a régi ház..

éjjel a régi házunkról álmodtam(igenigen ritkán álmodom pedig vele)..

amikor pedig igen,akkor mindig a télikertben szöszmötölve látom magam(hmm..úgy tűnik igencsak hiányzik az a nemkicsi..mondhatni óriási üvegház)..

csakhát egy a bibi..

hogy álmomban mindig full üres az egész,lelakott,kopott,meg üres..

olyan horrorfilm díszletes..

és az összes ilyen álmom olyan félelmetes,hogy ijedtemben mindig gyorsan fel is ébredek..

mert úgy molyolok ott abban a lepusztult üvegházban álmomban,mint valami frissen szabadult retardált..

kapargatva a semmit,és keresgélve a virágaimat..

(amúgy gyönyörűséges,óriási virágokat nevelgettem ott,még a filodendron is termést hozott)..

nem pontosan tudnám diagnosztizálni,hogy miért éppen a télikert kattan nekem mindig be,hiszen az egész házat sajnálom,úgy,ahogy van..

egyetlenegyszer álmodtam vissza magam a házba,amikoris lángokban állt az egész(az exem felgyújtotta abban az álomban)..

ami nem sokban különbözött végülis attól,hogy egyszerűen csak eladta a fejünk felől,és mehettünk,amerre láttunk..(ancsa azt mondta az álmomra,talán jobb is lett volna,ha tényleg felgyújtja..akkor most nem élnének mások a mi otthonunkban)..

arra emlékszem,hogy kétségbeesetten kapkodtam ki a lángoló szekrényekből a ruháinkat..hogy hiszen nekünk erre szükségünk van..

ha arra gondolok,hogy szükség volt erre,hogy fenekestől felforduljon az életem,és mindent elveszítsek,ami addig fontos volt..olyankor tudom,hogy nem válhattam volna azzá,ami vagyok,ha nincs mindez..

és van már akkora rálátásom a dolgokra,hogy tudjam,szükségszerű volt ez az áldozat..

mégis,ha arra gondolok,hogy melyik volt életem legszebb része,csak az jut eszembe..

ott a régi házban..főállású anyaként..a lányokkal,akik picik voltak még..

olyan kereknek és egésznek éreztem mindent..

pedig tök egyedül voltam akkor is gyakorlatilag,az exem csak papíron tartozott hozzánk..

de számomra az élet a picikkel abban a házban..maga volt az édenkert..

van,hogy a sors megajándékoz minket a teljességgel..

és az a néhány év tényleg maga volt a teljesség..a tökéletesség..

ancsának ma reggel mondtam,hogy rosszat álmodtam,azért ugrottam ki reggel az ágyból(még mindig velem alszik,ha nehéz a lelke..19 éves kicsibabám:D)..

és amikor az álmomról,a régi házról beszéltünk,megkérdeztem,ő miért gondol olyan sokat arra a házra..

amikor azt mondta,rövid töprengés után:'ott voltam utoljára igazán boldog'..

akkor nehéz volt nem elsírnom magam..