2010. szeptember 21., kedd

Feldmár András..



ismét egy nagy találkozás..

cirka 5 éve motoszkál bennem egy ember..egy pszichológus..pszichoterapeuta..
a gondolatai..a könyvei..

de mint mindig,kivártam a megfelelő időt arra,mikor kell találkoznom vele..
sosem siettetem az igazán nagy találkozásokat..

most jött el a pillanat,hogy a kezembe vegyem a könyvét..
(és tudom,hogy ez csak a belépője valami sokkal többnek)..
mindig érzem a gerincemen a borzongást,mikor egy életre szóló szerelem szövődik bennem írók iránt..

a pszichoanalízis egyébként is közel áll a lelkemhez,és régóta habzsolom Popper Péter könyveit..
nem vagyok egy analitikus elme..
az erős ösztönszerű döntéseim magyarázatára viszont mindig is nyitott voltam..

csernus ordítós sokkterápiája nálam színház kategória..
(bár respect azoknak,akiket ez zökkent öntudatukra)..

én sokkal jobban rezonálok a csendben csillogó elmékre..

most A Tudatállapotok Szivárványa a társam..


olvassatok emberek...olvassatok...please..



" A szeretet engedi,hogy a másik legyen.
Óvatosan,törődve,vigyázva,de a szeretet csak azt akarja,hogy a másik legyen úgy,ahogy van.
Hogy az lehessen aki,ami."

Feldmár András

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése