grincs lettem..

grincs vagyok..

vagy lettem..

hogy ez a 12 magányos karácsony tett azzá,vagy mitől bennem ez az egyre növekvő hányinger,már magam sem tudom..

a tévéből rám zúduló nyáltól fuldoklom hetek óta,és ha mégegyszer valaki családegyesít valamiféle amerikai borzalomban,akkor elásom magam...

szeretnék az egyedülálló szülők nevében egy kis tapintatot kérni,hogy ne nyomják már úton-útfélen az arcunkba,hogy lehetne máshogy is..

nem egyszerű a hétköznapokban sem,de ilyenkor aztán már kínzás kategória ez a sok 'papa-mama-gyerekek-csupaszív szeretet' ömlengés..

szeretem az ünnepi hangulatot..szeretem a díszítgetést..készülődést..

csak ezt az erőszakos nyomulást nem..

szeretném végre elfogadni,hogy úgy is kerek egész vagyok,ha éppen nincs férjem,csak ezt ilyen légkörben igen nehéz..

csupáncsak egy kis tapintatra vágyom...semmi másra..

a fizikai fáradtságomat majdcsak áthidalom néhány napos kómával a fa alatt..

de ezeket a lelki sebeket több idő lesz kikezelni..

puha vattába csomagol pedig a barátaim,ismerősem,'betegeim' szeretete..

amitől pontosan tudom,hogy hol a helyem a világban..

hogy mivégre is vagyok itt,ahol..

napról napra növekszik a felém áradó gondoskodás,és figyelem..

többszörösen kapom vissza mindazt,amit én adtam/adok nekik..

nincs tehát okom nyűglődésre..

mégis ez az egy dolog tényleg szívből bánt..

Isten látja lelkem,nem így terveztem én sem az életem..

de azt,hogy most egyedülálló anya vagyok már jóideje,ezt szeretném már valamiféle viszonylagos lelki békével viselni..

és ebben nagy segítségemre lenne,ha karácsony ürügyén nem öntenék rám állandóan ezeket a műmájer dolgokat..

most már ott tartok konkrétan,hogy szeretnék valahol nagyon máshol lenni..

ahol nincs karácsony és szilveszter..

nincs egyre növekvő feszültség,és fájdalom..

valahol,ahol meghúzhatom magam,míg átsöpör a világon ez a téboly..

és majd előjövök,ha minden visszaáll a régi kerékvágásba..

ahol nem számítok féllábúnak csak azért,mert egyedül nevelem a lányokat..

egy csendes zugra vágyom..

merthogy grincs lettem..ez az igazság..

pihenni vágyom..

visszavonhatatlanul falusi létemet jegyzi,hogy már a gondolattól is rosszul vagyok,hogy esetleg be kell mennem ajándékbeszerzés ügyben pestre..

merthogy itt nálunk valahogy más tempóban folyik mindez..

van itt is ember rengeteg a boltban,csak éppen mindenki mosolyogva jön be..

én mosolyogva segítek neki,nincs rohanás,tülekedés és anyázás felsőfokon..

van parkolóhely,van emberi szó,és mindenki hálás a törődésért..

mondjuk ezzel együtt pont karácsonyra fogok összeesni a fáradtságtól,hiszen jönnek ezerrel megállíthatatlanul..

már nem tudnék annyit aludni(főleg meg időm sincs rá),hogy valahogy erőmnél tudjak maradni..

de lustaságom miatt(neten bőven beszerezhettem volna időben a hiányzó ajándékokat..számba is hozta volna a futárszolgálat.) most szívhatok..

nade nem én lennék,ha nem karácsony előtt pár nappal találnám ki,mit is vennék..

szonjám tegnap megmutatta,miket fogunk kapni pluszban az ajándékok mellé..

verseket írogatott ki,és írt hozzájuk mindenkinek valamit..

na ebből az lett,hogy ancsám elsírta magát,olvasva a többieknek szóló üzenetet(a sajátját senki nem láthatta),anyukám tuti befutó lesz,olvasva a sajátját,és megsúgták,hogy én is bömbizni fogok az enyémen..

nahátakkor sírva fogunk karácsonyozni..ilyen sem volt még:))

én még nem csináltam magamnak karácsonyi kívánságlistát,de azt hiszem,hogy néhány napos pihenővel kibékülnék..

paplan alól hóesést lesős,semmit sem csinálós napot szeretnék,de nagyon..

azon felül valamiféle esélyt arra,hogy végre csont nélkül tudjam eltartani ezt a bolhacirkuszt,és ne vergődjek,mint malac a jégen..(esetleg valamiféle gyerektartást hozhatna a jézuska például)..

szívesen eltekintenék már a mindenféle hivatalokban való megaláztatásoktól,és papírozásoktól..

na és egy puha fehér sapka-sál-kesztyű is jólesne a lelkemnek..

de nem leszek telhetetlen..

legyen az alvás és pihenés..

az most életmentő lenne..

thanks..

angyalbarátnőm..

szó mi szó..van bennem némi szorongás..

valahogy szanaszét vagyok még a karácsonnyal..

ennyire elcsúszva még sosem voltam az ajándékokkal..

gyakorlatilag ancsa csizmáján kívül(amit együtt vettünk meg a hirtelen nagy hóban),semmit nem szereztem még be..

igaz,hogy valamiféle halvány elképzelésem már van,na de hát hol késik a megvalósítás..

hmm..

az az igazság,hogy ha hétfőn nem masszírozom épp a barátnőmet,akkor talán nem tör rám ez ennyire..

mert ő aztán nem kispályás..

mert az 5 gyereke mellett(első férjtől 3,másodiktól 2),még van energiája és ideje a mindenki más gyerekeire is..

kórházakba jár játszani a gyerekekkel,dolgozik a nagycsaládosok egyesületében,és mindenféle akcióban ott van,ahol valami jótékonykodás zajlik..

