és indul az iskola..brrr..

ma közölték a kolléganőmmel,hogy holnaptól akkor már nem kell jönni..

ilyenkor talán örülnöm kellene kicsit,hogy nekem még mindig van állásom..

valahogy mégsem tudok örülni..

inkább sírhatnékom van..

hiányozni fog a kolléganőm,nemszeretem érzés,hogy én maradhattam,ő pedig nem..

tudom,hogy vannak szükségszerű lépések,és azt is tudom,hogy ez őt nem is érintette túl mélyen(megint én veszem magamra mások baját..butabuta..)

sokkal kevesebbet kell majd beugranom,mint amiről szó volt,így a pénzem sem lesz sokkal több,épp egy bevásárlásra lesz majd elég..

nahát ezzel is kivagyok az összes vizekből,mert így újabb katasztrófatervet kell készítenem az elkövetkező időkre..

iskolakezdés...

álmomban is küzdök a könyvek bekötésével..(ráragad..nem oda ragad..tépi a borítót..a papírt..)

ráadásul élőben pont így..

és még mindig van estére egy nagy rakás..

utálom,hogy holnap kezdődik a hajnali cirkusz..

kata kelj már fel..kataaaa..kataaa..

már megint visszaaludt..

kinek hány szendvics is kell?jajj a macska megint ellopott egy zsömlét..kurvamacska sicc innen..

upsz..hasraesem a hajvasaló zsinórjában..kié ez a sok gönc?nem is vagytok ennyien..

hideg van,meleg van..mittudomén..úgyis azt veszed fel,amit akarsz..

télen topot,nyáron kötött pulcsit..

lényeg,hogy a fél szekrényed szórd szét reggel az egész házban..

megint fél nap,mire mindent elpakolok utánatok..

na neeee...az az én sminkem..már megint ki csórta el?

hogy elkésünk?hogy én még mindig pizsiben vagyok?

na ne mondd..én is látom..

kata..már lila a fejem,rég el kellett volna indulnunk,és te még mindig a tükör előtt forogsz..

mindenkinek megvan a kulcsa,tízóraijaés az innivalója?

jó..

akkor most valaki kísérjen be az idegszanatóriumba,mert ezt én ép ésszel már nem bírom..

életben maradni..

az élethez való affinitásom a nulla felé tendál..

az allergiám csúcsponton,és nem hagy élni..

tudom,tudom..

időben elkezdett gyógyszerek..meg a minden más egyéb..

ezer dologgal felkészülhettem volna előre..

de hát minden évben remélem,hogy most már aztán elő sem jön..

mert néha átvészelem csak kalciummal,néha semmi tünet..

néha pedig a halál..

minden trükköm ellenére (éjszakai szellőztetés,napi hajmosás) napok óta arra ébredek hajnalban,hogy vagy mentőt hívok magamhoz,vagy elrohanok az ügyeletre kalcium injekcióért..

(persze minek is legyen otthon gyógyszer,vagy kalcium..hiszen úgysem kell már..bolondbolond..)

az öszes létező tünet tombol rajtam(kivéve a fulladást)..

az utóbbi éjszakákat/hajnalokat úgy vészeltem át,hogy vizes törülközőt terítettem az arcomra,és azzal nyomtam a szemeimet,orromat..

ez valamelyest csökkentette az agyrágóbogár inváziót(tudomén,hogy igazából a pollenek rágják ilyenkor a nyálkahártyáimat)..

ma kipróbálás alá kerül a harmadik fajta gyógyszer,és remélem ez megmenti végre az életem..

mert pillanatokon belül itt vannak az első tanítási napok,és az ezzel együtt járó hajnali riadó..

amit nehezen hoznék össze ilyen éjszakák mellett..

a parlagfüvet pedig irtsa mindenki..

köszönöm..

nyár van..nyár van..

a lányok éjszaka esnek haza minden nap(tisztaerőből nyár),és tele vannak élményekkel..

ZP-ben 30Y,épphogy hazaesve velencéről,és vizesek..merthogy még strand,de azután rögtön valami kismedence a koncerten..

és a sminkjük csorog,cipő a kézben,és olyan szemtelenül fiatalok és boldogok,hogy ettől muszáj elérzékenyülnöm..

és ilyenkor már tulképpen mindegy is,hogy a meghatottság szipog bennem,vagy foghatom akár az allergiámra is,hogy könnyemcsurog..

mikor történt,hogy ilyen visszavonhatatlanul felnőtt lettem?

szonjaröpül..

                                          kataröpül..

megyek el...nem tudom miért..most miért megyek el..

volt egy karácsony..

talán 2,vagy 3 éve..

a kicsik már elcsendesedtek,ancsával tévéztünk kettesben..

és akkor adtak le egy Dés koncertet..

Udvaros Dorottya,Básti Juli,Kulka János,Cserhalmi György..

akkor ancsám még egyáltalán nem ismerte őket(egyébként tényleg rémisztő,hogy a mai tizenéveseknek ezek a nevek már semmit sem mondanak)..

de a kedvemért végignézte..

tudta,hogy ez nekem fontos..

nagyon fontos..

és volt annyira tapintatos,hogy akkor sem faggatott,mikor sírva hallgattam végig ezt a dalt..

én is csak annyit dadogtam neki..

valamikor régen nagyon sokat hallgattam ezt..

huszonévesen is,harmincévesen is..

és mindig reméltem,hogy egyszer majd jó lesz..

hogy ez végre most jó lesz..

