kövek a zsákban..

sikerült máris betegséggel kezdeni ezt a tanévet(ez minden évben megtörténik),így az eddig sem egyszerű életünk kicsit felbolydult..

katus kínlódott már napok óta a torkával,de hiába nyomatta nagy dózisban a c vitamint,már ráhúzódott a füleire is..

felavatta ő is a sópárnánkat,és így utólag bölcs döntésnek bizonyult,hogy dupla vászonzsákba varrtuk,mert így nem égeti annyira..

azt viszont módosítanunk kell,hogy a külső huzatot levehetőre kell cserélni,hogy mosni tudjam..

mindenesetre nálam a himalája só már nem egy esetben bizonyított,így változatlanul esküszöm rá..

ettől függetlenül persze ágyba parancsoltam katát(nem is kellett,mert szegénykém másfél napja alszik),és az orvos is bevetésre kerül,mert füllel nem viccelünk..

én szívem szerint még a hagymás módszert is kipróbálnám rajta(félbevágott vöröshagyma a fájós fülre),de tudom,hogy annál finnyásabb,minthogy ebbe belemenjen:)

most inkább infrázik,és sóval melegít felváltva..

nekem mostanában nem ételreceptek,hanem biokozmetikumok receptjei járnak kelnek a fejemben..

állandóan késztetést érzek mindenféle csodakencék gyártására..

most egy sarokrepedésgátló krém kikeverésén forog az agyam,csak a hozzávaló sheavaj beszerzésén gyűrődöm,mert többezer forint csak az alapanyag..

de megfőzöm azt a krémet,ha addig élek is,mert csak találok valahol egy spéci lelőhelyet..

a szappanfőzés is ezért halasztódik már jóideje,mert bizony ahhoz is kell jókora indulókészlet,és pillanatnyilag a 'mit együnk' finanszírozása is napi gondot jelent..

nemcsak hangoskodva lehet visongani a válság miatt(egek ura,hogy milyen tömeghisztéria van itt kialakulóban..)

sokan vagyunk,akik csendben billegünk az éhezés küszöbén,és mégsem tépjük véresre sehol a mellünket..

ez a 'vagy fizetjük a számlákat,vagy eszünk' életmód most sajnos rengeteg embert érint..

nekem is sokszor összeszorul a gyomrom,és átfut rajtam,hogy nincs értelme semminek..

sokszor érzem úgy,hogy annyi mázsás követ raktak a zsákomba,amit már egyszerűen nem bírok el..

de MINDIG észbekapok,és találok valami reménysugarat,amibe belekapaszkodva feltornázhatom magam..

annyira sokszor feküdtem már arccal a sárban,hogy nincs az a hatalom,ami engem földbe tiporhatna..

túlélő vagyok:))

szívből kívánom,hogy csak feleannyi hite legyen mindenkinek az újrakezdésben,mint nekem..

akkor már nem fogunk rosszul állni:)