bitter moon..

mindenki más alapján dönti el,egy film jó-e,avagy sem..

kinek a szereplők,kinek a zene,kinek a látvány fontos..

nálam a legfontosabb mérce az,hogy milyen nyomot hagy bennem..

hogy mennyire inspirál..

érzelmileg vagy intellektuálisan..

mert néha egy silányabb forgatókönyv is tud bennem olyan érzelmi viharokat bontani(ha a színészek a helyükön vannak),amikor sírok nevetek egyszerre..

és van,hogy bár nem érint túl mélyen érzelmileg,de napokig,hetekig foglalkoztat a téma..

és amikor azon kapom magam,hogy még másnap,harmadnap is elmélázom..

és a filmen töprengek..

na akkor tudom,hogy az a film JÓ..nagyon jó..

hétvégén néztük meg Kedvessel az egyik kedvenc filmemet..

és bizony ez épp ez a kategória..

nem túl jó színészek..nem elég ütős látvány..

és a téma mégis fogva tart azóta is..

ezért is soroltam be anno a kedvenc filmjeim közé..

mert akkor is régen,és azóta is mindig ilyen hatással van rám..

elgondolkodtat..és napokig foglalkoztatja az elmém..

a film Polanski:Bitter moon című filmje

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1313

(bár ismét nem értek egyet az értékeléssel..

8.6-nál azért jóval több..bár tény,hogy nem tizes)

azt gondolom,hogy ha eltekintünk a sok manírtól,a főszereplő lány szemöldökétől,és attól a ténytől,hogy Kristin Scott Thomasban annyi szexualitás sincs,mint egy levelibékában,akkor életünk egyik legmegrázóbb élményében lehet részünk..

alámerülhetünk a szenvedély és szexualitás összes bugyrába..

és összeszorult lélekkel nézhetjük(bár én sokszor a szemem is becsukom),hogyan képes két ember szanaszét cibálni egymást..

hogyan merülnek alá a másik kínzásának gyönyörébe..

mikor azt gondolom,ennél már nincs lejjebb..

még akkor is van..

és már ordítanék,hogy elég..

vessen véget valaki ennek..

nem tudhat semmit az életről,a fájdalomról..a szerelemről és a szenvedélyről az,aki nem látta ezt a filmet..

az utolsó tangó párizsban témája csak előjáték ehhez képest(bár ott azért a színészi teljesítmény égbe emeli a filmet,és Brando előtt minimum a térdrerogyás)..

ebben a filmben bőven van mondanivaló néhány hétnyi rágódáshoz..

hogy magunkban elidőzzünk azon,vajon mikor és hol lenne az elég..

vajon eljuthatunk-e egy szerelemben olyan pontra,mikor már feladjuk önmagunkat,a babánkat..és ezzel az életünket is a szeretett férfi kedvéért..

vajon a vágy és szenvedély szükségszerűen együtt jár-e a kiégéssel..és lehet-e ennyire túlfeszíteni a húrt,mikor már semmi sem elég..

lehet-e..kell-e malacnak öltözve röfögnünk a másik előtt..

el lehet-e kerülni a csúfos véget..

sok sok kimondatlan kérdés..

sok sok felgyülemlett tapasztalatunk sem elég ahhoz,hogy kielégítő választ találjunk..

de a válaszokat igenis keresnünk kell magunkban..

és ehhez meg kell nézned a filmet..

feltétlenül..