és most itt állok,még mindig/már megint egyedül..

csomagolni se kell már,mégis ugyanezt érzem..

mindig ugyanazok a körök..

Egy más szoba,egy más személy,

ki felragyog a kedvemért,
és én már mindig csak képzelem,hogy ez jobb.
Hogy ez végre most jó lesz.

aztán egyszer csak nemsokára azt hallom ám,hogy anna szobájából ez a dal szűrődik ki..

és kis mucim ugyanazt csinálja,amit én szoktam..

egymás után hallgatja újra és újra..

egy másik generáció..

egészen más érzések..

és valahol mégis egymásra rezonálnak..

az ő lelkébe is bevésődtek a sorok..

Senki se volt,aki úgy szeret,ahogy én.
Sose lesz ugye vége?

ő még csak most kezdi felrajzolni az ablakokat..

és szívből remélem,hogy ő nem fogja olyan sokszor átélni ezt az érzést..

és én már mindig csak képzelem,hogy ez jobb..

remélem,hogy ő megtalálja a neki tisztára törölt polcokat..

és sosem kell majd magától megkérdeznie:most miért megyek el?

Kulka János-Ez a hely

Csak kölcsön-ágy s egy ócska szék,
a falra egy ablak is kéne még,
te másnap ezért odarajzolod, s röhögünk.
Kiszínezzük a képet.
És este jön a nagy csapat,
ülnek a földön és játszanak,
sokszor aludni is ottmaradt valaki.
Ez a jó az egészben:
megvagyunk, s én élvezem,
íme: az első életem.
Senki se volt, aki úgy szeret, ahogy én.
Sose lesz, ugye, vége?
Megyek el,
nem tudom, mért,
most mért megyek el?!

A második életem, egy új helyen
óvatosan magyaráz nekem,
s végre megértem, hogy annyi sok helye van.
Nekem is van elég hely.
Itt szélesek az ablakok, s ha fölkelek, ettől is jól vagyok,
és neki annyira jó velem az egész!
És az életem így szép.
A sorsom így már rendbe van,
és jól beosztom önmagam,
s jönnek is sorban az elmaradt sikerek.
Még az arcom is más lett!
Megyek el,
nem tudom, mért,
most mért megyek el?!
Nem tudom, mért,
megyek el,
nem tudom, mért?

És aztán sok lakás és sok lakó,
az ablakból semmi sem látható.
Megtörölt polcok, hogy ott legyen a ruhám.
Csomagolni se kell már!
Persze, hogy néha már eltévedek,
s mind nehezebbek a kofferek,
és mégis, és újra csak azt hiszem, hogy ez jobb!
Hogy ez végre most jó lesz.
Egy más szoba, egy más személy,
ki felragyog a kedvemért,
és én már mindig csak képzelem, hogy ez jobb.
Hogy ez végre most jó lesz.
Megyek el,
nem tudom, mért?
Most mért megyek el?!
Nekem kell ez a hely!
Megyek el,
nem tudom, mért?
Most mért megyek el?
Nekem kell ez a hely.
Nekem kell ez a hely!
Nem tudom, mért?
Most mért megyek el?
Nem tudom, mért?
Nekem kell ez a hely!
Most mért megyek el?
Most mért megyek el?!
Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, mért

hogyaza..

a szépen induló napomat sikerült jól elcseszni ismét..

háromból kettő gyerekemet elindítottam a velencei tóra egy uccsó kiruccanásra..

a boltba érve meglepetésajándékok fogadtak szeretememberekkel(lovelovelove Zsuzsi mindenért)..

gyűrűk ura trilógia és levendulacsokor..hmm..a köszönöm is kevés:)

aztán épphogy elmerengtem,milyen jó is nekem,mikor anyukám hívott fel visítva..

ez minden hónapban így van,mégis mindig kiviszi nálam a biztosítékot..

még csak a köszönését hallom,máris tudom,ez most az a hangja..

amitől borsódzik a hátam..

a kiborulós hisztériás hangja..

mivel nyugdíjas könyvelő,ezért ő intézi az én hivatalos ügyeimet is(hihetetlen,de van,akinek hobbija a számolgatás,és kimutatások gyártása)..

és mivel olyan az anyagi helyzetünk amilyen,ezért minden hónapban szembesül azzal,hogy bevétel és kiadás nem fedi egymást..

sőtmitöbb..állandó jelleggel fenyegetőzik az elmü is(csókoltatom a jóédesanyjukat)..

valahogy mindig odáig jutunk,hogy most aztán irgumburgum kikapcsolják az áramot..

és drága anyukám ilyenkor pánikba esik,jól felhív,és fejhangon visítozik a telefonban..

mint egy siratóasszony..

óóóójajjédesjóistenem,most már aztán mi lesz velünk..

most aztán már vége mindennek..

igen..

valószínű vége mindennek(a világnak a mai formájában legalábbis mindenképpen)..

de Isten látja lelkem,én ettől még nem kapok hisztériás rohamot..

kibaszottul rosszul esik,hogy nem vagyok képes eltartani a gyerekeimet csontegyedül,de hát ez van..

rosszul esik,hogy ettől néha még rossz anyának is érzem magam..

hogy mostanában jó,ha egy ezres jut egy hétre ennivalóra,az nem kevés találékonyságot követel tőlem..

de mindezekkel úgy vagyok,hogy ha kétségbeesve kitépem az összes hajam,attól még nem lesznek kifizetve a számlák..