és amikor mesélte,hogy náluk nem egy garnitúra adventi zsákocska van teletöltve,hanem nemcsak mind az 5 gyereknek külön,de még neki és a férjének is..

sőt a nagylányok fiúinak is..

és bizony pluszban is egy sorozat,hogyha véletlenül van náluk egy gyerek játszani éppen(és valahogy mindig van),akkor ő se érezze magát kínban az adventozásnál..

és,hogy ő ilyenkor több száz kis zsákocskát töltöget meg,és kötözget éjjelente..

azért itt valahol raktam le a hajam nagy csendben..

mert még szót sem ejtettem arról,hogy ő az,aki évekre visszamenőleg emlékszik arra,hogy mikor ejtettem el egy fél szót arról,hogy mire vágyom..

és ő az,aki karácsonytájt csendben a kezembe nyomja azt,amire vágytam..

így tavaly az áhított óriás borospoharaim(sajnos egyet meggyilkoltam belőle),és most a nagy fehér gyertyát(mert fehér gyertya a KELL kategória nálam)..

nem nagyon tudom elképzelni azt,hogy hogyan lehet valakinek ennyi türelme és figyelme az emberekhez..

hogy hogyan képes megszállottan kézműveskedni(cirka 20 éve ismerem,és MINDIG alkot valamit)..

és nagyon nagyon ügyes és kreatív..

hogyan teremt magának időt ahhoz,hogy szociális munkásnak tanuljon,sütiket süssön napszámra,miközben mindig törölget néhány náthás nózit..

hogy honnan ez a mindent elsöprő szeretet,ami árad belőle..

azt hiszem,hogy vannak angyalok,akiknek a glóriája az életük..

akik két kezükkel osztják a figyelmet és szeretetet..

mindenkinek..

és szebbé teszik azzal a világot,hogy köztünk élnek..

és én barátnőmnek mondhatok egy ilyen angyalt..

mézeskalácsozás..

lusta disznó vagyok..tudomén..

már majdnem egy hete mézeskalácsoztunk,és én azóta hallgatok..

najóóvanna..de nekem mégiscsak életben is kell valahogy maradnom a hétköznapok taposómalmában..

és ez ebben a decemberi mókuskerékben olyan nagyon fárasztó..

mert az állandó hajnali kelés(kávéval kezemben próbálom életre kelteni katát)..aki persze háromszor visszaalszik,majd bezárkózik a sminkjeivel és a hajvasalójával..

és tízből nyolcszor elkésünk..

de az ő sminkje tökéletes,és nincs egy göndör hajszála sem..

beleőszülök ebbe..

és 5 tárgyból áll bukásra,beleértve a tornát is(na erre varrjál gombot:D)

minden áldott nap azt a retkes elektronikus naplót bújom,vajon éppen hány egyesnél tartunk..

szeretnék fűszál lenni..

vagy felhő..

vagy mittudomén mi..

de egy ilyen gyötrődő idegbeteg anya biztos nem..

nem vagyok én hozzászokva ehhez a csavargó tempóhoz..

képes lenne még pöttyöslabdából is megbukni,amennyi energiát fektet a tanulásba..

a napi rutin is leamortizál annyira,hogy alig alig van időm a karácsonyi szöszmötölésre,díszítgetésre..

pedig rákattantam a dekor tévén(állandóan azt nézem újabban) egy kézműves műsorra,ahol nem a minimál designt nyomatják végre,hanem azt a jóizű népi kézművességet,amire zenél bennem minden..

(nemnem..nem a nemezes matyómintás dolgok)..

azok az angol handmade hangulatok,ahol tapinthatóan árad a vidéki romantika..

hmm..deszeretemezt..

és elméletben már én is gyertyát öntök,kerámiákat festek és szappant gyártok karácsonyra..

de még csak elméletben:))

gyakorlatban a vasalást is tologatom hetek óta..

dekoros-kézműves énem kitörésre készül..

ja..

és a mézeskalácsozás..

bár kevesebben voltunk,mint szerettem volna..(khmmm..tudjátokkik)..

na azért a hangulatra egy szavam sem lehet..

végre drága P.-t is láthattam,és újra bemutathatta profi házgyártó tudását..

ancsámnak gyártott icipici házikókat(aki ezt ajándékozza a barátainak)..

majd dokumentálom is szonja elmosódott telefonos képeivel  a végén..

lett nagy díszítgetés is,és persze megint a fehér porcukros írogatás győzött a magok ellen..

mivel megmaradt a tészta fele,így majd újrázás várható immár családi körben..

legyártunk még néhányszáz mézeskalács szivet:))

Kedves is túlesett a barátaimmal való első találkozásán,és azt gondolom,hogy minden tökéletesen sikerült..

a hímzett kis adventi zsákocskák is előkerültek mégiscsak..

került beléjük sok sok cukor..és egy nagy kosárban várják minden nap lökött kamaszaimat..

(sosem lehetsz elég öreg az ilyesmihez:D)

mint ahogy a mikulás 'érkezését' is csengővel kellett jeleznem nekik(felnőtt korukban is csengetek majd..ebben maradtunk)..

