a könyv,amivel most varázsolódom:
Szepes Mária:Mars szekere
"-És hová leszel te is,ha..
-Közelebb kerülök hozzád.Még közelebb.Az a különbség,hogy nem a szemeddel látsz majd,hanem belül,a lehunyt szemed mögött.
-Én a szememmel akarlak látni,nagyapa,és Archibaldot is úgy akarom.
Belül az nem az igazi..
-Csak az az igazi.Ez itt..Istenem!
Tegnap én is ilyen kisfiú voltam,mint te,most meg a végét járom.
Az a kis idő a két állapot között egy pillanatnak tetszik,rövid szunyókálásnak,amely alatt zavaros dolgokat álmodtam.
Most majd felébredek,és folytatom az igazi életemet.
-Ezt csak mondod,nagyapa.Eddig mindenkit azért gyógyítottál,hogy ne haljon meg.
Akkor másképp tudtad?
-Nem.Akkor is így tudtam.De az embereknek fontos élni,hogy sok mindent megtanuljanak.Azért álmodják,hogy ez az igazi élet,mert különben nem volna erejük végigcsinálni.
Neked megmondhatom.Te erős vagy,és orvos leszel.
Ez a halál itt fiam.A testünk.
A szegény kis,összeharapott Archibald és az én kiszáradt csontvázam.
Ez a halál lakása.Rejtekhelye,bevehetetlen vára,és az idő a szövetségese,amely mindenkit a halál fegyvere elé terel.
Az igazi orvos titkos megbízása az,hogy egy bizonyos orvossággal kigyógyítsa az embert a halálból.
Jól jegyezd meg ezt,Johnny,ha most nem is érted.Meg fogod érteni egyszer.
A halál szemfényvesztés.
És valójában ott kezdődik az élet,mert ott végződik a mulandóság.."
"az emberek,ha szeretnének elkerülni valamit,azt félelmükkel magukhoz vonzzák,s vágyaik beteljesítését a kétely,a tétova puhaság teszi lehetetlenné."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése