nem mese ez gyermek..

ez a vasárnapom sem telt máshogy,minthogy mesékbe takaróztam..

és itt ez a mese szó most egy alternatív valóságot takar..

hiszen hová is bújhatna máshová az ember ebben a káoszban,mint valami olyanba,ami ápol és gyógyít..

folytatódott a gyűrűk ura trilógia:)

más ezt így,hézagolva nézni,mint akkor rég egyszuszra,de állíthatom,hogy cseppet sincs kisebb hatással rám..

és közben azon töprengtem,hogy vajon miért ennyire egyértelmű számomra,hogy ez nem mese?

vajon hogyan lehet az,hogy én teljesen természetesen építem bele az életembe a tündéreket,mágusokat és a többieket?

nekem ők nem mesekönyvek szép illusztrációi,hanem hétköznapjaim szereplői..

hiszen ismerek is közülük jópárat..igenigen..rólatok beszélek:))

és nemcsak a testett öltöttekkel vagyok napi kapcsolatban,hanem a 'láthatatlan világgal' is..

nekem természetes,hogy beszélgetek viráglocsoláskor a velük élő tündérekkel,és a lányok,ha betegek,már maguktól kérik az ágyuk mellé a virágokat..

hiszen tapasztalatból tudják,hogy a tündérek segítenek levinni a lázukat,és enyhíteni a fájdalmukat..

hogyan lehetséges,hogy valaki nem hisz a tündérekben?

hogyan lehetséges,hogy sokak számára az angyalok,mágusok valamiféle hókuszpókusz teremtmények?

mondjuk ezekben az utolsó időkben,mintha minden más is a feje tetejére állna..

pontosan úgy érzem magam,mint aki körül a világ forog eszeveszetten,mint valamiféle forgószél..

kizökkent a világ,és kizökkent az idő is..

hamis csilivili álmokba menekülnek sokan,és alig alig vannak,akik veszik a fáradtságot,hogy felkapják a fejüket az eredendő tisztaságra..

rohannak,csak rohannak,harácsolnak,pusztítanak maguk körül..

tettekkel és szavakkal ölnek..

és mindennek a tornádónak közepében ott a mag..

a csendesség..

itt ülök én is a hozzám hasonlókkal,és csak nézzük,mivé válnak körülöttünk az emberek..

próbáljuk elkapni sokuk kezét,és tartani őket,amíg lehet..

segítjük őket testileg..lelkileg..anyagilag..ki mire képes..

és van,hogy sikerül..

de sajnos legtöbbször nem..

mert százszor,ezerszer elmondhatod valakinek,mit kellene tennie..

de van,hogy ő már nem lát ki a saját világából..

már nem képes a szeretetre..a jóságra,vagy az odafigyelésre..

pedig ennyi és nem több a varázsige..

ha túl sokáig ülsz valamiben,ami fáj..ami teher..

nehéz felemelned a fejed..

átkozottul nehéz tenni azért,hogy megváltozzanak a dolgok..

de a saját példámon,és a választott családom példáján okulva mondhatom,hogy lehetséges..

és nemcsak te állhatsz fel a földről vesztett helyzetből is,de másokon segítve magad is többé válsz..

(és itt most maximális szeretetem lottié és szederé,akik nemcsak a kutyákat mentik,hanem mindenki mást,aki hagyja..)

lovelovelove..

képzelhetjük azt is,hogy egy sivár és kietlen világban élünk,ahol a túlélésért küzdve tipornunk kell mindent és mindenkit..

és ki is nyithatjuk végre a szemünket,és láthatjuk végre ezt a világot olyannak is,amilyen valójában..

ahol igenis élnek tündérek,elementálok,mágusok és angyalok..(és mennyi mindenki még..)

én csak szívből kívánni tudom mindenkinek,hogy merjen hinni ebben a világban..

ebben a valóságban..

ahol jelen van a gonosz is..

de ott van,és mindig a kezét nyújtja feléd az eredendő jóság..