és épp olyan lelkendezéssel túrták ki a nagy zoknikból a mindenjókat,mint malacka korukban..

van tehát 3 nőnek álcázott nedvesorrú kisbabám,akik lelkesen igyekeznek felidézni a tejszagú romantikát..

és én ehhez boldogan asszisztálok..

adventi zsákok kosárban(a hímzés nagy bánatomra nem látszik)..és egy boldogan integető kerámia mikulás(hátdenem mennyire cukiság?:D)

ja..és gyorsan összedobtam egy szegfűszeges narancsot is,amiből ilyentájt bődületes mennyiségeket gyártok boldog boldogtalannak)..

és mikulás immár a spontán faluba rendezett kis házikóknak integet,na meg az általam gyártott mézes karácsonyfának..

(na jó..a házak profik..P.egy zseni..

na de azért a fenyőm sem kutya:))

büszkeségféle..

ennek a nagy hónak annyi előnye mégiscsak van,hogy tényleg szó szerint tátva marad a szám,mikor esténként hazaérek a munkából..

a lányok már otthon szöszmötölnek,ég mindenhol a lámpa,az ablakokban az adventi fények..

a fenyőkön vastagon a hó..

a ház olyan,mint egy porcukorral meghintett mézeskalács ház..

és elmondani nem tudom,mit érzek olyankor..

mert azon túl,hogy valami borzasztó büszkeségfélét(mégiscsak megcsináltam..felépíttettem egyedül..és fenntartom..szintén egyedül)..

azonfelül az egész valahogy annyira gyönyörű,hogyha semmi közöm sem lenne hozzá,akkor is letérdelnék a látványtól..

hiszen azért nem semmi dolog,hogy egy gondosan megkomponált karácsonyi képeslapban élhetek..

és ma reggelre mintha meg is elevenedett volna a csoda,hiszen 3 kg mézet,és egy gyönyörűséges hótaposót hagyott éjjel az ajtó előtt a személyes mikulásom(a szerelmem)..

ahogy kinyitottam reggel az ajtót,bizony összeszorult a szívem a boldogságtól..

és arra gondoltam,ténylegesen Isten tenyerén ülök..

boldog voltam..

nagyon..

amikor szonjám visongott a hóban az örömtől,hogy végre nem ázik be a cipője,és még milyen meleg is..és kényelmes..

akkor arra gondoltam,hogy hiába ennyire tetű az exem,amilyen..

hogy szeme sem rebben,hogy vajon a gyerekei nejlonzacskót húznak-e a lábukra télen,vagy mi legyen(hiszen,ha százszor megfeszülök is,akkor sem jut mindenre)..

akkor sem kell elkeserednem,hiszen a Kedves szerelme óv és védelmez minket..

ez az igazi áldás..

és meg kell súgnom,hogy különösen nagy várakozásban vagyok..

hiszen holnap nagy nap köszönt ránk..

a már hagyománnyá váló mézeskalácsozás napja lesz..

bizonyám..

nem emlékszem,hány éve is,hogy szokássá tettük a barátaimmal(én úgy 5 évre saccolom)..de az biztos,hogy csodálatos élményeket őrzünk mindannyian..

és az,hogy a párjaink,gyerekeink ott sütögetnek,díszítgetnek velünk..az ad az egésznek valami különös ragyogást..

és mindig könnybe lábad a szemem,mikor drága J. és P. komoly férfiemberek létére nyakig lisztes kisgyerekként alkotnak..

(mindenkiben ott a gyerek..nem is kétséges)..

a díszítgetés is mindig nagy izgalom(ehető magok,mazsola,mandula,és a porcukros fehér masszával írogatók két nagy táborára oszlunk általában)..

szeretemezt..

szeretem,hogy van az életemben valami állandó..

valami visszatérő,ami tudom,hogy nem csak nekem jelent sokat..

valami,ami arról szól,hogy szeretjük egymást..

arról,hogy morzsolódhatnak körülöttünk az évek..

hagyhatjuk el előző életeinket,otthonainkat..

de van az évnek egy napja,mikor egymás mellett ülve,nagyokat nevetgélünk a közösen átélt élményeken(mind netes társkeresőkről ismerjük egymást..így merje bárki is szidni az ilyesmit előttem)..

és ilyenkor konkrétan látom(naja..mostanában már látomásaim is vannak..)..

látom,ahogy egy nagy fénygömb vesz körbe mindannyiunkat..

nem mondtam még nekik(itt majd jól elolvassák úgyis:)))..

de tudom,mi ez a fény,ami körülölel ilyenkor minket..

mind beletartozunk abba a lélekközösségbe,akik egy úton járnak..

és a legfontosabb dolog tart minket össze..

a szeretet..

és nem is akarok most itt nagy szavakkal dobálózni..

úgyis átélni a legjobb..

de annyit állíthatok,hogy akkor és ott tapintható és kézzelfogható mindaz,amit szeretetnek nevezünk..

áldott vagyok az Úr előtt,hogy ilyen gyerekeim,barátaim és kedvesem van..

karácsonyi képeslap..

kicsit világon kívülinek érzem magam..

pesten valószínű már csak locspocs van,míg én itt az erdőszélen egy karácsonyi képeslapban ébredtem..

mert a tavalyi irgalmatlan nagy hó után azt hittem,ezt már nem lehet űberelni..

hátdehogynem..

bár gyorsan olvadó,de akkora mennyiségű puha hó takar mindent,hogy a kerti lépcső megszűnt létezni..

az autómat csak nagy küszködés után tudtam kiásni..

minimum 20 centi hó borította..

persze,hogy a sapkám kesztyűm hócsizmám nélkül(ki tudja,hová lettek)

a deltában éreztem magam..komolyan..

na ilyenkor érzem úgy,hogy valahogy emberfeletti teljesítmény egyedülálló nőként életben maradni egy faluszéli rönkházban..

