff..mekkora közhely:D)

na de tényleg..

ki az,aki az első igazi nagy szerelmét ne tudná tűpontosan felidézni?

(na őt is,de ez a történet itt most másról szól)...

ez a mese 17 éves koromban kezdődik..

amikor egy nyári szünetben a gimnázium alatt,a csillaghegyi strandon dolgoztam..

(óóóédesistenem,de szép nyár volt)...

megismerkedtem ott egy fiúval(izé..hmmm...szóval odajött udvarolni,mert elbűvöltem:D)..

mivel igen jótestű,és bizony tetszetős arcú volt a fiú,hosszú hajjal(és még john lennon szemüvege is volt,ami nekem bejövős)..ezért szívesen vettem a közeledését..

nem pontosan tudom,hogy miért,de az elején valahogy kikötöttünk a barátságnál..

nagyon okos fiú volt,humoros..az orvosira járt..és nagyon odavoltam érte..

de csak kerülgettük egymást,mint macska a forró kását..

aztán beütött a szalagavatóm,aholis én halálosan beleszerettem egy fiúba..

igenigen..

az első IGAZI...a nagybetűs szerelem..

és a hosszúhajú fiú megmaradt barátnak..ami azért mindig kicsit több volt..

ott húzott azért mindig az a 220..

és azt kell mondjam,hogy valahol ezzel is rontottuk el a dolgot..

mert annyi ideig húztuk egymást..annyi évig voltunk csak majdnem együtt..

hogy amikor tényleg megtörtént..már nem volt elég..

hogy is mondjam..

mikor nagyon vágysz valamire...valakire..

aki ráadásul mindig a közeledben van..hiszen jó barátok vagytok..együtt buliztok(ő volt a sote klubban a főrendező..és én minden szombat éjjelemet ott töltöttem)..

akkor van,hogy egyszerűen túlfeszíted a húrt..

érzelmileg és fizikálisan is annyira rá vagy indulva a másikra,hogy majd megveszel érte..

és állandó jelleggel billegni a majdnem és a mégse között..

felőrli az embert..

nagyon nagyon szerettem azt a fiút..

így utólag belátom,az első pillanattól szerelmes voltam belé..

csak akkor még annyira tapasztalatlan,és zsenge voltam(az első IGAZIM mellett váltam nővé),hogy nem vettem a jeleket..

és amikor vége lett a héjanászomnak az igazimmal,akkor próbáltuk csak a barátságot felülírni hosszúhajúval..

nem sikerült..

nagyon nem..

ennyi évvel és tapasztalattal a hátam mögött azt mondom,tökéletes pár lehettünk volna..

minden szempontból..

de az a szex nem akkor,és nem úgy történt,ahogy kellett volna..

mindent tönkretett..

túl sokáig vártunk vele,és túl sokat vártunk tőle..

csírájában öltük meg ezt a kapcsolatot..

a véletlennek köszönhető,hogy majdnem 30 évvel később összetalálkoztunk(jézusereje,hogy elszaladtak azok az évek)..

mert idenősült abba a városba,ahol dolgozom,és ahol a szüleim élnek..

és amikor megláttam az autómból egyszer,hogy átfut a mentőautóhoz egy hosszú fekete hajú mentőorvos..akkor majdnem megállt a szívem..

már a haja lebbenéséből biztosan tudtam..ez ő..

utána évek teltek el,mikor egyszer az exem vitte ügyeletre ancsát,és ő rendelt..

a nevekből mindent összerakott,és mivel ancsa betegsége elég komoly volt(akkor került mononucleózissal kórházba..én meg vele)..

megadta a számát az exemnek,és kérte,hogy én hívjam majd fel,mi lett a gyerekkel..

azt hittem akkor..mikor huszonvalahány év után meghallottam a hangját,hogy elájulok..

megint évek teltek el,mikor egyszer véletlenül összefutottunk a bankban..

PONT olyan volt,mint régen..(azt mondta,én is:D)..hmm..hadd higyjem el..

meglepett,hogy MINDENT tudott rólam..(izé..hmmm)..

nekem a torkomban dobogott a szívem,és akkor ottrögtön a karjaiba omlottam volna..

de akkor más mellett voltam elkötelezve,és tudtam,hogy ő is nős..

mindaz,ami volt,már csak múltidő..

tegnap a boltba bejött egy nő..

és miután vásárolt,kérdezte,hogy megkeresett-e a férje..

néztem rá nagy bután..nem értettem...

majd mondta,hogy az ő férje XY.. az a hosszú,fekete hajú orvos..

azt hiszem,helyben váltam sóbálvánnyá..

tisztáztuk,hogy nemnem..évek óta nem láttam,és nem beszéltem vele..

jót nevettünk,és mondtam,"örülök,hogy megismertelek"..

de azt nem mondtam el,hogy igazán mit érzek..

azt,hogy én azt a fiút sohasem felejtettem el..

és azok az érzések,pont úgy felélednek bennem,ha meglátom,ha hallok róla..mint 17 éves koromban..

hogy akárhányszor autózom itt a városban,mindig őt keresem a tekintetemmel..hátha egyszercsak meglátom..

hogy álmatlanul vergődöm fél napig,ha csak hallok róla(tegnap sem aludtam szikrányit sem)..

hogyha a hellót meghallom lionel richie-től,akkor nehezen kapok levegőt azóta is(végigzokogtam egy éjjelt a vár klubban erre a zenére miatta)..

meghaltam akkor éjjel kicsit,hiába állt mellettem..

hogy a kedvenc képem,amit rólam készítettek,az az ő műve..

egy atlétikai versenyt néztünk a lelátón,és én sírtam(akkor is miatta..olyan nagyon meg tudott bántani..hiszen olyan nagyon közel állt hozzám)..

nagyon szerettem..

tizenéves lelkem minden türelmetlen lángjával..

na..hát ezért is sütöttem el azt a közhelyet az elején..

mert az emberlánya mikor fiatal és bohó..nem úgy éli meg a szerelmet,mint amennyit tényleg ér..

nincs még ott benne a bölcsesség..csak úgy megesik..

és aztán 10-20-30 év múlva kerülnek méltó helyére ezek az érzelmek..ezek az emlékek..

és akkor már igenis helye és jelentősége van minden hangsúlynak,minden érintésnek..

és minden érzelemnek..

a szerelem,ha igazi..sosem múlik el belőled..

de ehhez elég idősnek,és bölcsnek kell lenned,hogy megértsd..