titkos párhuzamos életem..

valamikor évekkel ezelőtt láttam egy filmet,amiben két vonalon futott a cselekmény..

(egyébként bár igen nagy hatással volt rám,semmit,de semmit nem tudok róla)..

egy nő élete két variációban..

este lefekszik,és álmában egy párhuzamos életben találja magát..

ahol minden más..

más a párja,máshol él..

és a film végéig nem tudjuk,melyik az álom,melyik a valóság..

akkor még nem tudtam körvonalazni,miért érint ez olyan mélyen..

aztán észrevettem,hogy van bennem egy gondolattüske,ami birizgál..

elkezdtem összerakni a kirakó darabjait..

és az "álmom" darabjait..

ami tudom jól..(ma már)..nem is álom..

a visszatérő álmomban mindig olaszországban vagyok..toscanában..

egy régi régi nagy házban..

nyikorgó fapadló,és kazettás ablakok..

óriási kertbe lépek ki,ahol egy nagyon régi,gyönyörűséges megterített faasztal van az olajfák alatt..

rajta kerámiatányérok..színesek..nagyon színes minden..

kancsókban ezer mezei virág..

telistele ételekkel az asztal,és nagyon sokan vagyunk..

mind családtagok..

hallom a gyerekek kacagását,ahogy locsolják egymást a kerti kútból..

hallom a zsongást..mindenki beszélget..egyszerre..

és nevetünk..sokat..nagyon sokat nevetünk..

érzem a bazsalikom és az oliva illatát..

álmomban összefut a nyál a számban..

a nap átsüt a leveleken,és felragyogtat mindent..mindenkit..

boldogság ez..

ami a legfurcsább,hogy hosszú évek óta ugyenez az álom..

és mindig ennyire plasztikus..

színes,szagos álom..

és volt egy furcsa pillanat..

egy könyvesbolt..

egy asszony élete képekben..

toscana..

belelapozok,és földbegyökerezem..

hiszen ez ÉN vagyok..

ezek a képek..hiszen ITT élek..

és egy iszonyú furcsa szorítás bennem..

mindez,amit érzek..jelenidejű..

ez nem előző életbeli álom..

ez MOST történik velem..

és mindeközben végignézek magamon..

eszednél legyél már..

itt állsz a mammutban..egy könyvesboltban szorongatsz egy könyvet..

NEM vagy olaszországban..

gondoltam,ok ok..megbolondultam,vagy mi a szösz..

elteszem magamba az élményt..

jó mélyre..

és aztán eltelik sok sok év,az álmok maradnak..

éjszakánként ott ülök az olivafák alatt a nagy faasztalnál...

hallgatom a régi családi történeteket,amit mesélnek..

és érzem a számban a lemoncello ízét..

és már tudom..egészen biztosan tudom,hogy ez nem álom..

ez valóság..

csak egy másik síkon..

és ahogy telnek az évek,és egyre többet olvasok,tanulok..

már tudom..

párhuzamos valóságok igenis léteznek..

és az én másik életem ott van toscanában..

ismerem minden ízét,fényét és illatát..

"Párhuzamos világok...

Minden ami minket körülvesz, az rezgés. Érezzük, látjuk, halljuk, szagoljuk, megfogjuk, fizikai akadályt jelent. Mindez azért van, mert hasonló rezgésekből állunk mi magunk is.

Ugyanakkor folyamatosan mennek keresztül rajtunk a rádió, TV, mobiltelefon hullámok, kozmikus sugárzások, stb. Minden rezgést, ami minket körülvesz, ami jellemző ránk, azt tekinthetjük egy nagy egységnek..., az életünk rezgéseinek teljes halmazának. Nevezhetnénk mindezt az életünk mintázatának. 

Ahogy zenében is léteznek oktávok, így az életben is. Ha elzongorázzuk a boci-bocit egyik oktávon, majd egy magasabbon, igaz, hogy más lesz a hangzás, de a mintázat hasonló, ugyanúgy felismerjük a zene dallamát.
A Mendelejev féle periódusos rendszer is ehhez hasonló, hét vízszintes sorban helyezkednek el az elemek, azért, mert fizikai és kémiai tulajdonságaik valamilyen módon ismétlődnek. 

A párhuzamos világ azt jelenti, hogy a mi oktávunktól eltérő oktávon, hasonló módon ismétlődik az élet. Thoth úgy definiálja, hogy párhuzamos világok léteznek, amiket egymástól szigorú szabályok választanak el.

A párhuzamos világok ugyanazt a teret foglalják el, különbség a rezgések bizonyos paraméterei. Éppen ezért nem érzékeljük, mert nincs érzékszervünk arra a rezgésszintre hangolva. Ha például a szemünk csak a kék fény tartományát látna, nyilván nem látnánk a piros fényt.

Igaz ma is léteznek olyan emberek és technikák, melyekkel bele lehet nézni más világokba (esetleg átmenni), azonban egymás mellett szépen megfér több világ, hiszen az ott élők, csak a saját rezgéskörnyezetükre reagálnak, azt érzékelik, az kompatíbilis velük.

Amilyen rezgés nem kompatíbilis az egyik oktávon élőkkel, az csak átmegy rajtuk, az a kozmikus sugárzás. Csak azt látja, érzi, ami az övé. Azzal kompatíbilis.

Aki belelát más világokba, az képes ideiglenesen érzékelni egy másik oktáv rezgéseit is."