és mivel már eleve olyan fáradtan ébredek minden reggel,hogy alig élek..

így a gyönyörködés helyett legszívesebben sírva fakadtam volna,és lefeküdtem volna a kocsi mellé..

lesz ami lesz..tavasszal majd ássatok ki..

szeretem..

mindennél jobban szeretem,hogy ott élek ahol..

szeretem a házam..szeretem a közeli erdőt..

az alig lakott utca csendjét..

szeretem ezt a puha nagy fehérséget..

ezt a nyugalmat,ami kisimítja szívem és lelkem..

és elfogadom,hogy mindennek ára van..

csak néha mégis olyan nehéz..

na jó..

még 10 perc nyafogást engedélyezek magamnak,aztán elég..

ha hazaesem a munkából,kiteszem mindenhová a karácsonyi fényeket..

és tudom,hogy minden rossz felejtve lesz egy perc alatt:))

széllelbélelt vagyok..

azon töprengtem,hogy vajon Kedves hogyan is írhatna le engem,ha valakinek mesélnie kellene rólam..

(ténylegis..ki is próbálom rajta..mit mondana)..

nekem csupa bohócság jut eszembe,ő biztosan nagyon szép dolgokat fog majd mondani..

(úúúgy,de úgy tud engem dícsérni,sokszor fülemig pirulok)..

szerintem én egy széllelbélelt nőszemély vagyok..

aki szétszórt és figyelmetlen,ámde szerethetően igyekszik..

minden számomra fontosat megjegyzek,de minden más kipotyog a memóriámból..

ennek ellensúlyozására viszont olyan mennyiségű szeretet szorult belém,hogy borítom boldog boldogtalanra a közelemben..

állandóan szikrázom,mint egy karácsonyfa,és szeretek sokat nevetni..

édes vagyok,mégsem cuki..

stílusom tornacipős,mégis nőies..

szeretem a meztelen talpammal simogatni a rönköket,miközben Kedvessel tévézünk..

(igenigen..égnek áll a lábam sokszor..kiskoromban is így olvastam..)

szeretek fehér ruhákat mosni,és illatmániás vagyok..

(igen..nyakbaszimatolós is..)

ha finomat eszem,mindig úúúúgy nyögdécselek közben..

(a lányok mindig rám szólnak..zavarba jönnek:D)

imádom az autóm,mert integetnek a szembejövő alfások..

ettől egész nap mosolyoghatnékom lesz..

azért választottam a laptopom,mert gyönyházkék a színe..és nem érdekel,mit tud..

(szőőőőke..mi más:))

ha olyat olvasok,ami tetszik,és elvarázsolja az elmém..belázasodom olvasás közben..

ha filmeket nézek,könnyen sírok,és sokat,jóízűen nevetek..

(és csak eleje-vége főcímmel teljes az áhítat)

szerelmes vagyok a filmekbe..különösen a magyar filmekbe..

a zene..

a zene az a lélegzet..

ami nélkül nem is élhetnék..

és fontos nekem az érintés..

mindennél fontosabb..

és szeretem,ha mozgólépcsőn megölelnek..

vagy bárhol..

és szeretek ilyen butaságokat írni..

mertcsakazért..

bitter moon..

mindenki más alapján dönti el,egy film jó-e,avagy sem..

kinek a szereplők,kinek a zene,kinek a látvány fontos..

nálam a legfontosabb mérce az,hogy milyen nyomot hagy bennem..

hogy mennyire inspirál..

érzelmileg vagy intellektuálisan..

mert néha egy silányabb forgatókönyv is tud bennem olyan érzelmi viharokat bontani(ha a színészek a helyükön vannak),amikor sírok nevetek egyszerre..

és van,hogy bár nem érint túl mélyen érzelmileg,de napokig,hetekig foglalkoztat a téma..

és amikor azon kapom magam,hogy még másnap,harmadnap is elmélázom..

és a filmen töprengek..

na akkor tudom,hogy az a film JÓ..nagyon jó..

hétvégén néztük meg Kedvessel az egyik kedvenc filmemet..

és bizony ez épp ez a kategória..

nem túl jó színészek..nem elég ütős látvány..

és a téma mégis fogva tart azóta is..

ezért is soroltam be anno a kedvenc filmjeim közé..

mert akkor is régen,és azóta is mindig ilyen hatással van rám..

elgondolkodtat..és napokig foglalkoztatja az elmém..

a film Polanski:Bitter moon című filmje

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1313

(bár ismét nem értek egyet az értékeléssel..

8.6-nál azért jóval több..bár tény,hogy nem tizes)

azt gondolom,hogy ha eltekintünk a sok manírtól,a főszereplő lány szemöldökétől,és attól a ténytől,hogy Kristin Scott Thomasban annyi szexualitás sincs,mint egy levelibékában,akkor életünk egyik legmegrázóbb élményében lehet részünk..

alámerülhetünk a szenvedély és szexualitás összes bugyrába..

és összeszorult lélekkel nézhetjük(bár én sokszor a szemem is becsukom),hogyan képes két ember szanaszét cibálni egymást..

hogyan merülnek alá a másik kínzásának gyönyörébe..

mikor azt gondolom,ennél már nincs lejjebb..

még akkor is van..

