szólhat örökre?

van egy dolog,ami mostanában sokat foglalkoztat..

és ez pedig nem más,mint az esküvő..

(ugyanminek gondolhatod jogosan)..

ezzel a dologgal kapcsolatban már többször változott a véleményem életemben..

kezdtem tiniként lázadóként..perszehogy tagadva..

hogy én ilyet aztán soha..

(mondjuk ebben szerepe lehetett a gyerekfejjel végigkínlódott falusi lagziknak)..

kiterjedt rokonság..mi más..

hajnaltájban széteső részegek,és térdig érő kajamaradékok között sziszegtem a fogam között..

sohasohasoha..

aztán persze volt egy bigott katolikus időszakom is(hitre találásom első állomásaként)..

így aztán akkor meg már természetes volt,hogy az exemmel való mély barátságunkat(részemről egy percre sem létező szerelmet),megpecsételjük valahogy..

persze nem kis családi nyomásra,hiszen akkor már gyakorlatilag együtt éltünk évek óta..

(mint mondtam,elég hamar dobbantottam a családi fészekből..)

így utólag visszagondolva..

nagy hiba volt ez részemről..

de voltam annyira jó keresztény(és oltári liba is),hogy valószínű tartottam volna is magam az Úr előtt tett ígéretemhez,ha ki  nem lép a férjem az életünkből egy szép napon..

az azután következő jónéhány évem érthetően azzal telt,hogy a házasságot mint olyat teljesen felesleges,és nevetséges dolognak tartottam..

volt ebből vita is baráti körben,hiszen a cseperedő nagylányaimnak sem tudtam mást mondani,mint amit szívből hittem..

felesleges felhajtás..pénzkidobás..feszengés..

és hamis eskü egy átmeneti szakaszra..

mert a házasságok nem tartanak örökké..

jó,ha néhány évet kibírnak a 'gyerek miatt nem válok' állapotban..

és néhány hónapja teljesen megváltozott bennem minden..

életemben először vágyom esküvőre..

és egy olyan házasságra,ami igaz..

ancsám a fülének sem hitt,mikor ezt elárultam neki..

'na de mami..ne viccelj..19 éve hallgatom tőled,hogy nehogy férjhez menjek..az egy hülyeség..'

igenigen..

eljöhet az ember életében egy olyan pillanat,mikor fenekestül fordul fel benne minden..

nem egyszer és nem kétszer álltam már a válásom után olyan helyzetben,hogy választás elé állítottak az éppen akkori párjaim..

hogy akkor összeköltözés..házasság..közös baba..

és én nyüszítve húzódtam a sarokba..

hogy nemnemnem..azt ugyan nem..

mégegyszer ugyanolyan hurokba nem dugom a fejem önkéntesen..

mondjuk a baba kérdést egyszer teljesen természetesnek tekintve bevállaltam volna az akkori szerelmemmel..

meg sem fordult a fejünkben a védekezés,annyira vágytunk közös babára..

mindeközben ő mással élt(vergődött) házasságban..

agyrém..

hogy sem a baba nem jött,sem a kettőnk szerelme nem úgy végződött,ahogy kellett volna..

ez nem tudom kinek róható fel..

a válás és házasság kérdést vele aztán tényleg sokszor átrágtuk..

amikor ő akart miattam..én nem engedtem..

egyszerűen nem tudtam..nem akartam elhinni,hogy mindent borítana értem..

pedig de..

mikor ő hívott fel 2 éve,hogy válik..már nekem volt késő..nagyon késő..

(utálomutálom mondat)..

a mostani helyzetem is ugyanez pepitában,úgyhogy esküvőm most sem várható..

épp ezért lep meg,hogy mennyire érzékenyen érint ez engem mostanában..

hogy agyament esküvős műsorokat nézek gagyitévéken,és pityergek avagy mérgelődöm..nézve a párokat..

vajon ki szereti szívből a leendő párját..

és ki követ el akkora hibát,mint én egyszer..

tanúságot tenni valaki mellett,aki nem az igazi..

istenemre mondom,nem vagyok százas..

és a barátaim már így is kuncognak rajtam,hogy én mindig összeköltözésre vágytam a válásom óta(soha nem olyanok pályáztak erre,akikkel szívesen tettem volna)..

na de most már aztán tényleg nemnormális vagyok,hogy meg már esküvőre is vágyom..

ráadásul épp egy olyan szerelem hozta ezt ki belőlem,amiben teljességgel lehetetlen a megvalósulása..

néha sírdogálok,és arra gondolok..

az égiek tényleg szórakozhatnak velem,hogy ilyen helyzetekbe sodornak..

és az,hogy egyszer tényleg legyen egy olyan esküvőm,ahol azért állok az Úr előtt..

tiszta szívvel és tiszta lélekkel..

mezítláb..valami tengerparton..

Vele...és Istennel..

mert azt érzem majd igaznak és szentnek..

az egyetlen létező valóságnak..

az ebben az életemben már csak vágyálom marad..

talán egy következőben majd..

és ha mást nem is..

ezt elmondhatom majd magamról,ha innen mennem kell majd..

hogy így ennyi hányattatás után..ennyi tagadás után..végül mégis szerettem volna egy igaz esküvőt..

igen Uram..megbékéltem veled..és a házasság intézményével..

és szívből kívánom mindazoknak,akiknek ez még megadatik,hogy cáfoljanak rá a régi énemre..

és igenis bizonyítsák be,hogy ez szólhat örökre is..