nincs véletlen..

nekem sem szabad túlzásba vinni az alvást,úgy tűnik..

amilyen összevissza álmaim most voltak,azzal egy pszichiáter ellenne évekig..

mert szerepelt benne az autószerelőm,a volt bejárónénim(úrinő koromból),és egy nemrégi kapcsolatom..

na,hogy ők mivégre futottak így össze,azt talán sosem bogozom ki..

viszont megerősített abban a meggyőződésemben,hogy senki de senki nem kerül véletlenül az életünkbe..

és az,hogy szerelmeim és szeretőim is mind egyazon lélekcsoportból valók voltak,az nem is kétséges..

mindig..minden esetben éreztem..éreztük,hogy van valamiféle különös ismerős vonzás..

és ez nem is halványul az évek forgatagában,hiába is kerülünk messze egymástól..

10,20..bizony már 30 év távlatából is kapok jelzéseket..

hogy igen..az a történés valami egészen különleges ajándék volt..

és megsimogatják a lelkem rendszeresen rég vagy nem olyan rég volt kapcsolataim..

hogy ők bizony ever and ever..

ezek a láthatatlan szálak kötnek össze életem minden szereplőjével..

ezt régóta tudom,tehát nem lep meg..

az már sokkal inkább,hogy ezek szerint az autószerelőm és takarítónénim is valamiféle segítőszerepet felvállalva keveredtek pont mellém..

és nem mindig keresem a magyarázatokat..

hiszen ebből a perspektívából nem láthatjuk át az égiek akaratát..

általában elfogadom a jót is rosszat is,amit kapok..

elfogadom az embereket,akiket bevonzok..

legyenek ezek szerelmek,barátságok vagy éppen betegeim..

és csak nagyritkán érzem úgy,hogy bárkit is le kell választanom magamról..

hogy szükség lenne azokat a szálakat letépnem magamról..

amíg erőm és hitem van abban,hogy hozzám tartoznak,ha csak ideig óráig is..

amíg van erőm gyengédséget és szeretetet sugározni feléjük..

amíg hiszem,hogy a szeretet símogatások,amiket kapok,szívtől szívig érnek..

addig nincs okom kételkedni abban,hogy bárkit is sodor mellém az élet,annak helye van mellettem..