és lehet,hogy az én reakcióm az abnormális(minden hónapban meghallgatom,hogy a buddhista nyugalmam már elviselhetetlen)..

és lehet,hogy tényleg meg kellene szaggatni a ruháimat,és le-fel rohangálnom az utcán,miközben szidalmazom mindenki anyját..

de ettől egészen biztosan nem lesz jobb..

hogy mitől lesz jobb?

nem tudom..

úgy őszintén,fogalmam sincs,hogy miért,és meddig tart ez a nélkülözés..

de egy dologban biztos vagyok..

hogy árammal,vagy áram nélkül..

de akkoris..igenis pozitív maradok..

nem adom át magam sem a kétségbeesésnek,sem a hisztériának..

egészen egyszerűen azért,mert van HITEM..

sütfőzkertészkedik..

palacsintát kell sütnöm este,ha hazaérek..grrrrr..

egyáltalán nincs se kedvem,se erőm főzni mostanában(mégis muszáj)..

így igyekszem gyorsan lerendezni..

erre remekül alkalmas a többliternyi gyümölcsleves(megint egy nap alatt elfogyott..agyrém)..

és az állandó esti vacsorareceptem mostanában a cukkinis spagetti..(nem bírjuk megunni,na meg főleg isteni,míg van friss zsenge cukkini)..

legutóbb épp mondtam ancsának,hogy ízre pont olyan,mintha carbonara lenne..

erre ma receptet keresgélve rájöttem,hogy erre a fejből pattant spagettiszószra más is ráeszmélt mostanában(istenbizony azt hittem,én találtam ki:D)..

ezt a cukkinicarbonara-t csinálom én is,csak nálunk nem petrezselyem megy rá a végén,hanem egy jóóó nagy marék apróra vágott bazsalikom,és felkockázott friss paradicsom..

és nem egy gerezd fokhagymát teszek bele,hanem majdnem egy fejet:D

mert mi így 'szeressük'..:D

sok fokhagymával és sok bazsalikommal..

nyami..

nem elhanyagolható,hogy a saját paradicsomunknak olyan íze van,hogy hátast lehet tőle dobni..

és annyifélét ültetett ancsa,hogy mindenki talál kedvére valót..

nekem a kicsi sárga körtealakú a kedvencem,bár a lucullust is imádom..

a kicsi piros fürtös pedig olyan,mint a méz..

és bár ancsa lefotózott mindent,még azt is,hogy a bazsalikomból sem csak zöld,hanem vörös is terem bőven..

sőt a zöldbabból is 3 féle (zöld,sárga,és fekete)..

de feltölteni nem tudta technikai okok miatt(valami zsinórt elkavart)..

így most ezeket nem tudom feltenni,de kárpótlásul itt egy paradicsomkoszorú..

ami akár a miénk is lehetne,nálunk is van ennyiféle..

(bár nem tudtam,hogy befőzőből létezik sárga is..ezt pótolnunk kell:))

egymás kezében tágra nyílt ablakok..

"Utak találkozását véltem felfedezni. Esőtől csillogó egyre szélesebb, súlyos, kovácsolt kapukét.

Talán furcsa, talán nem: nem lakni többé a földön, régi szokásokat immár elhagyottá tenni. Úgy nem lenni tovább, ahogy a magány képein megszületve voltunk, hisz az új álmokba szelíden félrevonulunk. Szelíden és egybetapadva. Még puszta létünket is kettészakadt bohócruhaként otthagynánk egy dologért: újra vágyni a vágyat.

Szellemünk mozgását időnként gátolja e tény, de felszabadít, ahogy egy végtelenül szerető kéz melegén könnyezve óvunk.

S közben furcsa látni a rózsaszirmokba zárt lebegő ágyékot, ahogy kimerülten visszafogadja a természet ősi szerelmét. Furcsa ily várakozásban látni meg azt, ami egykor láthatatlan volt.
De nem vagyunk többé azok, akik oly végsőkig saját falaikat féltő játékszerek voltunk. Új, meleg, felszabadult hullámokra vágyunk.

A szív vonásaiban elvegyülve kábult reményként négy kéz fedezi fel egymást. Ettől némi érzéskavalkád támad, s gyarapodik a másik marasztaló gyönyörétől.

Már jól tudom miért is elbűvölő az érintés. Mert a helyek gyengédek és el nem tűnő tiszta tartamot ígérnek.

Ez vagyunk mégiscsak: ölelkező fiatal arcokká vált bezárt kapuk, de egymás kezében tágra nyílt ablakok."

hőség..

bonfác nyári ruhát kapott(kopaszra lett nyírva),így most úgy néz ki,mint egy jólmegtermett szafaládé..

kutyák macskák állandóan bent lihegnek a házban,ki sem dugják az orrukat a hőségbe..

mi is jobbra dőlünk,balra dőlünk..haldoklunk és levegőért kapkodunk..

rászoktam az éjszakai teregetésre is..

lényegesen komfortosabb(nem kapok közben napszúrást),és csak néha kell kicsit visítanom,mikor pókhálóba futok..

jut eszembe..mi van a bogarakkal/rovarokkal idén?

valahogyan nem normálisan viselkednek,és nem normális a mennyiségük sem..

ez a megbolondult időjárás tehet róla?

a csigákról már írtam(azóta is rendszeresen belátogatnak a házba,undorítóak..)

de valamelyik este a muslicák leptek el minket..

