készülődés..

a tavalyi jól sikerült halloween buli után az idén sem ússzuk meg nélküle..

kicsi szonjám már hetek óta készülődik..

díszeket gyárt,társasjátékokat talál ki..

tavaly is azokon a horror társasjátékokon szórakoztunk legjobban,amiket ő alkotott..

nem vagyok egy ijedős típus,de a végére már sikerült úgy beijesztenie,hogy az ajtóig sem mertem elmenni,hogy bezárjam a házat..

az ünnepi vacsoráról ismét ancsám gondoskodik(ő a mi kis saját bejáratú séfünk,ha nagy ritkán hazalátogat)..

a dekorációfelelős én vagyok..szonjával megosztva..

már nagyrészt kikerültek a tökös díszek pár hete,de a konkrét töklámpa farigcsálás ma este fog megesni..

merthogy az is jó buli..

a narancs és fekete lufik is felkerülnek,és remélem semmi extra meglepetés nem vár majd,ha hazaesem este a munkából..

a majd egy hete kínzó fejfájásom miatt legszívesebben egy neocitránnal tölteném az estém,és nem bulival..de nem ronthatom el az örömüket..

az éjszakai horrormaratonról azért majd felmentést kérek,hiszen reggel még dolgoznom is kell,és nem állok fizikailag a helyzet magaslatán..

de egészen biztos vagyok benne,ha most hazamegyek..olyat fogok látni,amiért már megszületni is érdemes volt..

egy kivilágított mézeskalácsházat..

ahová belépve megcsap majd a gesztenyés pulyka illata,és ahol olyan zsibongás lesz,hogy csuda..

és amikor majd ránézek a kipirult arcú kamaszaimra..

akkor minden fájdalmam füstté fog válni..

minden lógás,egyes,vagy szemtelenség semmiségnek fog tűnni..

hiszen ezért..

ezekért a pillanatokért érdemes ez az egész családosdi..

amikor a feldíszített házban ülünk a csupagyertya asztalnál,és én csak nézem őket csendben,ahogy viháncolnak..

és boldog vagyok..

nagyon boldog..