vergődés..

végtelenül sajnálom,de az idei bulit valahogy nem tudtam kiélvezni..

ez a polipszerű náthaizé,ami egy hete lakik a fejemben..úgy döntött,hogy a tegnapi estét választja a kitörésre..

olyan szinten fájt egész nap a fejem,hogy estére már vártam a nyolcadik utast kitörni a halántékomon..minimum..

szonjám mentve az estét belém nyomott egy fájdalomcsillapítót,amitől ugyan őszintébb lett a mosolyom,viszont cseppet sem lettem jobban..

így szinte végig,míg ők a vacsorát gyártották,én infralámpát tartva az arcom elé a túlélésért küzdöttem..

drága kicsi ancsám folyamatosan hozta nekem a finomabbnál finomabb falatokat(istenien főz az a lány)..

a guacamole annyira csípős,és annyira nagyon finom lett..

végül aszalt szilvás lett a pulyka,nem gesztenyés...de azt már meg sem tudtam kóstolni,mert a neocitrán kiütött teljesen..

így a társasjátékozást és a vacsorát kihagytam,és beájultam az ágyba..

aholis egész éjjel vergődtem(nem kaptam levegőt,és a torkom cserepesre száradt)..

százhuszonnyolcszor ébredtem fel éjjel arra,hogy rosszul vagyok..

a maradék ájult alvást pedig rémálmokkal tettem elviselhetetlenné..

egész éjjel takarítottam valami mocsadék helyen egy olyan undorító konyhában,hogy magam sem hiszem..

pedig aztán,ha valamire...na a konyhára háklis vagyok..

az nekem ragyogjon..

úgyhogy elmerülve a gusztustalanságig élethű álomban..egyenesen áldottam a reggelt,mikor rámköszöntött..

és megtámadtam a gyógyszertárat,ahol könyörögtem valami életmentő orrcseppért..mert az a háromféle,amit eddig használtam,semmit sem ért..

nem tudom,hogy hogyan esett ez,hogy ennyire nem tudok szabadulni ettől a valamitől a fejemben,de már pont tele van vele a hócipőm..

úgyhogy a mai napom arra szánom(persze a munka után hazaesve,és elintézve a heti nagybevásárlást),hogy kinyírjam..

mindent be fogok vetni,ami az eszköztáramban bevethető és nem illegális..

mindennemű erkölcsi és energetikai segítséget örömmel fogadok..

drága mágusaim,angyalaim,tündéreim..

indulhat a woodoozás:))

Petra..

Istenemre nem gondoltam volna,hogy így kora reggel,sírva iszom majd meg a kávémat..

a reggeli rutin szerint kávézás közben nézem meg a mailjeim..

és találtam köztük egy ajándékot a legjobb barátnőmtől..

(drága Cs. nem stílusunk nyálazni,de ennek kimondása azért csak időszerű volt:D)

olvasva a Petráról írt bejegyzésem,küldött nekem egy fájlt..

és akkor megnyitás után megtörtént az,ami velem igen könnyen esik meg megrázkódtatás esetén..

sírva fakadtam..

tény,hogy évek óta nem nézegettem képeket az elfeledett városról..

a rózsaszínű sziklákról..

valahol sokkal mélyebbre festődtek bennem azok a színek..

húsomba...bőröm alá égett képek azok..

megmagyarázhatatlan vonzódás az után az áhítat után,amit ott éreztem..

vannak erre módszerek,hogy utaztatós hipnózisban kiderüljenek előző életeink..

semmi szükségem rá..

teljes bizonyossággal tudom,hogy éltem ott..

hogy az a hosszú út a sziklahasadékban,ahol úgy álltam tátott szájjal a színes kövek előtt,hogy csordultig telt a szívem..

az az út volt nekem a hazafelé vezető út..

és a hasadék végén feltűnő sziklatemplom előtt nemcsak lélekben rogytam össze..

úgy remegett kezem lábam,ahogy még sosem..

cseppet sem csodálom,hogy atlantiszhoz hasonlítják ezt az elfeledett várost..

elhihetitek nekem,hogy több van ott puszta homokkőbe vájt épületeknél..

ott lélegzik..ott dobban minden szívverés a múltból..

éreztem őket..

hallottam őket..

suhanó fehér ruhák súrolták a lábamat..

és az állandóan nyüzsgő tömegben is képes voltam a múltba látni..

kiszűrni a turisták tömegéből a lényeget..

a saját múltamat..

megrázó és felkavaró utazás volt..

ahogy ennyi év után most újra látni a képeket..