és már ordítanék,hogy elég..

vessen véget valaki ennek..

nem tudhat semmit az életről,a fájdalomról..a szerelemről és a szenvedélyről az,aki nem látta ezt a filmet..

az utolsó tangó párizsban témája csak előjáték ehhez képest(bár ott azért a színészi teljesítmény égbe emeli a filmet,és Brando előtt minimum a térdrerogyás)..

ebben a filmben bőven van mondanivaló néhány hétnyi rágódáshoz..

hogy magunkban elidőzzünk azon,vajon mikor és hol lenne az elég..

vajon eljuthatunk-e egy szerelemben olyan pontra,mikor már feladjuk önmagunkat,a babánkat..és ezzel az életünket is a szeretett férfi kedvéért..

vajon a vágy és szenvedély szükségszerűen együtt jár-e a kiégéssel..és lehet-e ennyire túlfeszíteni a húrt,mikor már semmi sem elég..

lehet-e..kell-e malacnak öltözve röfögnünk a másik előtt..

el lehet-e kerülni a csúfos véget..

sok sok kimondatlan kérdés..

sok sok felgyülemlett tapasztalatunk sem elég ahhoz,hogy kielégítő választ találjunk..

de a válaszokat igenis keresnünk kell magunkban..

és ehhez meg kell nézned a filmet..

feltétlenül..

lelkemben életre kelt a karácsony..

Isten tudja miért,minden évben van egy nap,mikor a lelkemben életre kel a karácsony..

nem kötődik sem dátumhoz,sem időjáráshoz..

valamiféle belső óra kezd el ketyegni bennem..

és akkor elkezdem a készülődést..

lélekben is fizikailag is..

és nem zavart,hogy már hetek óta ordítanak velem multik karácsonyőrületei..

mindenféle érdeklődés nélkül fordítottam félre a fejem az árudömpingben..

most először úgyis a lélekzizegés kezdődik..

valamiféle halk csilingelés veszi kezdetét csak..

nem tudok azonosulni a 'mindent ide nekem..fulladjunk díszekbe' mentalitással..

nálunk ez időtlen idők óta úgy történik,hogy csendben..halkan lopjuk magunk köré az ünnepet..

először csak lélekben hangolódva..könyveket nézegetve..

filmeket nézve..

és aztán minden egyes nap kirakva valami kis díszt..

nem kell egy óra alatt túlesni a dolgon..

sokkal sokkal meghittebb,ha minden nap kikerül valami a féltve őrzött díszek közül..

mikor a lányok kicsik voltak,hajlamosak lettek volna belefulladva telepakolni maguk körül mindent azonnalderögtön..

mikor megtanítottam nekik a várakozás izgalmát,és azt,ahogyan pergethetjük a napokat úgy is,hogy mindig csak egy picit teszünk hozzá a készülődésből..

azt nagyon megszerették..

kedvencük volt az adventi naptár..

de nem csak a minden napra egy csokis dolog(azt is imádják a mai napig)..

az volt az igazi varázslat,amit a kis zsákocskákba rejtettem..

hímeztem rá számokat is,minden számot kis mikulássapka díszít..

és azokat fellógatva tömtem tele apróságokkal..

nem kell nagy dolgokra gondolni..

egy egy pici színes radír,vagy szép kép..bármi meglepetés lehet,ha ismerjük eléggé a gyerekeinket ahhoz,tudjuk minek örülnének..

(borzalom,de sokan egyáltalán nem ismerik a szeretteiket..)

és emlékszem,ahogy a reggeli óvodába,iskolába indulás előtt mindig izgatottan bontogatták a zsákocskákat..

amik most már azt várják,hogy valamikor újra örömöt szerezhessenek valakinek..

(igenigen..alig várom,hogy nagymama legyek:D)

a díszítgetést pedig ezennel megkezdettnek nyilvánítom..

lekerülnek a tökök mindenhonnan,hogy helyet adjanak szívünkben,otthonunkban a karácsonynak..

és ki szólhatna erről szebben,mint Szepes Mária:

"Minden célom az, hogy segítsek.

Ehhez viszont elengedhetetlen a halhatatlanság tudata és az a hit, hogy a világmindenség része vagyunk.

Ebben segítenek az ünnepek.

Fontos, hogy az ünnep ne csak egy napig tartson, ne csak egy pár gyertyagyújtásig, hanem váljon praxissá, ami megtanulható és amit megtanulhatunk.

De ne félóra alatt intézzük el a sarokban, hogy aztán visszatérjünk a szürke hétköznapjainkba, hanem fűzzük át az ünnepeket az életünkön, mint egy csillogó aranyfonalat...

Mossuk meg a lelkünket, szellemünket is, ha jót kívánunk vagy örülünk, osszuk meg mással is.

Ne úgy, hogy a magunkét megvillantva, irigységet keltsünk benne, hanem a saját örömét próbáljuk fokozni.

Próbáljunk úgy segíteni a másikon, hogy azt el tudja fogadni...

Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére.

Mindenkinek joga van a saját világához.

Aki kapni akar, annak előbb adnia kell.

Adni nem könnyű.

Tied csak a mű, nem pedig a gyümölcse..."

egy újabb nagy mínusz kiosztva..

Cs.-vel való tegnapi beszélgetésünk során hangzott az el,hogy én nem határolom el magam eléggé másoktól..

vagyis nem védem magam semmitől és senkitől..

fizikailag,szellemileg és érzelmileg is védtelenné teszem magam..

amit az erre specializálódott emberek jól ki is használnak..

tudom,hogy ez így igaz..

