büszkeségféle..

ennek a nagy hónak annyi előnye mégiscsak van,hogy tényleg szó szerint tátva marad a szám,mikor esténként hazaérek a munkából..

a lányok már otthon szöszmötölnek,ég mindenhol a lámpa,az ablakokban az adventi fények..

a fenyőkön vastagon a hó..

a ház olyan,mint egy porcukorral meghintett mézeskalács ház..

és elmondani nem tudom,mit érzek olyankor..

mert azon túl,hogy valami borzasztó büszkeségfélét(mégiscsak megcsináltam..felépíttettem egyedül..és fenntartom..szintén egyedül)..

azonfelül az egész valahogy annyira gyönyörű,hogyha semmi közöm sem lenne hozzá,akkor is letérdelnék a látványtól..

hiszen azért nem semmi dolog,hogy egy gondosan megkomponált karácsonyi képeslapban élhetek..

és ma reggelre mintha meg is elevenedett volna a csoda,hiszen 3 kg mézet,és egy gyönyörűséges hótaposót hagyott éjjel az ajtó előtt a személyes mikulásom(a szerelmem)..

ahogy kinyitottam reggel az ajtót,bizony összeszorult a szívem a boldogságtól..

és arra gondoltam,ténylegesen Isten tenyerén ülök..

boldog voltam..

nagyon..

amikor szonjám visongott a hóban az örömtől,hogy végre nem ázik be a cipője,és még milyen meleg is..és kényelmes..

akkor arra gondoltam,hogy hiába ennyire tetű az exem,amilyen..

hogy szeme sem rebben,hogy vajon a gyerekei nejlonzacskót húznak-e a lábukra télen,vagy mi legyen(hiszen,ha százszor megfeszülök is,akkor sem jut mindenre)..

akkor sem kell elkeserednem,hiszen a Kedves szerelme óv és védelmez minket..

ez az igazi áldás..

és meg kell súgnom,hogy különösen nagy várakozásban vagyok..

hiszen holnap nagy nap köszönt ránk..

a már hagyománnyá váló mézeskalácsozás napja lesz..

bizonyám..

nem emlékszem,hány éve is,hogy szokássá tettük a barátaimmal(én úgy 5 évre saccolom)..de az biztos,hogy csodálatos élményeket őrzünk mindannyian..

és az,hogy a párjaink,gyerekeink ott sütögetnek,díszítgetnek velünk..az ad az egésznek valami különös ragyogást..

és mindig könnybe lábad a szemem,mikor drága J. és P. komoly férfiemberek létére nyakig lisztes kisgyerekként alkotnak..

(mindenkiben ott a gyerek..nem is kétséges)..

a díszítgetés is mindig nagy izgalom(ehető magok,mazsola,mandula,és a porcukros fehér masszával írogatók két nagy táborára oszlunk általában)..

szeretemezt..

szeretem,hogy van az életemben valami állandó..

valami visszatérő,ami tudom,hogy nem csak nekem jelent sokat..

valami,ami arról szól,hogy szeretjük egymást..

arról,hogy morzsolódhatnak körülöttünk az évek..

hagyhatjuk el előző életeinket,otthonainkat..

de van az évnek egy napja,mikor egymás mellett ülve,nagyokat nevetgélünk a közösen átélt élményeken(mind netes társkeresőkről ismerjük egymást..így merje bárki is szidni az ilyesmit előttem)..

és ilyenkor konkrétan látom(naja..mostanában már látomásaim is vannak..)..

látom,ahogy egy nagy fénygömb vesz körbe mindannyiunkat..

nem mondtam még nekik(itt majd jól elolvassák úgyis:)))..

de tudom,mi ez a fény,ami körülölel ilyenkor minket..

mind beletartozunk abba a lélekközösségbe,akik egy úton járnak..

és a legfontosabb dolog tart minket össze..

a szeretet..

és nem is akarok most itt nagy szavakkal dobálózni..

úgyis átélni a legjobb..

de annyit állíthatok,hogy akkor és ott tapintható és kézzelfogható mindaz,amit szeretetnek nevezünk..

áldott vagyok az Úr előtt,hogy ilyen gyerekeim,barátaim és kedvesem van..