és átélni azt a semmihez sem fogható varázslatot..

köszönöm drága Cs.!

Isten hordjon a tenyerén érte!

készülődés..

a tavalyi jól sikerült halloween buli után az idén sem ússzuk meg nélküle..

kicsi szonjám már hetek óta készülődik..

díszeket gyárt,társasjátékokat talál ki..

tavaly is azokon a horror társasjátékokon szórakoztunk legjobban,amiket ő alkotott..

nem vagyok egy ijedős típus,de a végére már sikerült úgy beijesztenie,hogy az ajtóig sem mertem elmenni,hogy bezárjam a házat..

az ünnepi vacsoráról ismét ancsám gondoskodik(ő a mi kis saját bejáratú séfünk,ha nagy ritkán hazalátogat)..

a dekorációfelelős én vagyok..szonjával megosztva..

már nagyrészt kikerültek a tökös díszek pár hete,de a konkrét töklámpa farigcsálás ma este fog megesni..

merthogy az is jó buli..

a narancs és fekete lufik is felkerülnek,és remélem semmi extra meglepetés nem vár majd,ha hazaesem este a munkából..

a majd egy hete kínzó fejfájásom miatt legszívesebben egy neocitránnal tölteném az estém,és nem bulival..de nem ronthatom el az örömüket..

az éjszakai horrormaratonról azért majd felmentést kérek,hiszen reggel még dolgoznom is kell,és nem állok fizikailag a helyzet magaslatán..

de egészen biztos vagyok benne,ha most hazamegyek..olyat fogok látni,amiért már megszületni is érdemes volt..

egy kivilágított mézeskalácsházat..

ahová belépve megcsap majd a gesztenyés pulyka illata,és ahol olyan zsibongás lesz,hogy csuda..

és amikor majd ránézek a kipirult arcú kamaszaimra..

akkor minden fájdalmam füstté fog válni..

minden lógás,egyes,vagy szemtelenség semmiségnek fog tűnni..

hiszen ezért..

ezekért a pillanatokért érdemes ez az egész családosdi..

amikor a feldíszített házban ülünk a csupagyertya asztalnál,és én csak nézem őket csendben,ahogy viháncolnak..

és boldog vagyok..

nagyon boldog..

igényesség..

annyira jellemző,ami történt velem..

mármint nem rám..

úgy globál..

egy arra szolgáló üzlethelyiségbe betérvén(aholis vásárolni lehet eztazt..és nem kaját)..

magamévá tettem néhány égetően szükséges ruhadarabot..

tök egyszerű dolgokról van szó..

úgymint egy finom puha rózsaszín köntösről,két vékony fehér pamutnadrágról,néhány hófehér csupacsipke bugyiról,jó meleg zoknikról..és egy fehér papucsról..

namármost ez az én nézetemből a KELL kategória..

nem a kényeztetés,vagy örömszerzés eszköze..

az eladólány kedvesen rámnéz,és azt kérdezi:kórházjárat lesz?

hogy mivan???

hogy már ott tartunk,hogy az új papucs,köntös és 'ünneplő' bugyi már csak akkor játszik valakinél,ha kórházba akar vonulni?

és,ha mondjuk valaki (mint mondjuk én)..a munkájához használja a hófehér ruhákat?

a szép fehérnemű meg csak akkor jár,ha valakin orvosok matatnak?

egész egyszerűen belémszorult a szusz..

mert valahol ez végtelenül szomorú..

mert igenis azt jelenti,hogy a nők többsége mégiscsak lyukas nagymama bugyiban flangál ideje nagy részében,és akkor tesz valamit magáért,ha annak célja van..

na de az nem cél,hogy magunknak megfeleljünk?

hogy télen is szőrtelenítsük magunkat(a nadrág takarásában lapuló mammutlábaktól dührohamot kapok)..

hogy akár bakancs(mondjuk nálam)takarja a lábunkat,akár csak egy aligpapucs nyáron..

a lábunkon is ki legyen festve a körmünk,és urambocsá,még csak lepattogva se legyen..

(itt most a lábujjgyűrűről és bokaláncokról nem nyitok vitát,mert az talán az én zakkanásom,hogy imádom)..

de annak is ott a helye évszaktól függetlenül..

és igenis kikérem magamnak,hogy ez már természetesnek kell,hogy hasson nőknél,hogy akkor adjanak csak magukra,ha valaki látja..

hogy jó lesz az a kinyúlt mackónadrág otthonra,alá az itt ott lyukas,kinyúlt pamutbugyival..

lehet,hogy én vagyok teljesen zakkant,és agyrém,ahogy gondolkozom..

bár hozzátenném,hogy nem járok én sem tűsarkúban otthon,és nem vagyok úrnapjára kiöltözködve..