és nem rohadunk mi sem,és hullott gyümölcsöket sem tárolunk szanaszét..

egész egyszerűen függönyszerűen elleptek minden ablakot..

annyian voltak(és még vannak is nyomokban),hogy én ilyet még nem pipáltam..

szürreális volt az egész..

végigfutottam a házon,és minden ablakon ezrével nyüzsögtek..

fúúúúúj...

na meg a darazsak..

abból is mindig kergetőzik néhány a házban..

nem néha betévedve,mint régen..

állandó lakóink lettek ők is..

a pókok sem kis mennyiségben vannak körülöttünk..

na..ha holnap már valami komolyabb invázióra kell felkészüljek,és valamiféle harmadik típusú találkozás vette kezdetét a házban,arról azért szeretnék tudni..

mert szeretem én a bogarakat..

úgy messziről..

de így...együtt lakva..

így nem annyira:(

paradicsomból annyi terem,hogy csuda,de még így sem fedezi a fogyasztást..

(valami embertelen mennyiséget képesek a lányok felfalni)..

úgy általában is úgy érzem,hogy téves elképzelés az,hogy a kamasz fiúk esznek rengeteget..

egy fejlődésben lévő lány is annyit képes enni,mint 3 napszámos..

én csak kapkodom a fejem,hogy milyen forgalom van a hűtőnél..

2 naponta kell 5 liter gyümölcslevest főznöm,és nincs az a kaja mennyiség,ami ne tűnne el nyomtalanul egy nap alatt..

a hűtő egy fekete lyuk..

nekem egyre jobban hiányzik a nyaralás..a víz..a pihenés..

ráadásul ki kell használnom ezt az utolsó hetet is,mikor még nincs hajnali riadó(a fél hatos kelést én egyszerűen nem bírom megszokni)..

ha jön a suliszezon,én beadom a felmondásom..

mert valahol visszaüt az,hogy nem tudtam kipihenni magam..

egyre több dologban hibázok,és olyan szétszórt vagyok,mint még sosem..

tegnap kifőztem a sluszkulcsomat fehérítős programmal..(ne kérdezd,hogy került a zsebembe..és főleg a mosógépbe)..

túlélte..

de nem szeretek arra gondolni,hogy a következő tévedésem mi lesz..

színesben álmodva..

megsúgnám,hogy a hasfájás problémát egy igen egyszerű trükkel oldottam meg..

(hogy ez eddig miért nem jutott eszembe)..

a kilós darált himalája sóból varrattam anyukámmal sózsákot a babzsák mintájára..

egy egyszerű fehér vászonba varrva,és átmelegítve univerzális gyógyító hatással bír..

csodásan húzza le a fájdalmat(és milyen jól fog jönni a téli náthás,fülfájós időkben is)..

az igazság az,hogy az ötletet a netről szereztem,hiszen árulnak aranyáron ilyen sópárnákat..

amit spóroltam a saját gyártással,azt gyorsan vissza is követeli az élet,mert sikerült egy szöget begyűjteni az autógumimba..

sejtettem,hogy ilyesmiről lehet szó,hetek óta fújdogáltam bele a levegőt(nulla időm és pénzem volt gumishoz menni)..

és ennek örömére,hogy meggyógyította a lyukas gumimat,desszertként kaptam a jó hírt,hogy a hátsó téli gumik már nem is gumik(hmmm..izé..azzal járok..átszereléspénz híján)..

úgyhogy most kell szoktatni magam a gondolathoz,hogy télre arra is össze kell vakargatnom valahonnan a pénzt..ómájgád..

apám így is ténylegesen rosszul lett a hír hallatán,hogy talán náluk töltjük a telet,mert nem bírkózom a fűtésszámlákkal..(egyszerűen nem bírja el az ilyenfajta kihívásokat igen erős önzése okán)...

mivel szívbeteg,erősen ránk hozta a frászt,így most megpróbálok alternatív megoldások után kutatni..

első tipp volt,hogy a földszintre egyébként is megálmodott(és már építkezésnél megépített kéménnyel rendelkező)kandallót csináltatjuk meg..

na ez hamar füstté vált financiális okok miatt..

így most éppen a régi vastag innenonnan örökölt téli takarók átvizsgálása van folyamatban..

ugyanis a dupla takarók alkalmazását,és a fűtés hőfokának csökkentését találtam egyetlen áthidaló megoldásnak..

mondjuk így is sokszor kockára fagytunk az emeleten(elbaltázott gépészeti megoldások miatt),de most még lejjebb kell csavarjuk a komfortérzetünket..

na de mindezek ellenére sem adom fel..

lesz ez még így se..

inkább kihasználom ezt a csodás nyári időt(végrevégre),és idepötyögöm azokat a nyári képeket,amik számomra is bizonyították,hogy nemcsak a pasztell földszíneknek van létjogosultsága..

ezek a full harsány színek nekem nagyon bejövősek..

éljenek a túlzások,és a szivárvány összes buja színe:))

forrás

világomban minden rendben van..

meggyőződésem,hogy a minket körülvevő tárgyaknak is van lelkük..

