karácsonyi képeslap..

kicsit világon kívülinek érzem magam..

pesten valószínű már csak locspocs van,míg én itt az erdőszélen egy karácsonyi képeslapban ébredtem..

mert a tavalyi irgalmatlan nagy hó után azt hittem,ezt már nem lehet űberelni..

hátdehogynem..

bár gyorsan olvadó,de akkora mennyiségű puha hó takar mindent,hogy a kerti lépcső megszűnt létezni..

az autómat csak nagy küszködés után tudtam kiásni..

minimum 20 centi hó borította..

persze,hogy a sapkám kesztyűm hócsizmám nélkül(ki tudja,hová lettek)

a deltában éreztem magam..komolyan..

na ilyenkor érzem úgy,hogy valahogy emberfeletti teljesítmény egyedülálló nőként életben maradni egy faluszéli rönkházban..

és mivel már eleve olyan fáradtan ébredek minden reggel,hogy alig élek..

így a gyönyörködés helyett legszívesebben sírva fakadtam volna,és lefeküdtem volna a kocsi mellé..

lesz ami lesz..tavasszal majd ássatok ki..

szeretem..

mindennél jobban szeretem,hogy ott élek ahol..

szeretem a házam..szeretem a közeli erdőt..

az alig lakott utca csendjét..

szeretem ezt a puha nagy fehérséget..

ezt a nyugalmat,ami kisimítja szívem és lelkem..

és elfogadom,hogy mindennek ára van..

csak néha mégis olyan nehéz..

na jó..

még 10 perc nyafogást engedélyezek magamnak,aztán elég..

ha hazaesem a munkából,kiteszem mindenhová a karácsonyi fényeket..

és tudom,hogy minden rossz felejtve lesz egy perc alatt:))