kislány-nagylány..

jólvanjólvan..

tudom,hogy mostanában kultúrblognak álcáztam az egoblogom:))

vannak persze történések is,úgyhogy ezekről is pár szóban..

ancsám úgy döntött,hogy hivatalosan is elköltözik tőlünk,és már nem a 'fiúmnál alszom' címszóval tölti máshol a hét nagy részét..

lesz rendes összeköltözésük,bérelt lakással,önfenntartással(na azt hogyan..egek ura..)

vagyis kipróbálják a felnőtt,szülőktől független létet..

emlékeim szerint(bár én kicsit később..nem 19,hanem 21 éves korom körül léptem),az ember lánya ilyenkor érzi meg vállán a világ súlyát..

és bár piszkosul nehéz,és rémületesen ijesztő először..

de annál hátborzongatóbban izgalmas..

azért mostanában,mikor belépek a spongyabobos szobájába,sokszor rámjön a sírhatnék..

még nem hurcolkodott el,valahol mégis érzem,hogy az édes tejszagú gyerekkort valahol most tuszkoljuk be az 'emlékeim' című dobozba..

katám és szonjám pedig hitelesen alakítják közben a kamaszkori őrület című magánszámukat..

valahol nem is értem,hogyan lehet ezt ép ésszel túlélni..

valamiféle módosult tudatállapotban forognak saját tengelyük körül..

és a hajam-sminkem-ruhám bermuda háromszögben bolyonganak elveszve..

nagyon néha találok csak utat hozzájuk..a lelkükhöz..az értelmükhöz..

de igyekszem erősen..

és főleg összeszorított fogakkal várom,hogy végetérjen ez az egész,és visszakapjam őket..

és remélem,hogy mindannyian megússzuk viszonylag kevés sérüléssel..