és azt is tudom,hogy sokszor vagyok áldozat szerepben..

visszanézve az életemre pontosan el is tudom mondani,hogy ki miben használt ki..

és valószínű,hogy sok idő eltelik,mire elszakad a cérnám,és azt mondom..

elég..

el lehet távozni az életemből..

a szörnyű az,hogy ez nemcsak a férfiakhoz fűződő kapcsolatomban ismétlődő panel,hanem az egyéb ismeretségeimben is..

mert bár vérgecinek tűnhetek azzal,hogy szinte kivétel nélkül minden kapcsolatomból én dobbantottam..

de mindegyik mélyére ásva kiderülne,hogy maximálisan túlléptem a normálisnak mondható időkorlátot..

amikor már minden más épeszű ember hátat fordított volna..én még akkor is menteni próbáltam a menthetőt..

mindig..

mindenkinél..

és amikor borítottam mindent,akkor már régesrégen túl voltunk az ésszerűség határán..

azt láttam és azt hittem,amit hinni akartam..

a bennük lévő lehetőségekbe szerettem bele..

és nehezen értettem meg,hogy a valóság nem az,ami lehetne..

tudom,hogy sok munkát adhatnék egy szakembernek,ha boncolgatná a férfiakhoz fűződő fóbiáimat..

hogy lenne bennem mit oldania egy kineziológusnak..

mert a sérelmek és félelmek hosszú hosszú ideje rakódnak és rétegeződnek a szívemre..

mert vagyok és voltam olyan könnyfakasztóan naiv,hogy mindig mindenbe százzal vetem bele magam..

mindenkinek megadva a maximális bizalmat..

nem akarok igazságtalan lenni,mert tényleg nem bántott azért mindenki..

volt,hogy egyszerűen a dupla vízöntő lelkem halt bele az unalomba,és kényszerült izgalmasabb vizekre evezni..

de tény,hogy szerelmeim,szeretőim és gyakran barátaim is éltek vissza a béketűrésemmel..

használtak erre arra kényük kedvük szerint..

és néztek nagy kerek szemekkel,mikor betelt a pohár,és utat mutattam nekik..

megdöbbentő a lehetőségeknek az a széles tárháza,ahogy próbáltak és próbálnak a mai napig is benyomulni az életembe kéretlenül és hívatlanul..

mert azt gondolom,aki ismer...pontosan tudja,mennyire szívesen fogadok be mindenkit az életembe és a szívembe..

de azért igenis kikérem magamnak azt,ahogyan egyesek ki akarnak sajátítani,és felhasználni..

tudom(hiszen hallom elégszer a nekem fontosaktól)..óvatlan vagyok..

drága P. mondta mindig..

'cica..meztelenül jársz kelsz egy olyan világban,ahol mindenkin télikabát van..'

pontosan tudom,hogy meg kellene húznom a határokat..

eddig és ne tovább..

hogy erélyesebbnek kellene lennem az érzelmi,lelki fizikai terrorizmusok ellen..

és nem csak óvatosan hátrálni..

ahogy egyébként szoktam..

mert felismertem már,hogy bennem az ilyen viselkedés első körben ezt váltja ki..

hogy nemnemnem..nemakarom ezt..

ki akarok szállni..

és akkor elkezdek hátrálni..

lélekben is és fizikailag is..

és szerencsés esetben ezt veszi is az,akinek szól,és nem zaklat többet..

de vannak néhányan,akik nemám..

akik trappolnak tovább befelé,mint egy elefánt..

mert nekik kell valami belőlem...tőlem..

és el akarják venni..

adom vagy sem..őket nem érdekli..

egy dolog fontos számukra..

a saját érdekük..

letaposnak abbéli igyekezetükben,hogy a közelemben lehessenek..

na ilyenkor szokott elszakadni a cérnám..

és olyankor van az,hogy húzok egy vastag fekete vonalat..

egy nagy mínuszt..

és az az ember SOHA nem kerülhet vissza az életembe..

a közelembe sem..

nem vagyok haragtartó..

már már nemnormális mértékben vagyok megbocsátó és könyörületes..

de bizony vannak az életemben néhányan,akik kivitték nálam a biztosítékot..

és már csupa kisbetűvel írtam be a nevüket életem könyvébe..

nem könnyen mínuszolja le nálam valaki magát..

de ha igen,akkor egy életre szól..

és nincs belőle visszaút..

utoljára az előző párom kapott egy nagy vastag fekete vonalat..

ma újra kiosztottam egy gigantikus nagy mínuszt..

és ez is kőbe vésődött..

már régesrégen meg kellett volna tennem..

tiszta vasalt fehér ruha..

hála egy szupertitkos kevert orrcseppnek,és az életösztönömnek,életben maradtam..

a második fajta antibiotikumot már ki sem váltottam..

még csak úgy tesséklássék vagyok erőmnél,de alakulok már..érzem..

3 hét után ma rávetettem magam a vasalnivalókra(plafonig ért..óóó yeee..)

és örömmel konstatáltam,hogy ez nálam mindenképpen valamiféle függőség..

nem tudom,hogy diagnosztizáltak-e valaha ilyesmit bárkinél,de ha nem,majd rólam nevezik el..minimum:)

egyszerűen meg vagyok őrülve a frissen mosott ruha illatától..

és (nem röhög)..főképpen a fehérekért..

nekem ne mondd,hogy minden mosott ruha ugyanolyan illatú..

mert nemám..

a fehéreknek más az illatuk..

ha napon szárad,akkor meg aztán extázis van felsőfokon..

