ancsának címezve..

ancsával nemrég LustAnyu egyik bejegyzéséről beszélgettünk hosszasan..
érthető ancsa érdeklődése,hiszen előbb vagy utóbb ő is szembekerül egy üvöltő csecsemővel..
igyekszem majd mindenben a segítségére lenni,de biztosan lesz olyan helyzet,amikor kétségbeesik majd..
a gyereknevelés tapasztalatom szerint a legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladat,amit az életben elénk raknak..
és tényleg fényévekre van mindez a reklámok cukormázától..
ancsa arról faggatott,hogy volt ez velük..
hogyan tudtam elkerülni a teljes összeomlást..
és megkönnyebbülés volt arról mesélni,hogy nem kerültem el..
hogy bár ők tényleg nem voltak sírós babák,de ennek az volt az ára,hogy az első 3 hónapot mindannyian a karomban töltötték..
mert az volt az egyetlen helyzet,amikor nem bömböltek..
és én is végtelenül hálás voltam,mikor valaki kivette néha a kezemből a picit,hogy a lebukott hálóingemben végre eltámolyoghassak a fürdőszobába..
én is azt mondom,hogy kell a segítség..
és ezt az alábbi hozzászólást megkönnyezve ancsa jutott eszembe..hogy ennél jobban én sem tudtam volna elmagyarázni neki,hogyan is volt velük..
bizony kell az a segítő kéz..
és nekem is volt egy ilyen szomszéd nénim:)



"Kisfiam születése után teljesen befordultam. A férjem nem értette, hogy mi a baj, hiszen rengeteget segített. Munkából jövet bevásárolt, közben én ringattam a gyereket. Otthon is kivette a kezemből a munkát, közben én ringattam a gyereket. Szeretett főzni, jól is csinálta, közben én ringattam a gyereket. Elment pelenkáért, babaruháért, közben én ringattam a gyereket. És mivel így rengeteget melózott, hát időnként elruccant moziba, meg kártyázni, hogy mindezt kipihenje. Közben én ringattam a gyereket.
Aztán már nem ringattam, hanem ültem az üvöltő gyerek kiságya mellett, és én is üvöltöttem, megállás nélkül, artikulálatlanul. A szomszéd lakásban élő néni szaladt át, a másik szomszéd nyomta be az ajtót. A néni látta, hogy a babának nincs semmi baja, így átölelt, és ő ringatott engem, amíg elcsitultam. Aztán szólt a védőnőnek, hogy gáz van, jöjjön ki.
A védőnéni jött is, kb. negyed óra alatt ott volt, és leült velem beszélgetni. Elmondta, hogyan kellene csinálni a dolgokat, hazarendelte a férjemet, és jól kiosztotta.
Kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magamat. Addig a szomszéd néni majdnem az egész napot nálunk töltötte. Én főztem, ő ringatta a gyereket. Én takarítottam, ő ringatta a gyereket. Én megmostam a hajamat, ő ringatta a gyereket. Én elszaladtam a boltba, Ő ringatta a gyereket. Én csak akkor vettem a kezembe, ha meg kellett etetnem. És egyszer csak nem esett jól, hogy mindig más kezében van, és onnantól legtöbbször én ringattam. Akkor váltam anyává."