fű..fa..virág..

a tavaszban az a jó,hogy az eddig lustán a házban héderező négylábúink teljesen megzizzentek..

percenként akarnak kimenni,bejönni..

ez 3 kutyánál és 4 macskánál kb azt jelenti,hogy többet nyitogatom az ajtót,mint egy portás..

aztán vannak a tanácstalanok(füles cicánk,és anyukám pötyi cicája),akik még eldönteni sem tudják,hogy kintről be,vagy bentről ki..

állnak a nyitott ajtóban hosszú percekig,látom az arcukon a tanácstalanságot egészen addig,míg el nem szakad a cérnám,és be nem csapom az ajtót az orruk előtt..

azt már csak legyen képes valaki eldönteni,hogy menni akar avagy jönni..jézusereje..

perszehogy azt szeretik ők is,amit én,amikor már álló nap nyitva van minden ajtó,aztán lehet grasszálni bármerre..

de hát ez még kicsit várat magára..

nálunk még akkora a sár,hogy úgy tudok csak beszállni az autómba,hogy zacskót húzok a cipőmre(minek fehérben járni..tudomén)..

úgyegyébként pont előttünk kezdődhet a világvége,mert a kerítés előtt akkor is áll a víz,ha máshol porzik az utca..

elvileg ez ma megszűnik,ha a kőörlőből kiszállítják a valamiféle zúzalékot,amivel tervezem megállítani az elmocsarasodásunkat..

pedig volt nekem tervem az utcaképre is,és kigondoltam mindenféle fű-fa-virág kompozíciókat is,de úgy tűnik,hogy a sajátos terepviszonyok max a rizstermesztést tennék lehetővé..

a kiültetett futórózsáimat is már hátramenekítettem a kertbe,mert visszafelé nőttek..

(pedig már úgy elképzeltem a rózsalugast a kertkapuban:(..)

az az igazi szívfájdalmam,hogy sok sok év,mire egy kert úgy néz ki,ahogy az ember azt szeretné..

a régi házunkba elvileg pont a kert miatt szerettek bele a vevők,de hát ott tényleg sikerült mindent ültetnem,amire zsenge korom óta készültem..(volt kertész füzetem..áhított növénylistával..bizonyám)..

olyan volt ott a kert,mint egy arborétum..

tudatosan egy egy növény volt mindenből,és szinte mind különlegesség..

mindig is megszállottja voltam a növényeknek,és nemnormális módon ragaszkodom is hozzájuk..

metszeni például nem is tudok érzelmi okokból(hogy agyrém,azzal tisztában vagyok:D),mert mindig nekem fáj,ha élő ágba vágok bele..

a szárazat azt simán..de a többi másra marad..

mert azért tisztában vagyok vele,hogy bizonyos okokból szükséges a metszés..csak éppen én nem vagyok rá képes..

családom már megszokta az agybajom,és szólnak időben..'most fordulj el,mert ezt az ágat le kell vágnom'..

hogyan is magyarázhatnám el nekik,hogy én szinte hallom a növények hangját,és tudom,mikor szomorúak,és mikor érzik rosszul magukat(még ne hozd a kényszerzubbonyt:D)..

beszélgetni sok ember beszélget velük,de én azon kevesek közé tartozom,akikhez ők is beszélnek..

ezért van bennem ez az erős érzelmi kötődés irántuk,és ezért vagyok zöldujjú is,hiszen értem őket..

talán régen máglyán végeztem volna,hiszen ezek nem normális dolgok sokaknak,de én azt mondom,hogy nem is lehet hiteles gyógyító az,aki nem áll szoros kapcsolatban a természettel..

aki nem beszélget az állatokkal és növényekkel,akinek a kezében nem zenélnek a kövek,aki nem lélegzik együtt a nappal és a holddal,az nem érezheti tisztán a betegek bőr alatt lüktető fájdalmát..

az én életemben ezek olyan természetes dolgok,mint másnak egy pohár víz..

a föld,a nap és a víz ereje nekem nem megfoghatatlan fogalmak,hanem belőlem fakadó tapasztalások..

a talpalatnyi föld,amit a lábam alatt érzek..nekem kötődés..erőt adó biztonság..

a nap perzselése maga az energia..forró tiszta fény..átfolyik rajtam és szikrázóvá tesz..

a víz az életem..a legfontosabb..tisztít és feloldoz..feloldódom és újjászületek benne..

életem természetes része,hogy kapcsolatban állok velük..

test szellem és lélek egysége..

ezt az egységélményt találom én meg a természetben..