és néhanapján,ha fáj a pocim,vagy full nyűgös-fáradt vagyok,akkor rajtam is szabadidőnadrág van otthon..

na de kikérem magamnak azt a feltételezést,hogy a szép fehérneműk,és a rendezetten,konszolidáltan csinos és kényelmes ruhák már feledésbe merültek volna..

erről pont az a véleményem,mint az ápoltságról,és a környezetünk tisztán tartásáról..

(ami nálam ennyi gyerek,kutya és macska mellett véres verítéket kíván)..

hogy belső kényszer kell,hogy legyen..

hogy egyszerűen ne másért...magunkért tegyük meg..

hogy a lepattogzott körömlakkunk(kezét tudnám törni a sok elhanyagolt körmű nőnek)..minket zavarjon..

hogy ne másért...magunk miatt hozzuk helyre..

hogy a fehérneműink azért legyenek szépek,és harmonikusak(na ez a másik agylövésem..a melltartó-bugyi összehangoltsága)..mert az egyszerűen jó érzés..

nekünk..

emlékszem,mikor a lányok kisebbek voltak,és nem értették,miért ugrálok ott annyit bugyi-melltartóban öltözéskor..

de mami...miért kell passzolnia a fehérneműidnek,ha úgysem látja senki?

azért kicsi szívem,mert az úgy szép..

ennyi..

nem több..

NEKEM fontos,hogy úgy érezzem,teljes vagyok..

nahát ezért gondolom azt,hogy valahol valami nagyon el lehet csúszva..

mert az én lányaim már biztosan nem fognak yeti lábbal rohangálni télen sem..

hiába takarja nadrág..

és biztosan eszükbe fog jutni,hogy a lepattogzott körömlakk undorító..kézen lábon bárhol..

és nem kell majd asztal körül kergetni őket,hogy figyeljenek a fehérneműikre..

de végtelenül sajnálom azokat,akiknek ez nem természetes..

és mégjobban sajnálom azokat a férfiakat,akiknek nap mint nap ezzel kell szembesülniük..

én csak súgni szeretnék annak,akinek erre nyitva a füle..

igényesség..

magaddal szemben..

ez a kulcsszó..

fűszerillatú forró álom..

előrebocsátom,hogy általában nincsenek visszatérő álmaim..

(halott nagymamám látogatásairól is kiderült végül,hogy nem álom kategória volt)..

ja..itt jegyezném meg újra(méghogy eltávozott lelkek nem olvasnak blogot..aha..ja..)

hogy drága nagyi..nem tudom,megint miért járkálsz éjjelente hozzám és anyukámhoz..

nemszeretemezt..

mondd(mutasd),amit akarsz,aztán haladjunk tovább..

szelleműzéssel nem foglalkozom..

tehát mostanában (nagyimon kívül),van egy másik visszatérő álmom..

egy helyről..ahol egyszer jártam..

Jordániáról pontosan..

hogy akkor oda mentem nyaralni a barátnőmmel,még csak nem is az én ötletem volt..

én csak rábólintottam..

aztán mikor leszálltunk a repülőgépről,és szabályosan mellbe vágott az a fojtogató fűszerillatú forróság(éjszakai járatról beszélünk ráadásul)..

na akkor tudtam,hogy jobb helyre nem is rángathattak volna el..

szerelmes lettem az országba rögtön..

hiába spriccelt körülöttem mindenki az árnyékba,én szivacsként szívtam magamba a tűző napot..

barátnőm mindenféle vizes fehér kendőkkel a fején halódott az árnyékban,én pedig ott sültem csokira a tűző napon a minimum 40 fokban..

imádtam..

a strand büféjében a nádtetőbe csőrendszer volt vezetve,ahonnan az időközönként előtörő vízpermettel hűsítették a sok fehér turistát..

királyság..

