szorongásaim..

fejben már profi vagyok szappanfőzésből(jut eszembe,kecske is kell majd)..

mert hát nemcsak a szappanokhoz lesz tökéletes,hanem csodás ételeket is találtam kecsketejből..

és persze fejben már nyers fonalakat is festek növényekkel..

és álmomban már időm is van arra,hogy mindezekből még kössek is mindenféle csudaságokat..

csak aztán mindig felébredek..

és amikor ébren vagyok,akkor rájövök,hogy minden időmet felemészti a bolti munka-gyógyítás-házimunka bermuda háromszöge..

már azt is eredménynek tekintem,ha időm van egy kiadós főzésre,és van egy-két perc,mikor éppen tisztára sikálva ragyog körülöttem a ház..

ilyenkor megpróbálom elkapni a pillanat nagyszerűségét,és jól elraktározni..

mert alapállapotban bizony kicsit mindig káoszos körülöttem az élet..

illetve rohanós..

eleinte szorongtam emiatt,hiszen az nem lehet,hogy ennyire béna legyek..

anyukám is felnevelt valahogy munka mellett(igaz..belőlem csak egy volt,nem három)..

és ugye állatkertet is csak szolídan tarthattam otthon a kisszobában(nagy kerti sáros mammut kutyákkal nem bírkóztunk ugyebár)..

tudom,hogy ő is túlterhelt volt(ismerős a tükörből rámtekintő elgyötört szempár..anyukám fáradt pillantása néz rám)..

bizony sokszor eszembe jut,hogy esténként mindig a mosogatás zajára aludtam el..

hogy valahol akkor vésődött belém ez a 'mindig legyen rend..tiszta ruha..meleg vacsora'..

és nem tudom,ő mennyit küszködött abban a csepp lakásban a lusta apám mellett,hogy ezt így összehozta(utólag is szégyellem kamaszkorom minden nyegleségét)..

de azt tudom,hogy nekem véres verítékembe kerül,hogy valahogy felnőjek hozzá..

igyekszem mindig mindenhol helytállni,és a maximumot nyújtani..

csak nem mindig sikerül..

de igyekszem..

nagyon igyekszem..