és itt most kivételesen nem a játékmackók lelki életéről lesz szó(pedig arról is lenne mit mondanom..gondolj egy padon felejtett játékmackó szemére)..

most arra gondolok,hogy ez akár lehetne önigazolás is,hogy vajon miért beszélgetek tárgyakkal..de nem az..

ezek kérem tények..

a boltban lévő magnó csak akkor játssza le a mantra cd-met,ha megsimogatom,és szépen megkérem(nem röhög)..

a legkülönfélébb háztartási eszközök képesek kezes báránnyá válni,ha kedvesen bánunk-beszélünk velük(és ismét nem röhög)..

az autóm..a laptopom..mind mind családtagok:D

épp úgy viselkednek,mint egy ember..

megsértődnek,durcáznak..majd kegyesen megjavulnak..

és tudom,hogy valószínű hasonlítok egy lipótmezőről szalasztottra,mikor simogatom a műszerfalat,és még beszélek is magamban(szerintem az auchan parkoló látványossága lehetek)..

de istenemre használ..

és most valamit ajánlani szeretnék..

"világomban minden rendben van.."

hetek óta ezekkel a szavakkal alszom el..

Balogh Béla nagyon nagyon sokat jelent számomra..

nem először és nem utoljára csinálom végig ezt a féléves tisztulást/átalakulást..

a tudatalatti tízparancsolata engem mindig teljesen átmos,feltölt..megtisztít..

és mivel tudom,hogy mindenki számára más és más út van kijelölve..

hogy mindenki máshonnan meríti a tudást..

ezért ez csak egy ajánlat..

egy lehetőség..

nálam működött,és működik..

"életem téren és időn kívüli létező,

tudatom teret és időt teremtő"

szorongásaim..

fejben már profi vagyok szappanfőzésből(jut eszembe,kecske is kell majd)..

mert hát nemcsak a szappanokhoz lesz tökéletes,hanem csodás ételeket is találtam kecsketejből..

és persze fejben már nyers fonalakat is festek növényekkel..

és álmomban már időm is van arra,hogy mindezekből még kössek is mindenféle csudaságokat..

csak aztán mindig felébredek..

és amikor ébren vagyok,akkor rájövök,hogy minden időmet felemészti a bolti munka-gyógyítás-házimunka bermuda háromszöge..

már azt is eredménynek tekintem,ha időm van egy kiadós főzésre,és van egy-két perc,mikor éppen tisztára sikálva ragyog körülöttem a ház..

ilyenkor megpróbálom elkapni a pillanat nagyszerűségét,és jól elraktározni..

mert alapállapotban bizony kicsit mindig káoszos körülöttem az élet..

illetve rohanós..

eleinte szorongtam emiatt,hiszen az nem lehet,hogy ennyire béna legyek..

anyukám is felnevelt valahogy munka mellett(igaz..belőlem csak egy volt,nem három)..

és ugye állatkertet is csak szolídan tarthattam otthon a kisszobában(nagy kerti sáros mammut kutyákkal nem bírkóztunk ugyebár)..

tudom,hogy ő is túlterhelt volt(ismerős a tükörből rámtekintő elgyötört szempár..anyukám fáradt pillantása néz rám)..

bizony sokszor eszembe jut,hogy esténként mindig a mosogatás zajára aludtam el..

hogy valahol akkor vésődött belém ez a 'mindig legyen rend..tiszta ruha..meleg vacsora'..

és nem tudom,ő mennyit küszködött abban a csepp lakásban a lusta apám mellett,hogy ezt így összehozta(utólag is szégyellem kamaszkorom minden nyegleségét)..

de azt tudom,hogy nekem véres verítékembe kerül,hogy valahogy felnőjek hozzá..

igyekszem mindig mindenhol helytállni,és a maximumot nyújtani..

csak nem mindig sikerül..

de igyekszem..

nagyon igyekszem..

még egy ilyen éjszakát..

olvastam is jótanácsként,nameg Cs. is jól felhívott tegnap,hogy akkor holdkő..

na mondom,ennek már fele sem tréfa,ha már 2 helyről jön az infó,akkor ennek teret kell adni..

mit tesz Isten,van is egy maréknyi holdkövem állandó lakosként az éjjeliszekrényemen,így most felmarkoltam lefekvéskor,és szorongatni kezdtem..

mivel a búzapárnámmal egyébként is egész éjjel verekszem(imádom..sőőőt..nem is tudnék nélküle aludni)..nade minden mozduláskor meglehetősen bonyolult arrébb pakolászni azt a zizegő amorf valamit..

és én egész éjjel forgolódom,mint majom tökén a stanicli..

próbáltam először kétmarokra osztani a köveket,de akkor nem maradt kezem a párna szállítmányozásra..foggal bírkóztam le..

akkor megpróbáltam a félkezest,de az se nem volt nyerő,mert olyan forró lett tőle a kezem,mintha grillben sütögették volna(igenigen..PONT a megfelő kő volt..ez is annak a jele)..

akkor felötlött,hogy azt is olvastam,hogy akár az ágyba is szórhatjuk őket..

akkor szétszórtam a lepedőn,mint bolond pék a lisztet..

na ezen a ponton vált horrorisztikussá az éjszakám..

mert az nem volt elég,hogy a lányok bevadultak a teliholdtól,és fél éjszaka visongtak lent a nappaliban(csak egyszer..tényleg csak egyszer próbáljon valaki ennyi hormonálisan túlfűtött kamasszal egy légtérben életben maradni)..

de én desszertként még a maradék álulásos alvásom is végigverekedtem..

hol itt,hol ott nyomtak a kövek,néha szívrohamra ébredtem(pedig csak a kő nyomott szívtájon)..

szó ami szó,nem vagyok egy borsószem királylány,de ez a 'szórjuk az ágyba a köveket' projekt nálam nem bejövős..

lehet,hogy valaki képes vigyázállásban aludni,és úgy ébredni,ahogy lefeküdt..

na én nem..