(nem mintha csőlátásom lett volna,és ne láttam volna közben a strandpapucsos nyomort is mindenhol)..

de egyszerűen olyan érzés volt ott lennem,mintha sosem tartoztam volna máshová..

mintha az éjszakában feléledő város,a pillanatnyi hűvösségben(olyankor lement akár 30 fokra is:D)..mindig is természetes közegem lett volna..

az,hogy fahéj illatú volt még a bőröm is,hogy mintha tömény fűszert lélegeztem volna be állandóan..

hogy a sivatagban a semmi közepén úgy éreztem,hogy Isten nem lehet hozzám ennél közelebb..

amikor Petra rózsaszín kövei,és sziklába vájt épületei között tudtam..éreztem,hogy nem először..és nem utoljára járok itt..

hogy EZ az a hely,ahol csendben..lassan kell egyszer majd végigmennem(eszement fakultatív kirándulások a nagy rohanásokkal..agyrém)..

van valami abban az országban,ami nem enged..

ami éjszakánként húz magához..

hallom azt az elvarázsolt zenét,ami mindig ott hömpölygött az utcán..

érzem a fűszeres nehéz illatokat..

tüzel a bőröm álmomban..

rózsaszín kövek,és eltemetett sziklaváros képei kísértenek..

ujjaim közül hullik ki a sivatag homokja..

elhoztam akkor egy követ a sivatagból,mikor a naplementét néztem..

tudtam..

már akkor is tudtam..

nem emléknek..

azért,hogy bennem..velem maradhasson az a csoda..

hogy visszatérhessek egyszer..

és a kis kő a polcomon éjjelente életre kel,és dúdolja a fülembe a sivatag zenéjét..

betakar az álom homokszemeivel..

tejszínhab egy házasság tortáján..

hogy Kedves szavaival éljek,teljesen meg vagyok pezsdülve..

rohannék ki a világból szó szerint..

ennek az állapotomnak nem kedvez,hogy senki sem ér rá velem pezsegni,ráadásul kaptam a lelkemre is rendesen..

reggel éhgyomorra letejszínhaboztak konkrétan..

mármint azt kaptam az arcomba egy 'kedves'(ezentúl nem annyira nagyon szívemcsücske)ismerősömtől..

hogy nem vagyok más,mint egy adag tejszínhab egy házasság tortáján..

hogy ne misztifikáljam már túl magam a szeretői szerepemnél..

francbamár..

ettől(bár igazságtartalma tagadhatatlan) erősen elszomorodtam..

és mivel ő a másik oldalról nézi a történetet(maga is házasságban élő,szeretőket tartó férfi)..ezért nem mehetek el csukott füllel e mellett..

csak most kicsit elásom a kertben,míg lesz kedvem ezen tépelődni..

most nagyon nincs..

különben is agyam eldobom azon,hogy szonjám azon lelkesedésében,hogy új képeket rakjon ki facebookra,képes volt sáros falevelekben hemperegni..

úgy néz ki az új fekete kabátja,hogy az minősíthetetlen..

legközelebb az egész gyereket benyomom a mosógépbe komolyan..

grrrr..

(ja..a képek azért jók lettek..

fene a lüke kis fejét:D)

vannak napok..

vannak napok,mikor messzebbre látok..

a neten kerestem valamit,mert Kedvessel beszélgettünk a belső hangokról..

a felsőbb énünkről..

és gondoltam,valami nálam sokkal bölcsebb személytől keresek erről leírást..

hiszen sokszor nem elég a tárgyi tudásom ahhoz,hogy valamit megmagyarázzak..

a bennem rejlő bizonyosságra néha egyetlen indokot tudnék csak felhozni válaszként a kérdésre..

hogy miért?

csak..

mert egyszerűen TUDOM,hogy úgy van..

az a káosz,amit találtam a keresőben..

egek ura..

teljesen elszomorított..

megnyitottam tök feleslegesen mindenféle oldalakat..

honlapokban bolyongtam..

és rájöttem,hogy sok ember angyalként,mágusként,bármiféle autentikus személyként próbálja magát eladni..

és gyárt csilivili honlapokat csillámló angyalképekkel..idézetekkel..

na azok nagyrészt nem mások egyszerű csapdánál..

én is belefeledkeztem az olvasgatásba,és csak éreztem,mintha húznának lefelé folyamatosan..

úgy kellett erővel kiszakítanom magam onnan..

mintha horogként nyúltak volna utánam..

mint a plázákban sündörgő energiavámpírok..

nagyon megijeszt,hogy ezzel próbálnak lelkeket csapdába ejteni..

hogy most már bárki bármiféle álarcban felvonulhat..

Isten óvja a gyanútlan lelkeket!

én megmondom őszintén,hogy rengeteg dolgot elolvastam,sok helyre jártam tanulni,mikor kerestem a helyem..az utam..

és nem állítom,hogy mind felesleges volt..

de így visszatekintve azt mondhatom..

nem számít..

nem számít semmilyen könyv..semmilyen tanfolyam..

egy dolog fontos..

ami fentről érkezik..

