lobogó gyertyák ideje..

ahogy beköltöznek a szobanövényeim a kertből lassacskán,befejezve nyaralásukat..

úgy válunk már szinte dzsungellé..

és úgy érzem,hogy létszükséglet az állandóan égő..és egyre több gyertya..

mondjuk az nálam alapállapot,és évszaktól független,hogy füstölő és gyertya égjen..

de ilyenkor,mikor kint sötétbe fordul a világ,ilyenkor egyszerűen nem ismerek határokat..

amerre csak járok a házban,gyújtom a mécseseket,gyertyákat..

és még mindig ámulatba ejt,hogy milyen színeket ragyogtat rám az este a gyertyafényben..

ilyenkor szoktam a nagy Buddha szobrom fejére tenni a kezem..

és magamban hálát adni..

mindezért..

amikor a csupafa fürdőben csak a gyertyák lángja pislákol,és a forró vízben szinte feloldódva..gőzpárába burkolózva tesszük le napi nyűgjeinket..

akkor nagyon nem érdekel semmi más,csak az a pillanat ott..

az a béke..

cseppet sem lep meg,hogy a családom már évek óta nem is nagyon vesz nekem mást ajándékba,mint gyertyákat..

mert olyan vagyok,mint gombóc artúr a csokikkal..

ezt ezért szeretem,azt meg azért..

mert színes,mert illatos..mert szép..

mert kicsi..mert nagy..

mert mert mert..

egyszerűen imádom..

lelki szükséglet..

és bár még nem színesedik körülöttem a kert,mégis olyan jólesik már bekuckózni..

eljött a gőzölgő forró teák,és a lobogó gyertyák ideje..

békességes őszi zsongás a mézeskalácsházban..