és reggelre nemcsak a kövek voltak szanaszét,hanem a lepedőm is gombóccá gyűrtem magam alatt..

úgy néz ki az ágyam,mint amin áthaladt egy igen mérges vaddisznócsorda..

szanaszét furcsa kövek,lepedőgombóc,itt-ott párnák,és ancsa mackója(ha nem is aludt itthon,őt ottfelejtette az ágyamban)..

egy pszichiáter komoly tanulmányt írhatna erről a csendéletről:D

és a hasam még mindig fáj..

(de a holdkő tényleg OK:))

nehéz napok..

ha 4 nő él egy háztartásban,annak többek között az is következménye,hogy előbb-utóbb egyszerre élik meg a nehéz napokat..

és nem tudom,hogy van-e valakinek elképzelése arról,hogy milyen egy ilyen madárházban élni,de azt gondolom,arról főleg fogalma nem lehet,milyen 4 ingerült/hasfájós nő egyszerre..

én még a viszonylag csendesen tűrős típus vagyok,és csak kultúráltan haldoklom..max előtte fordítom fel a házat,és takarítok veszettül..

a lányok viszont mind az ideges kategóriába esnek,így ilyenkor úgy érzem magam,mintha ápoló lennék lipótmezőn..

alacsonyan repülnek a tárgyak,és a sértések..és csak győzzem kapkodni a fejem..

az egyik itt nyávog,a másik ott tombol..én pedig vagy felhúzom magam rajtuk,vagy egyszerűen rámtör a röhögés..

mert ez már néha tényleg bohózat..

alapból is úgy érzem magam mostanában,mint akin átment egy úthenger(áldott pihenés nélküli,végigdolgozott nyár)..

most viszont már cifra körmondatok fogalmazódnak bennem..

fáradt vagyok..nyűgös vagyok..

mindenem fáj..

és ilyenből van még itthon 3..:D

és ez egy kis okoskodás,hogyan lehetne nem így..

aummm..aummmm..

nyugodt vagyok..

vagy legalábbis az szeretnék lenni:))

a régi ház..

éjjel a régi házunkról álmodtam(igenigen ritkán álmodom pedig vele)..

amikor pedig igen,akkor mindig a télikertben szöszmötölve látom magam(hmm..úgy tűnik igencsak hiányzik az a nemkicsi..mondhatni óriási üvegház)..

csakhát egy a bibi..

hogy álmomban mindig full üres az egész,lelakott,kopott,meg üres..

olyan horrorfilm díszletes..

és az összes ilyen álmom olyan félelmetes,hogy ijedtemben mindig gyorsan fel is ébredek..

mert úgy molyolok ott abban a lepusztult üvegházban álmomban,mint valami frissen szabadult retardált..

kapargatva a semmit,és keresgélve a virágaimat..

(amúgy gyönyörűséges,óriási virágokat nevelgettem ott,még a filodendron is termést hozott)..

nem pontosan tudnám diagnosztizálni,hogy miért éppen a télikert kattan nekem mindig be,hiszen az egész házat sajnálom,úgy,ahogy van..

egyetlenegyszer álmodtam vissza magam a házba,amikoris lángokban állt az egész(az exem felgyújtotta abban az álomban)..

ami nem sokban különbözött végülis attól,hogy egyszerűen csak eladta a fejünk felől,és mehettünk,amerre láttunk..(ancsa azt mondta az álmomra,talán jobb is lett volna,ha tényleg felgyújtja..akkor most nem élnének mások a mi otthonunkban)..

arra emlékszem,hogy kétségbeesetten kapkodtam ki a lángoló szekrényekből a ruháinkat..hogy hiszen nekünk erre szükségünk van..

ha arra gondolok,hogy szükség volt erre,hogy fenekestől felforduljon az életem,és mindent elveszítsek,ami addig fontos volt..olyankor tudom,hogy nem válhattam volna azzá,ami vagyok,ha nincs mindez..

és van már akkora rálátásom a dolgokra,hogy tudjam,szükségszerű volt ez az áldozat..

mégis,ha arra gondolok,hogy melyik volt életem legszebb része,csak az jut eszembe..

ott a régi házban..főállású anyaként..a lányokkal,akik picik voltak még..

olyan kereknek és egésznek éreztem mindent..

pedig tök egyedül voltam akkor is gyakorlatilag,az exem csak papíron tartozott hozzánk..

de számomra az élet a picikkel abban a házban..maga volt az édenkert..

van,hogy a sors megajándékoz minket a teljességgel..

és az a néhány év tényleg maga volt a teljesség..a tökéletesség..

ancsának ma reggel mondtam,hogy rosszat álmodtam,azért ugrottam ki reggel az ágyból(még mindig velem alszik,ha nehéz a lelke..19 éves kicsibabám:D)..

és amikor az álmomról,a régi házról beszéltünk,megkérdeztem,ő miért gondol olyan sokat arra a házra..

amikor azt mondta,rövid töprengés után:'ott voltam utoljára igazán boldog'..

akkor nehéz volt nem elsírnom magam..

