fűszerillatú forró álom..

előrebocsátom,hogy általában nincsenek visszatérő álmaim..

(halott nagymamám látogatásairól is kiderült végül,hogy nem álom kategória volt)..

ja..itt jegyezném meg újra(méghogy eltávozott lelkek nem olvasnak blogot..aha..ja..)

hogy drága nagyi..nem tudom,megint miért járkálsz éjjelente hozzám és anyukámhoz..

nemszeretemezt..

mondd(mutasd),amit akarsz,aztán haladjunk tovább..

szelleműzéssel nem foglalkozom..

tehát mostanában (nagyimon kívül),van egy másik visszatérő álmom..

egy helyről..ahol egyszer jártam..

Jordániáról pontosan..

hogy akkor oda mentem nyaralni a barátnőmmel,még csak nem is az én ötletem volt..

én csak rábólintottam..

aztán mikor leszálltunk a repülőgépről,és szabályosan mellbe vágott az a fojtogató fűszerillatú forróság(éjszakai járatról beszélünk ráadásul)..

na akkor tudtam,hogy jobb helyre nem is rángathattak volna el..

szerelmes lettem az országba rögtön..

hiába spriccelt körülöttem mindenki az árnyékba,én szivacsként szívtam magamba a tűző napot..

barátnőm mindenféle vizes fehér kendőkkel a fején halódott az árnyékban,én pedig ott sültem csokira a tűző napon a minimum 40 fokban..

imádtam..

a strand büféjében a nádtetőbe csőrendszer volt vezetve,ahonnan az időközönként előtörő vízpermettel hűsítették a sok fehér turistát..

királyság..

(nem mintha csőlátásom lett volna,és ne láttam volna közben a strandpapucsos nyomort is mindenhol)..

de egyszerűen olyan érzés volt ott lennem,mintha sosem tartoztam volna máshová..

mintha az éjszakában feléledő város,a pillanatnyi hűvösségben(olyankor lement akár 30 fokra is:D)..mindig is természetes közegem lett volna..

az,hogy fahéj illatú volt még a bőröm is,hogy mintha tömény fűszert lélegeztem volna be állandóan..

hogy a sivatagban a semmi közepén úgy éreztem,hogy Isten nem lehet hozzám ennél közelebb..

amikor Petra rózsaszín kövei,és sziklába vájt épületei között tudtam..éreztem,hogy nem először..és nem utoljára járok itt..

hogy EZ az a hely,ahol csendben..lassan kell egyszer majd végigmennem(eszement fakultatív kirándulások a nagy rohanásokkal..agyrém)..

van valami abban az országban,ami nem enged..

ami éjszakánként húz magához..

hallom azt az elvarázsolt zenét,ami mindig ott hömpölygött az utcán..

érzem a fűszeres nehéz illatokat..

tüzel a bőröm álmomban..

rózsaszín kövek,és eltemetett sziklaváros képei kísértenek..

ujjaim közül hullik ki a sivatag homokja..

elhoztam akkor egy követ a sivatagból,mikor a naplementét néztem..

tudtam..

már akkor is tudtam..

nem emléknek..

azért,hogy bennem..velem maradhasson az a csoda..

hogy visszatérhessek egyszer..

és a kis kő a polcomon éjjelente életre kel,és dúdolja a fülembe a sivatag zenéjét..

betakar az álom homokszemeivel..