és létezik is olyan,hogy tiszta vászon illat(tudom..láttam..vettem is..naná..)

a fehér ruhák iránti megmagyarázhatatlan(most már értelmet nyert) ragaszkodásom pedig nem mai keletű..

huszonévesen az volt a becenevem,hogy hógolyó..

(hadd ne kelljen a golyót is megmagyaráznom belőle:D)..

alig alig látni más színt rajtam..

ez a nemnormális kötődésem a mosásnál is jelentkezik..

mindig a fehér ruhákat mosom először..

és aztán másodszorra is..

és még sokadszorra is..

és aztán nagyon néha a sötéteket is..

de csak ha már nagyon muszáj..

mindig halogatom..tologatom őket..

ha meg már kimostam,akkor úgy teregetem,hogy ne lássam őket..

biztonságos távolságban kell tudnom a sötét ruhákat..

agyrém..tudomén:)

ha nagynéha fekete fehérneműt veszek fel(azért csak nem vágom pofán a színharmóniát)..

és van,amihez fekete kell..mert csak..

olyankor veszettül cibálom le magamról,amint hazaértem..

minél kevesebb ideig érjen a bőrömhöz..

nem tudom,hogy mennyire veszélyesen mániás viselkedés ez(gyanítom,hogy nagyon)..

de amíg nem ártok vele senkinek,addig mindegy is..

azért figyelem magam,hogy mikor kezdem majd el kényszeresen mosni a kezem:)

ááá..még nem tartok ott..

még csak a fehérneműimet(naponta többször),a törülközőket,konyharuhákat és ágyneműket cserélem kényszeresen..

na most azért felszólalnék saját védelmemben,hogy ez szerintem most még csak egy átlagosnak mondható igényesség..

mert a munkám(masszírozás),a körülményeim(3 gyerek,2 kutya,4 macska,kertes ház) eleve szükségessé teszik,hogy ne koszos vadmalacként létezzek ebben az őrültekházában..

és nekem ez megnyugvást ad..

azért csendben adjátok majd rám a kényszerzubbonyt,ne zavarjátok köreimet..

olyan szép ez a sok tiszta vasalt fehér ruha..

hát nem?:D:D

novemberi tavasz..

nem is azt utálom ebben a betegségben legjobban,hogy már olyan régóta rosszul vagyok,hogy már nem is emlékszem,milyen jól lenni..

hanem azt,hogy kimaradok ebből a novemberi tavaszból..

érzem én..meg látom én,hogy ezerrel süt a nap,és meleg van..

és valahogy szűrőn át érkezik is hozzám valamiféle tavaszfeeling..

nadehát mivel nem érzek illatokat..sőt semmitsenem érzek ettől az alientől a fejemben,ezért valahogy nem tudom magam átadni a zsongásnak..

pedig ha nem így lennék,ahogy..

már biztosan hemperegnék valamiféle erdőben a színes levelekben(végrevégre megérkezett a csodás színű fák ideje)..

és egészen biztosan nagyokat sétálnék,és séta közben nekidőlnék a nagy fák törzsének,és süttetném magam agyon a nappal..

élvezném..

mert ez egy élvezhető idő..

ajándék..

én meg ki vagyok ebből zárva:((

becsuktak valami légmentes üvegbúrába,ahová sem illat,sem íz,sem hang(már a fülem is fáj)nem jut be..

frottírtörülközőt rágok két hete(kb ennyit érzek az ételekből)..

követelem vissza az érzékszerveim..

az ízlelésem,szaglásom és hallásom..

az átaludt éjszakákat..

(felhörpöltem egy doboz neocitránt,így ma éjjel már a 2-3 órás mélyájulásos alvás sem lesz)..

csak a cserepesre száradt torkom..a levegőért kapkodás..

nem vagyok jókedvű..

kövezzetek meg,de most valahogy nem őszinte a mosolyom..

úgy érzem magam,mint egy sarokba állított kisgyerek..

akit igazságtalanul büntetnek..

de nem csináháááltam seeemmi roossszat:((

kérem vissza a játékmackómat brühühüüü..

az aromalámpába beleszédült kis lepkét(talán moly..nem tudom azonosítani ragacsosan összetapadva)pedig nem tudtam kimenteni..

pedig vetődtem rá azonnal,de megfőtt,mire kihalásztam..

namármost ez máskor is zavarna,de most meg főleg..

gigantikus összeesküvéselméleteket gyártok fejben..

körülöttem közel s távol senkinek semmi baja..

el sem kapja tőlem senki,pedig 2 hete annyit tüsszögök,és trombitálok,mint 3 másik..

tehát ez a valami rámspecifikálódott..

egy idegen univerzum célirányos támadása..

áááá..nemis..

csak alvásmegvonásos tüneteim kezdenek kóros elmeállapotot generálni..

még két nap az antibiotikumból,és utána törökzúzok,de hirtelen..

mert ezt már durván unom..

bárki is vagy,és bármi is a célod,húzzál el a fejemből,de kurva gyorsan..

mondtam ezt én..

uff..

ahogy kinézek..

engem már csak akkor lát orvos,mikor halni készülök..

most mégis felirattam antibiotikumot..

na kb ennyire vagyok rosszul..

vagyis nagyon,de nagyon..