álmodozni jó..

többszáz olyan képet láttam mostanában,amik mind olyanok,hogy szívesen beleképzelem magam..

néha csak benyomások..színek..hangulatok..

néha konkrét kivitelezések..

valószínű sosem lesz ennek a nézelődésnek vége..(utazni lélekben is jó)..

ezen a héten ezek a kedvencek:

és igen..

valahol itt..

valahogy így..

vízalatti pihenőágyból nézni a tengert..wooooow...

zen..

forrás

így is lehet..

mikor hajnalban a tetőablakon kopogó esőre ébredtem,akkor első körben szerettem volna eret vágni magamon(nem erről volt szó kéremszépen),második körben eszembe villant,hogy két telepakolt szárító ázik kint az esőben(úúúúgy megörültem tegnap annak az icipici napsütésnek)..

aztán úgy döntöttem,hogy pont leszarom én már az egészet,és inkább a másik oldalamra fordultam..

ha végre adódott egy nap,amit nem reggeli rohanásban kell kezdenem,akkor most már felőlem jöjjön,aminek jönnie kell..én még aludtam ennek örömére egy picit..

azért a pizsiben kávézásom előtt behúztam a ruhákat a fedett teraszra,bár már pont minek:))

(pizsi..érted..pizsi..állítólag nyár van,és hálóing alig volt rajtam,annyira fázom)..agyrém)..

megállapítottam,hogy a lányok ismét leraboltak mindent a hűtőből(hogy mennyit eszik 3 kamasz,szerintem elképzelni sem tudjátok)..

így egyrészről valószínű,hogy ízlett nekik,amit főztem,és az is valószínű,hogy megveregethetem a saját vállam..

ezt a hetet 200 forintból abszolváltam(holnap talán végre fizetés..ami persze megy az elmünek megint),és azt kell mondanom,hogy tökélyre fejlesztettem ezt a 'na lássuk,mi van éppen itthon' alapú főzést..

és működik:))

volt talán egy nap a héten,mikor szomorú voltam(pár óra alatt elmúlt rólam),mikor rájöttem,hogy az elmaradt többévnyi gyerektartást hiába terhelték az exem nevén lévő üres telekre,oda már be van jegyezve az apeh,az elmü,és egy szerencsétlen,akinek 24 millával lóg az exem..

így valószínű soha ebben a retkes életben én már egy fillért sem látok mindebből..de érdekes módon a hirtelen jött 'megölömeztamocskot' érzés elmúlt belőlem..

lenyugodtam,és arra jutottam,hogy mindenki azt kapja,amit megérdemel..

és az,hogy ő egyszer arra a sorsra jut,hogy valaki golyót ereszt a fejébe,vagy félholtra veri..az pontosan az a sors lesz,amit ő teremtett magának..

és mivel kevesebbért is fekszenek ma már vízszintesben,ezért gyanítom,hogy ennek a mélyrepülésnek sem lesz jó vége..

és tulajdonképpen már csak örülhetek annak,hogy mindehhez semmi közöm..

számomra ő már gyakorlatilag nem létezik,és az,hogy ő önszántából ki is írta magát a lányok életéből,és az alkoholizmust és a pénzügyi csalásokat választotta,az egy olyan döntés,amitől én maximálisan elhatárolódom..

nagyon nem egyszerű egyedül vinnem minden terhet,de számomra is meglepő módon egyáltalán nem tesz keserűvé..

az állandósult fáradtságom ellenére is színesnek és szépnek látok magam körül mindent..

most például örülök annak,hogy ez az eső belocsolja azt a kis sziklakertet,amit anyukámmal két napig építgettünk a kapu mellett,hogy ne álljon minden esőnél térdig a sáros víz..(mondjuk aztán álljon el,mert irgumburgum..)

a ruhák lassan már penészednek száradás helyett,és az én D vitamin szintem is a béka segge alatt lehet..

a kutyák annyi sarat hoznak be,hogy reggelente egy lapát földet söprök össze az előszobában(állandóan kibe járnak..házmesternek érzik magukat,vagy mi a szösz)..

ilyenkor sajnálom,hogy nem valamiféle apró,cukiságos kutyánk van,hanem két ilyen mammut,akiknek akkora lábuk van,mint valami jetinek..

mióta mindenféle hímzések körül forog az elmém,és honlapokat böngészek,azóta rájöttem,hogy szappant is fogok főzni perszehogy,és azt is eldöntöttem,hogy ezt a mosódió dolgot is körbejárom..

hogy a sheavajat is kipróbálom,és ezzel új alapokra helyezem a krémgyártásomat is..

az,hogy a hirtelen felindulásból előkotort kötős újságjaimnak is hasznát veszem-e,az csak idő kérdése..

a lányok már lecsaptak rájuk,és már várom azt a percet,mikor környékeznek majd meg a konkrét kívánságlistával:)

életem nagyrészében mindig kötőtű volt a kezemben,valamikor kamaszkoromban kaptam rá(igenigen..mindent tudok,csak fejen állva nem csilingelek:D)..és csak akkor hagytam abba,mikor már nem volt kinek kötnöm..(az exem akkor már másfelé járt,és a lányok picik voltak)..

egy csecsemőre még egyszerű ráadni a kötött ruhákat(olyan csudaságos kis vagány kapucnis kabátkákat,és gyöngyös,habosbabos ruhácskákat kötöttem nekik,hogy csak na)..

de amint nagyobbak lettek,már nyűglődtek a pulcsikkal(pedig mindig vállongombolósra kötöttem,mert egy gyerek fején áthúzni egy pulcsit...ne már:D)..

azt gondolom,hogy most jön majd a második felvonás,mikor a nyugdíjba küldött kötőtűimet újra elő kell majd vennem,mert most meg jön majd a divatozós korszak..