és jó helyen vannak azok a könyvek a könyvespolcomon(talán valakinek utat fognak mutatni)..

de számomra már jó ideje a tapintható valóság számít..

az,amit érzek..

és az,amit éreznek azok,akik körülvesznek,vagy akiket gyógyítok..

nem kell hozzá lila köd és hókuszpókusz..

VAN..és HAT..

mert az erő,ami nem belőlem fakad,hanem tiszta forrásból..

annak nincs szüksége álruhákra..

sem fellengzős magyarázatokra..

és végtelenül sajnálom azokat,akik elveszve bolyonganak a sok kókler között..

akik a 'mindent tudók' között próbálják meglelni az igazságot..

pedig egyetlen helyre kellene csak igazán figyelniük..

önmagukba..

mert az a felsőbb én..az a tiszta hang mindenkiben ott szól..

csak talán még olyan halkan,hogy el kell csendesülj hozzá,hogy meghallhasd..

vidéki lettem..

nemrég döbbentem rá,hogy visszavonhatatlanul falusi lettem..

mikor Kedvessel autóztunk a városban,és azt mondta,úgy nézelődöm,akár egy túrista..

és nem igaza volt?:D

nem tudom tetten érni azt a pillanatot,mikor váltam pesti(pontosabban budai)lányból vidékivé..

és itt tényleg szó sincs degradáló hangnemről..

egy végtelenül pezsgő,lüktető pesti életformát hagytam ott,mikor solymárra költöztem..

bele is zakkantam rendesen..

olyan pánikbeteg lettem,mint annak a rendje..

ki kellett hívnom az orvost,mert azt vettem észre magamon,hogy állok a teraszon,és nem merek belépni a házba..

ha beléptem,nem kaptam levegőt..

jaja..konkrét pánikroham..mi más..

merthogy engem foglyul ejt a ház..

agyrém..

akkor az nem fordult meg a fejemben,hogy előtte a pesti létemben(férj és gyerekek nélkül),egy kispolskival a fenekem alatt,gyakorlatilag full szabad voltam..

és egyszercsak ott találtam magam egy bazi nagy házban a semmi közepén(az utcánkban mi voltunk az első ház)..és a kiskocsim is tönkrement..

ha be akartam gyalogolni a faluba a kicsivel,tökig sáros voltam én is,és a babakocsi is..

mobilom még persze nem volt,vonalas telefonunk szintúgy..

így még az orvost is a szomszéd utcában lakó postás feri bácsiéktól tudtam kihívni,ha a lázas gyereket szánkóval áthúztam hozzájuk a nagy hóban..

az exem már akkor is annyit volt otthon,mint a későbbiekben..

mondjuk ki..egy percet sem..

reggel és késő este láttam egy egy villanást belőle..

talán ezek tükrében valahol érthető,hogy megzakkantam cseppet..

tehát ha valaki..én aztán elmondhatom,hogy megszenvedtem az életmódváltást..

a színes pesti kultúrsokk után egy néma behavazott házban ébredni..

hát nem volt egyszerű..

de dolgoztam az ügyön..

így is majdnem 10 évembe telt,mire elkezdtem élvezni is..

emlékszem is a pillanatra..

nagy hasam volt(hmmm..azokban az években állandóan terhes voltam:D)..

és kint szuszakoltam a kertben,míg a pici aludt..

és elnyomott a fáradtság a hintaágyon fekve..

emlékszem az ébredésre..

ahogy áttűzött a nap fák levelein..

ahogy harapni lehetett a csendet..

valahogy egyszeriben úgy tűnt,kizökkentem az időből..

és valami végtelen nyugalom költözött belém..

és ez a végtelen nyugalom azóta sem hagyott el..

vidéki lettem..

visszavonhatatlanul..

és ezt az állapotot az erdőszéli mézeskalács házammal most már tudatosan konzerváltam is..

mert ez emberléptékű..

mert ez jó..

ez nagyon jó..

égi fény..

egy lázas,csendben végigszuszogott 10 órás alvás után úgy ébredtem,mint aki puha vattával van körülvéve..

egy kis tompa fáradtság maradt csak belőle..

és valamiféle felfokozott érzékelés..

minden gyógyítás utáni lázam után érzem,hogy sokkal érzékenyebbé válok..

más frekvencián érkeznek hozzám a fények..a hangok..

nem bírom ilyenkor az erős,hirtelen hatásokat..

valahogy mintha a bőrömön kívülre kerülnének az idegszálaim..