és persze mindemellett muszáj dolgoznom is,úgyhogy most épp annyira érzem magam szerencsétlennek,mint ahogy kinézek..

nagy fekete karikákkal a szemem alatt,és könnyezve a fájdalomtól..

mondtam én,hogy ritkán vagyok beteg,de akkor nagyon..

na tessék..

éjszakánként annyit alszom,amennyit a neocitrántól félájultan töltök..

a többi időben trombitálok,horkolok és fuldoklom felváltva..

istenemre,ilyen náthás/arcüreggyulladásos még életemben nem voltam..

de most már talán megmaradok,ha a gyógyszer végre hatni kezd..

hétfőre tervezem feltámadásom..

amikoris muszáj lesz majd becsattognom a gimnáziumi fogadóórákra,hogy megtudjam,hogyan lehet katámat elcibálni az érettségiig..

jelenleg nem úgy néz ki,mint aki nagy affinitást érezne a tanulással,ad absurdum iskolába bejárással kapcsolatban..

ennyi egyest és kettest én még életemben nem láttam,amiket ő képes volt idáig begyűjteni..

talán rekordkísérletre készül..

vagy arra,hogy engem kikészítsen idegileg..ki tudja..

na ilyenkor tudnám őket elcserélni egy fél kiló krumplira..grrr..

bár nem ítélkezem,hiszen ancsám úgy néz ki,hogy komolyan veszi az idei érettségire készülést..

és egyre többször hallom tőle,hogy megyek tanulni..

óóóyes..

most éppen magántanárokat tesztel..

ezzel a germanisztika/tolmács vonallal,amit kitűzött..lesz harca bőven..

bár mikor benyögte,hogy nagyon messze egyetemeket is megpályáz,akkor kicsit összeszorultam szívtájékon..

könnyen lehet,hogy már véglegesnek tekinthetjük ezt a szülői házból kirepülést,és ezentúl csak mutatóba láthatom majd:((

pedig komolyan mondom(és nyugodtan fényezhetem,hiszen nem olvas),hogy iszonyat büszke vagyok rá..

minden téren..

intellektuálisan magasan a kortársai felett áll(indigó effektus..ahogy a sündisznósága is)..

de elmondhatom,hogy emberileg is nagyon nagyra tartom őt..

szenzibilis,gondoskodó,és végtelenül szerethető személyiség..

ahogy az indigóságából fakadó másságát kezeli,az nekem maga a csoda..

fele ennyire sem voltam alkalmazkodó az ő korában..

pedig én csak kicsit voltam 'más'..

ő pedig nagyon..

és én külön imádom benne,hogy piercingjei vannak,és elképesztő hajszíneket produkál a fejére..

hogy mer az lenni..aki..

hogy most az érettségi/szalagavató idején bevállalja,hogy papagájszínű hajat csináltat..

és lehet,hogy egy 'normális' szülő ilyenkor azt mondaná,hogy óóóójéézusmáriaszentjózsef..ezt pedig nemám..

meg tilos...meg ilyesmik..

én meg csak annyit,hogy jajj,de nagyon jól nézne ki..

na de ki mondta,hogy én normális vagyok?:D

valami hasonlót tervez..

hátnemdemennyirekurvajó?

vergődés..

végtelenül sajnálom,de az idei bulit valahogy nem tudtam kiélvezni..

ez a polipszerű náthaizé,ami egy hete lakik a fejemben..úgy döntött,hogy a tegnapi estét választja a kitörésre..

olyan szinten fájt egész nap a fejem,hogy estére már vártam a nyolcadik utast kitörni a halántékomon..minimum..

szonjám mentve az estét belém nyomott egy fájdalomcsillapítót,amitől ugyan őszintébb lett a mosolyom,viszont cseppet sem lettem jobban..

így szinte végig,míg ők a vacsorát gyártották,én infralámpát tartva az arcom elé a túlélésért küzdöttem..

drága kicsi ancsám folyamatosan hozta nekem a finomabbnál finomabb falatokat(istenien főz az a lány)..

a guacamole annyira csípős,és annyira nagyon finom lett..

végül aszalt szilvás lett a pulyka,nem gesztenyés...de azt már meg sem tudtam kóstolni,mert a neocitrán kiütött teljesen..

így a társasjátékozást és a vacsorát kihagytam,és beájultam az ágyba..

aholis egész éjjel vergődtem(nem kaptam levegőt,és a torkom cserepesre száradt)..

százhuszonnyolcszor ébredtem fel éjjel arra,hogy rosszul vagyok..

a maradék ájult alvást pedig rémálmokkal tettem elviselhetetlenné..

egész éjjel takarítottam valami mocsadék helyen egy olyan undorító konyhában,hogy magam sem hiszem..

pedig aztán,ha valamire...na a konyhára háklis vagyok..

az nekem ragyogjon..

úgyhogy elmerülve a gusztustalanságig élethű álomban..egyenesen áldottam a reggelt,mikor rámköszöntött..

és megtámadtam a gyógyszertárat,ahol könyörögtem valami életmentő orrcseppért..mert az a háromféle,amit eddig használtam,semmit sem ért..

nem tudom,hogy hogyan esett ez,hogy ennyire nem tudok szabadulni ettől a valamitől a fejemben,de már pont tele van vele a hócipőm..

úgyhogy a mai napom arra szánom(persze a munka után hazaesve,és elintézve a heti nagybevásárlást),hogy kinyírjam..

mindent be fogok vetni,ami az eszköztáramban bevethető és nem illegális..

mindennemű erkölcsi és energetikai segítséget örömmel fogadok..

drága mágusaim,angyalaim,tündéreim..

indulhat a woodoozás:))