és úgy látom,hogy a kötött reneszánszát éli..(hmmm,ha még horgolni is megtanultam volna..azok csak a szépségek)..

tudom,hogy az az igazán fontos,hogy a lányok megkapják azt az útravalót,ami tőlem telik..

háromból kettő már pilinszky rajongó,és mindig tudok újat adni nekik egy egy könyvvel,filmmel,zenével..(ennek ellenére persze pont olyanok,mint minden kamasz,és néha szívesen elcserélném őket egy kiló krumplira:D)

fontosnak tartom,hogy a zenei,irodalmi ízlésükbe bele tudtam írni a nevem,hogy már nevetve emlegetik az egyik leggyakrabban használt mondásom:

'ezt el KELL olvasnod,ezt meg KELL nézned,ezt meg KELL hallgatnod..mert ez az alapműveltség része.."

de legalább ennyire fontosnak tartom azt is,hogy az is életük szerves része legyen,hogy igényesek legyenek..

magukra,és a környezetükre is..

és nem kötelező kézműveskedni,vagy kötni-varrni-hímezni..

de igenis lássák,hogy így is lehet..

mert így szebb a minket körülvevő világ,és ettől mi is jobban(jobbak) leszünk..

nem mese ez gyermek..

ez a vasárnapom sem telt máshogy,minthogy mesékbe takaróztam..

és itt ez a mese szó most egy alternatív valóságot takar..

hiszen hová is bújhatna máshová az ember ebben a káoszban,mint valami olyanba,ami ápol és gyógyít..

folytatódott a gyűrűk ura trilógia:)

más ezt így,hézagolva nézni,mint akkor rég egyszuszra,de állíthatom,hogy cseppet sincs kisebb hatással rám..

és közben azon töprengtem,hogy vajon miért ennyire egyértelmű számomra,hogy ez nem mese?

vajon hogyan lehet az,hogy én teljesen természetesen építem bele az életembe a tündéreket,mágusokat és a többieket?

nekem ők nem mesekönyvek szép illusztrációi,hanem hétköznapjaim szereplői..

hiszen ismerek is közülük jópárat..igenigen..rólatok beszélek:))

és nemcsak a testett öltöttekkel vagyok napi kapcsolatban,hanem a 'láthatatlan világgal' is..

nekem természetes,hogy beszélgetek viráglocsoláskor a velük élő tündérekkel,és a lányok,ha betegek,már maguktól kérik az ágyuk mellé a virágokat..

hiszen tapasztalatból tudják,hogy a tündérek segítenek levinni a lázukat,és enyhíteni a fájdalmukat..

hogyan lehetséges,hogy valaki nem hisz a tündérekben?

hogyan lehetséges,hogy sokak számára az angyalok,mágusok valamiféle hókuszpókusz teremtmények?

mondjuk ezekben az utolsó időkben,mintha minden más is a feje tetejére állna..

pontosan úgy érzem magam,mint aki körül a világ forog eszeveszetten,mint valamiféle forgószél..

kizökkent a világ,és kizökkent az idő is..

hamis csilivili álmokba menekülnek sokan,és alig alig vannak,akik veszik a fáradtságot,hogy felkapják a fejüket az eredendő tisztaságra..

rohannak,csak rohannak,harácsolnak,pusztítanak maguk körül..

tettekkel és szavakkal ölnek..

és mindennek a tornádónak közepében ott a mag..

a csendesség..

itt ülök én is a hozzám hasonlókkal,és csak nézzük,mivé válnak körülöttünk az emberek..

próbáljuk elkapni sokuk kezét,és tartani őket,amíg lehet..

segítjük őket testileg..lelkileg..anyagilag..ki mire képes..

és van,hogy sikerül..

de sajnos legtöbbször nem..

mert százszor,ezerszer elmondhatod valakinek,mit kellene tennie..

de van,hogy ő már nem lát ki a saját világából..

már nem képes a szeretetre..a jóságra,vagy az odafigyelésre..

pedig ennyi és nem több a varázsige..

ha túl sokáig ülsz valamiben,ami fáj..ami teher..

nehéz felemelned a fejed..

átkozottul nehéz tenni azért,hogy megváltozzanak a dolgok..

de a saját példámon,és a választott családom példáján okulva mondhatom,hogy lehetséges..

és nemcsak te állhatsz fel a földről vesztett helyzetből is,de másokon segítve magad is többé válsz..

(és itt most maximális szeretetem lottié és szederé,akik nemcsak a kutyákat mentik,hanem mindenki mást,aki hagyja..)

lovelovelove..

képzelhetjük azt is,hogy egy sivár és kietlen világban élünk,ahol a túlélésért küzdve tipornunk kell mindent és mindenkit..

és ki is nyithatjuk végre a szemünket,és láthatjuk végre ezt a világot olyannak is,amilyen valójában..

ahol igenis élnek tündérek,elementálok,mágusok és angyalok..(és mennyi mindenki még..)

én csak szívből kívánni tudom mindenkinek,hogy merjen hinni ebben a világban..

ebben a valóságban..

ahol jelen van a gonosz is..

de ott van,és mindig a kezét nyújtja feléd az eredendő jóság..