és az égiek ezért vennének körbe valamiféle puha vattaszerű védőréteggel..

külső szemlélő által is érzékelhető tünet lehet ez,hiszen ilyenkor rendre szóvá teszik,akik látnak..(ahogy ma reggel is a boltban..)

hogy mi ez a ragyogás körülöttem?mitől vagyok ma ilyen szép?

na azt mégsem mondhatom,hogy magam sem tudom..

csak úgy kaptam..

reggelre így ébredtem..

hogy körülvesz és oltalmaz..

égi fény..

sok dologban vagyok én is öntudatlan..

ahogy elfogadtam azt,hogy tudok segíteni a szenvedőkön..

ahogy elfogadtam azt,hogy nem értem mindig,hogy mit és miért teszek..

de irányítják a kezem és elmém..

úgy öntudatlanul fogadom be ezeket a tapasztalásokat is..

és bár először még kétkedve kutattam és kerestem mindezek okát..

mára már elfogadtam és természetesnek tartom..

és nem is kell mindig mindennek tudnunk az okát..

(látom,hogy drága mágusaimat hogyan nyomja a mindent tudás évezredes súlya)..

én oktondi angyal egyszerűen csak teszem a dolgom..

segítek és gyógyítok..

testi lelki sebeket ápolgatok..

szeretetbe burkolom a rászorulókat..

és adok és adok..

amennyi az erőmből telik..

és ahogy tapasztalom is mindig..nem vagyok védelem nélkül..

bármiféle veszély fenyeget,mágusaim zárt kört alkotnak körülöttem..

nem egyszer és nem kétszer tapasztaltam már ezt életem folyamán..

hogy amint fizikai vagy mentális veszélyhelyzetbe sodortam magam(oktondi  vagyok néha..Kedvesnek igaza van:D)..

olyankor hívás nélkül felsorakoztak mellettem a segítőim..

és olyan erős,szilárd kört alkottak körém,amin semmi ártó szándék át nem hatolt..

persze persze..

amiből tanulnom kell,abba nem avatkoznak bele..

hiszen a karmikus terheim le kell tudnom..

és sokszor kell pofára esnem ahhoz,hogy levonjam végre a tanulságokat..

de hihetetlen érzés tudnom,hogy milyen erők védelmeznek láthatatlanul..

és nem ismerek magamra,hogy ilyesmikről írok..

ismeretlen embereknek..

(hiszen a barátaim,szeretteim számára nem újdonság ez a hókuszpókusz énem..)

de valahogy úgy vagyok vele,hogy már nem nagyon érdekel,ki néz e miatt hülyének,és ki nem..

vagyok,aki vagyok..

és ezt az inkarnációt ezért vállaltam..

hogy megtanítsak embereket szeretni..

hogy fagyos szíveket olvasszak fel..

hogy utat mutassak egy embertelen világban..

a szeretet útját..

ami gyógyít..

testet és lelket egyaránt..

hogy te utazol velem ebben a csodás küldetésben vagy sem..

az csak rajtad áll..

a halál szemfényvesztés..

a könyv,amivel most varázsolódom:

Szepes Mária:Mars szekere

"-És hová leszel te is,ha..

-Közelebb kerülök hozzád.Még közelebb.Az a különbség,hogy nem a szemeddel látsz majd,hanem belül,a lehunyt szemed mögött.

-Én a szememmel akarlak látni,nagyapa,és Archibaldot is úgy akarom.

Belül az nem az igazi..

-Csak az az igazi.Ez itt..Istenem!

Tegnap én is ilyen kisfiú voltam,mint te,most meg a végét járom.

Az a kis idő a két állapot között egy pillanatnak tetszik,rövid szunyókálásnak,amely alatt zavaros dolgokat álmodtam.

Most majd felébredek,és folytatom az igazi életemet.

-Ezt csak mondod,nagyapa.Eddig mindenkit azért gyógyítottál,hogy ne haljon meg.

Akkor másképp tudtad?

-Nem.Akkor is így tudtam.De az embereknek fontos élni,hogy sok mindent megtanuljanak.Azért álmodják,hogy ez az igazi élet,mert különben nem volna erejük végigcsinálni.

Neked megmondhatom.Te erős vagy,és orvos leszel.

Ez a halál itt fiam.A testünk.

A szegény kis,összeharapott Archibald és az én kiszáradt csontvázam.

Ez a halál lakása.Rejtekhelye,bevehetetlen vára,és az idő a szövetségese,amely mindenkit a halál fegyvere elé terel.

