"Utak találkozását véltem felfedezni. Esőtől csillogó egyre szélesebb, súlyos, kovácsolt kapukét.
Talán furcsa, talán nem: nem lakni többé a földön, régi szokásokat immár elhagyottá tenni. Úgy nem lenni tovább, ahogy a magány képein megszületve voltunk, hisz az új álmokba szelíden félrevonulunk. Szelíden és egybetapadva. Még puszta létünket is kettészakadt bohócruhaként otthagynánk egy dologért: újra vágyni a vágyat.
Szellemünk mozgását időnként gátolja e tény, de felszabadít, ahogy egy végtelenül szerető kéz melegén könnyezve óvunk.
S közben furcsa látni a rózsaszirmokba zárt lebegő ágyékot, ahogy kimerülten visszafogadja a természet ősi szerelmét. Furcsa ily várakozásban látni meg azt, ami egykor láthatatlan volt.
De nem vagyunk többé azok, akik oly végsőkig saját falaikat féltő játékszerek voltunk. Új, meleg, felszabadult hullámokra vágyunk.
A szív vonásaiban elvegyülve kábult reményként négy kéz fedezi fel egymást. Ettől némi érzéskavalkád támad, s gyarapodik a másik marasztaló gyönyörétől.
Már jól tudom miért is elbűvölő az érintés. Mert a helyek gyengédek és el nem tűnő tiszta tartamot ígérnek.
Ez vagyunk mégiscsak: ölelkező fiatal arcokká vált bezárt kapuk, de egymás kezében tágra nyílt ablakok."
Talán furcsa, talán nem: nem lakni többé a földön, régi szokásokat immár elhagyottá tenni. Úgy nem lenni tovább, ahogy a magány képein megszületve voltunk, hisz az új álmokba szelíden félrevonulunk. Szelíden és egybetapadva. Még puszta létünket is kettészakadt bohócruhaként otthagynánk egy dologért: újra vágyni a vágyat.
Szellemünk mozgását időnként gátolja e tény, de felszabadít, ahogy egy végtelenül szerető kéz melegén könnyezve óvunk.
S közben furcsa látni a rózsaszirmokba zárt lebegő ágyékot, ahogy kimerülten visszafogadja a természet ősi szerelmét. Furcsa ily várakozásban látni meg azt, ami egykor láthatatlan volt.
De nem vagyunk többé azok, akik oly végsőkig saját falaikat féltő játékszerek voltunk. Új, meleg, felszabadult hullámokra vágyunk.
A szív vonásaiban elvegyülve kábult reményként négy kéz fedezi fel egymást. Ettől némi érzéskavalkád támad, s gyarapodik a másik marasztaló gyönyörétől.
Már jól tudom miért is elbűvölő az érintés. Mert a helyek gyengédek és el nem tűnő tiszta tartamot ígérnek.
Ez vagyunk mégiscsak: ölelkező fiatal arcokká vált bezárt kapuk, de egymás kezében tágra nyílt ablakok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése