vidéki lettem..

nemrég döbbentem rá,hogy visszavonhatatlanul falusi lettem..

mikor Kedvessel autóztunk a városban,és azt mondta,úgy nézelődöm,akár egy túrista..

és nem igaza volt?:D

nem tudom tetten érni azt a pillanatot,mikor váltam pesti(pontosabban budai)lányból vidékivé..

és itt tényleg szó sincs degradáló hangnemről..

egy végtelenül pezsgő,lüktető pesti életformát hagytam ott,mikor solymárra költöztem..

bele is zakkantam rendesen..

olyan pánikbeteg lettem,mint annak a rendje..

ki kellett hívnom az orvost,mert azt vettem észre magamon,hogy állok a teraszon,és nem merek belépni a házba..

ha beléptem,nem kaptam levegőt..

jaja..konkrét pánikroham..mi más..

merthogy engem foglyul ejt a ház..

agyrém..

akkor az nem fordult meg a fejemben,hogy előtte a pesti létemben(férj és gyerekek nélkül),egy kispolskival a fenekem alatt,gyakorlatilag full szabad voltam..

és egyszercsak ott találtam magam egy bazi nagy házban a semmi közepén(az utcánkban mi voltunk az első ház)..és a kiskocsim is tönkrement..

ha be akartam gyalogolni a faluba a kicsivel,tökig sáros voltam én is,és a babakocsi is..

mobilom még persze nem volt,vonalas telefonunk szintúgy..

így még az orvost is a szomszéd utcában lakó postás feri bácsiéktól tudtam kihívni,ha a lázas gyereket szánkóval áthúztam hozzájuk a nagy hóban..

az exem már akkor is annyit volt otthon,mint a későbbiekben..

mondjuk ki..egy percet sem..

reggel és késő este láttam egy egy villanást belőle..

talán ezek tükrében valahol érthető,hogy megzakkantam cseppet..

tehát ha valaki..én aztán elmondhatom,hogy megszenvedtem az életmódváltást..

a színes pesti kultúrsokk után egy néma behavazott házban ébredni..

hát nem volt egyszerű..

de dolgoztam az ügyön..

így is majdnem 10 évembe telt,mire elkezdtem élvezni is..

emlékszem is a pillanatra..

nagy hasam volt(hmmm..azokban az években állandóan terhes voltam:D)..

és kint szuszakoltam a kertben,míg a pici aludt..

és elnyomott a fáradtság a hintaágyon fekve..

emlékszem az ébredésre..

ahogy áttűzött a nap fák levelein..

ahogy harapni lehetett a csendet..

valahogy egyszeriben úgy tűnt,kizökkentem az időből..

és valami végtelen nyugalom költözött belém..

és ez a végtelen nyugalom azóta sem hagyott el..

vidéki lettem..

visszavonhatatlanul..

és ezt az állapotot az erdőszéli mézeskalács házammal most már tudatosan konzerváltam is..

mert ez emberléptékű..

mert ez jó..

ez nagyon jó..