Az igazi orvos titkos megbízása az,hogy egy bizonyos orvossággal kigyógyítsa az embert a halálból.

Jól jegyezd meg ezt,Johnny,ha most nem is érted.Meg fogod érteni egyszer.

A halál szemfényvesztés.

És valójában ott kezdődik az élet,mert ott végződik a mulandóság.."

"az emberek,ha szeretnének elkerülni valamit,azt félelmükkel magukhoz vonzzák,s vágyaik beteljesítését a kétely,a tétova puhaság teszi lehetetlenné."

eltemetett életem..

szerintem feledékenységből diplomázhatnék..

rémlett nekem,hogy egyszer valamikor félbehagytam itt egy blogot(egy még régebbiről konkrét emlékem van,hogy véletlenül töröltem..több évnyi írásom szállt el akkor)..

de erről a blogról valahogy teljesen elfeledkeztem..

most a nagy gépemen randalírozok,és szonjám régi blogjában ott a link..anyukám blogja..

nafene..

nézzük csak meg..

és yes..

ott van 2006-ból jónéhány bejegyzés..

és ezek szerint két blogom van itt,csak nem tudtam róla:D

mondjuk persze,hogy se jelszóról se semmi egyébről fogalmam sincs,így az már így marad,ahogy van..torzóban..

elég vicces a régi boxos nyűglődéseimet olvasni..

és olyan randikat,amikre nem is emlékszem..

hjjajj..mennyire szita a fejem..

bár szerintem csak szelektál a memóriám..

sok sok mindent kidobál,amire nincs szükségem..

sokszor embereket is:))

mivel annak idején drága j. biztatására rengeteg társkeresőre regisztráltam,és persze a feléről azt sem tudom,mi volt..egyet kettőt használtam max..

így értelemszerűen ki sem jelentkeztem valószínűleg..

pluszban ez a most megtalált máig létező régi blogom..

(és persze sehová sem ismert jelszavaim miatt már megszüntetni sem tudom mindezt)..

úgy tűnik,hogy van a neten egy másik fiktív életem..

társkeresőkkel..bloggal..

ami valahol én vagyok..

hiszen én alkottam őket valamikor..

csak éppen már semmi de semmi közöm hozzájuk..

fényévekre vagyok mindezektől..

mindenesetre kicsit felemás érzés..

és valahol félelmetes is..

ott vannak eltemetve lábnyomaim a végtelen információs sztrádán most már örökre..

színes ceruzák..

tudnám értékelni,ha lenne valami kiszámíthatósága a hangulataimnak..

ha bírnék valamiféle konstans állapotot produkálni..

(igény szerint mondjuk a pozitív tartományban..ha lehet)..

de vagy pörgök,mint egy búgócsiga,és rohannék ezerfelé..habzsolnám be az életet kétpofára..

vagy összeesve,mint a tökfőzelék..

az életben maradásért küzdök..

gyanítom én,hogy ez az energiaszint ugrálás tőlem független behatások következménye..

hiszen egyre érzékenyebben reagálok le mindent,és valahogy ezt kompenzálnom kell..

sokszor csak utólag jövök rá,hogy éppen kiért miért vezekelek..

már megint kinek a hátizsákját cipelem..

olyankor kell tompítottra kapcsolnom magam körül a világot..

mert akkor máshová áramlanak az energiáim..

aztán van a felhúzott szakasz,mikor semmi sem elég gyors..semmi sem elég intenzív..

még és még és még..

mindent ide nekem..és kurva gyorsan..

először eltöprengtem,hogy vajon nem rendelkezem-e bipoláris személyiséggel..

de aztán rájöttem,hogy itt nem erről van szó..

egyszerűen csak túl izgalmas ez a világ nekem ahhoz,hogy ne akarjak mindent kipróbálni..

és amilyen intenzitással élek meg mindent..

törvényszerű,hogy kellenek a töltődéses periódusok..

és mivel ezt magamtól nem lépném meg(biztos,hogy nem szerepel a terveim között a semmittevés..)

ezért az égiek nyomnak bennem egy stop gombot..

eddig és ne tovább..

mindig lelassítják a lépteim,ha fejjel rohannék a falnak..

és mindig teleraknak feladatokkal,ha a fülemen füstöl már ki a fölös energiám..

be kell,hogy lássam..

nem vagyok más,mint egy önfeledt kisgyerek..

aki színes ceruzákkal a kezében nem bír betelni a világ szebbre satírozásával..

ide még egy kis sárgát..jajj de szép..

