így is lehet..

mikor hajnalban a tetőablakon kopogó esőre ébredtem,akkor első körben szerettem volna eret vágni magamon(nem erről volt szó kéremszépen),második körben eszembe villant,hogy két telepakolt szárító ázik kint az esőben(úúúúgy megörültem tegnap annak az icipici napsütésnek)..

aztán úgy döntöttem,hogy pont leszarom én már az egészet,és inkább a másik oldalamra fordultam..

ha végre adódott egy nap,amit nem reggeli rohanásban kell kezdenem,akkor most már felőlem jöjjön,aminek jönnie kell..én még aludtam ennek örömére egy picit..

azért a pizsiben kávézásom előtt behúztam a ruhákat a fedett teraszra,bár már pont minek:))

(pizsi..érted..pizsi..állítólag nyár van,és hálóing alig volt rajtam,annyira fázom)..agyrém)..

megállapítottam,hogy a lányok ismét leraboltak mindent a hűtőből(hogy mennyit eszik 3 kamasz,szerintem elképzelni sem tudjátok)..

így egyrészről valószínű,hogy ízlett nekik,amit főztem,és az is valószínű,hogy megveregethetem a saját vállam..

ezt a hetet 200 forintból abszolváltam(holnap talán végre fizetés..ami persze megy az elmünek megint),és azt kell mondanom,hogy tökélyre fejlesztettem ezt a 'na lássuk,mi van éppen itthon' alapú főzést..

és működik:))

volt talán egy nap a héten,mikor szomorú voltam(pár óra alatt elmúlt rólam),mikor rájöttem,hogy az elmaradt többévnyi gyerektartást hiába terhelték az exem nevén lévő üres telekre,oda már be van jegyezve az apeh,az elmü,és egy szerencsétlen,akinek 24 millával lóg az exem..

így valószínű soha ebben a retkes életben én már egy fillért sem látok mindebből..de érdekes módon a hirtelen jött 'megölömeztamocskot' érzés elmúlt belőlem..

lenyugodtam,és arra jutottam,hogy mindenki azt kapja,amit megérdemel..

és az,hogy ő egyszer arra a sorsra jut,hogy valaki golyót ereszt a fejébe,vagy félholtra veri..az pontosan az a sors lesz,amit ő teremtett magának..

és mivel kevesebbért is fekszenek ma már vízszintesben,ezért gyanítom,hogy ennek a mélyrepülésnek sem lesz jó vége..

és tulajdonképpen már csak örülhetek annak,hogy mindehhez semmi közöm..

számomra ő már gyakorlatilag nem létezik,és az,hogy ő önszántából ki is írta magát a lányok életéből,és az alkoholizmust és a pénzügyi csalásokat választotta,az egy olyan döntés,amitől én maximálisan elhatárolódom..

nagyon nem egyszerű egyedül vinnem minden terhet,de számomra is meglepő módon egyáltalán nem tesz keserűvé..

az állandósult fáradtságom ellenére is színesnek és szépnek látok magam körül mindent..

most például örülök annak,hogy ez az eső belocsolja azt a kis sziklakertet,amit anyukámmal két napig építgettünk a kapu mellett,hogy ne álljon minden esőnél térdig a sáros víz..(mondjuk aztán álljon el,mert irgumburgum..)

a ruhák lassan már penészednek száradás helyett,és az én D vitamin szintem is a béka segge alatt lehet..

a kutyák annyi sarat hoznak be,hogy reggelente egy lapát földet söprök össze az előszobában(állandóan kibe járnak..házmesternek érzik magukat,vagy mi a szösz)..

ilyenkor sajnálom,hogy nem valamiféle apró,cukiságos kutyánk van,hanem két ilyen mammut,akiknek akkora lábuk van,mint valami jetinek..

mióta mindenféle hímzések körül forog az elmém,és honlapokat böngészek,azóta rájöttem,hogy szappant is fogok főzni perszehogy,és azt is eldöntöttem,hogy ezt a mosódió dolgot is körbejárom..

hogy a sheavajat is kipróbálom,és ezzel új alapokra helyezem a krémgyártásomat is..

az,hogy a hirtelen felindulásból előkotort kötős újságjaimnak is hasznát veszem-e,az csak idő kérdése..

a lányok már lecsaptak rájuk,és már várom azt a percet,mikor környékeznek majd meg a konkrét kívánságlistával:)

életem nagyrészében mindig kötőtű volt a kezemben,valamikor kamaszkoromban kaptam rá(igenigen..mindent tudok,csak fejen állva nem csilingelek:D)..és csak akkor hagytam abba,mikor már nem volt kinek kötnöm..(az exem akkor már másfelé járt,és a lányok picik voltak)..

egy csecsemőre még egyszerű ráadni a kötött ruhákat(olyan csudaságos kis vagány kapucnis kabátkákat,és gyöngyös,habosbabos ruhácskákat kötöttem nekik,hogy csak na)..

de amint nagyobbak lettek,már nyűglődtek a pulcsikkal(pedig mindig vállongombolósra kötöttem,mert egy gyerek fején áthúzni egy pulcsit...ne már:D)..

azt gondolom,hogy most jön majd a második felvonás,mikor a nyugdíjba küldött kötőtűimet újra elő kell majd vennem,mert most meg jön majd a divatozós korszak..

és úgy látom,hogy a kötött reneszánszát éli..(hmmm,ha még horgolni is megtanultam volna..azok csak a szépségek)..

tudom,hogy az az igazán fontos,hogy a lányok megkapják azt az útravalót,ami tőlem telik..

háromból kettő már pilinszky rajongó,és mindig tudok újat adni nekik egy egy könyvvel,filmmel,zenével..(ennek ellenére persze pont olyanok,mint minden kamasz,és néha szívesen elcserélném őket egy kiló krumplira:D)

fontosnak tartom,hogy a zenei,irodalmi ízlésükbe bele tudtam írni a nevem,hogy már nevetve emlegetik az egyik leggyakrabban használt mondásom:

'ezt el KELL olvasnod,ezt meg KELL nézned,ezt meg KELL hallgatnod..mert ez az alapműveltség része.."

de legalább ennyire fontosnak tartom azt is,hogy az is életük szerves része legyen,hogy igényesek legyenek..

magukra,és a környezetükre is..

és nem kötelező kézműveskedni,vagy kötni-varrni-hímezni..

de igenis lássák,hogy így is lehet..

mert így szebb a minket körülvevő világ,és ettől mi is jobban(jobbak) leszünk..