és neki szüksége lenne egy kis hűsítő kékre..

itt hiányzik a harmóniához a vadító vörös energiája..

színezek önfeledten..

a szürkévé kopott életekbe lopok színt..

felfoghatatlan varázslat,mikor egyszercsak a kezem nyomán felragyog a tökéletes összhang..

és kell az a szülői kéz,ami kiveszi a kezemből a színes ceruzákat,mikor fogytán az erőm..

és megsimítva a hajam,karjába vesz..és elringat..

pihenj kicsi angyal..

holnap is lesz nap..

legalább papíron..

most csak tömören(szunnyadó vulkán vagyok)..

papíron már van gyerektartás(helyszínen jogerőre emelkedett végzéssel)..gyakorlatban pedig kezdhetem a huzavonát a végrehajtással..

ez is valami..

egyébiránt nem tört össze a dolog(bár az a bírósági szocreál kockaépület maga a tömény borzalom)..

és a tárgyalóból az előttünk kiviharzó pár éppen a régi szembeszomszédaink voltak(mennyi ennek a matematikai valószínűsége)..

azért azt gondolom,az,hogy sikerült anyázás és egymás szembehányása nélkül mindezen átesnünk,az már maga eredmény..

(bár aki velem konfliktusba képes kerülni,az előtt le a kalappal..

birkatürelmem már már abnormális..)

ma pedig valószínűleg poszttraumás stressz vett erőt rajtam,mert csak vagyok itt,mint hal a szatyorban..

nézek ki a fejemből igen bambán..

nem vagyok képes alkotó vagy építő jellegű tevékenységekre..

viszont roppantul lefoglal,hogy ki kapcsolhatta le a lámpát ott fent,ha éjszakai sötétség van fényes nappal..

és azt nézegetem ebben a szürkületi zónában,hogy a kiflire  összegömbölyödött vörös cicánknak milyen meghatóan rózsaszínű a kis orra..

és két órába telt,mire végigolvastam a kedvenc blogjaimat...(mikor gyűlt össze ennyi,magam sem értem)..

hogy kivel hogysmint esett mostanában..(részegségek,szülések,szakítások)..

húznom kell a listán..

Kedvesnek címezve..

"én-én vagyok..

se több, se kevesebb..

őrült..

esőben mezítláb táncolós..

felhők felett repülős..

mindent és mindenkit szeretős..

szeretni:bátor lélek vagyok...

nem bírálok és ítélkezem..

elfogadom, hogy olyan vagy amilyen..

mert Te Te vagy...

nekem a Minden..

örömet lelek minden szépben..

elolvadok a zenében..

hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként...

fákat ölelgetek..

állatokat szeretgetek..

csodálok mindent mi él vagy élt..

Téged is...

mert mersz ember lenni..

mert mersz szeretni...

engem kevesen értenek...

de aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..."

forog a gyomrom..

bele kellene vetnem magam a pénzügyi kimutatásainkba,mielőtt útrakelek..

csak még halogatok..

a bíróságon lesz ma jelenésem..aholis az exem mosakodását hallgathatom majd,miszerint miért is nem gondoskodik évek óta a lányokról..

brrr..

nemszeretem nap..

úgy egyáltalán..

megvan a véleményem nemcsak az ilyen apákról..

de a magyar jogrendszerről is,amelyik lehetővé teszi,hogy emberek papíron lenullázhassák magukat(cím,tulajdon és állás mentes illegalitásba vonulhassanak)..

mert mi az nekik..

hánynom kell..

ettől az egész világtól néha szó szerint forog a gyomrom..

lehetek én is az az egy..

ancsával egész délelőtt 30Y számokat küldözgettünk egymásnak msn-en..

és szövegeket elemezgettünk..

mint verseket a suliban..

(mert néhány soruk tényleg maga a költészet)..

és jól megbeszéltük,hogy a következő koncerten már együtt áhítozunk..

és a Vad Fruttik is nagyon de nagyon ott vannak..

lovelovelove..

"Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.. "

azért jó,ha az embernek nagylánya van,mert..

mert tényleg mindent,de mindent meg lehet beszélni vele..

és mert lehet verseket,könyveket,filmeket,dalszövegeket együtt imádni..

és mert született bölcsességével mindig levesz a lábamról..

mert a barátnőm..

elmondhatatlanok..

"Nem tudjuk kimondani.

Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ...

Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"?

Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...

Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit.

Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult...

A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!...

De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...

Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel.

És ez minden nagy élményünkkel így van.

Elmondhatatlanok."

M.P.