Amelie..

ezek a pillanatok nekem is sokat jelentenek,nemcsak Amelie-nek(szerintem ideje ezredszer is megnéznem a filmet),de most körülnézek az elmúlt napjaim pillanatai között..

csoda volt az érzés,amikor ancsa karácsonyi panna cottájában szétolvadt a számban az az Igazi vaníliaíz,amit eddig nem ismertem(ehh..azok az eddig ismert álvaníliák)..

bár kicsit szomorkás is,hiszen sírva néztem végig az állatvédőrség képeit az ajkai gyepmesteri telep(horrorháza) felszámolásáról,és megsirattam a szenvedőket,viszont szívből fohászkodtam,hogy eszköz lehessek az Úr kezében,hogy ilyen borzalmak ne történjenek..
ez az érzés is sokat jelent..

szeretem a karácsonyfa illatát,és mindig megszaglászom,ha elmegyek mellette,akárhányszor is visz arra az utam..kuckósgyerekkor illat..

szeretem az érzést,hogy már több gyertyát is meggyújthatok egyszerre(sosem elég a fényükből),mert biztonságot ad,hogy van bőven miből gazdálkodnom..
minden estém velük töltöm..

a kandalló előtt elterülő lustacicák látványa mindig békességet hoz a lelkembe..(ilyenkor elfelejtem a sok rombolást és rosszalkodást)..elmondhatatlanul szeretem őket..

még mindig zenél bennem az érzés,hogy milyen jó volt megajándékozni a szeretteimet,és a szemük fénye még hónapokig tölteni fog..
karácsonyi csoda..

öreg kutyusom rohamosan romló állapota miatt minden reggel megkönnyebbülés tölt el,hogy még velünk van..
nem felejtem el egy nap sem megköszönni neki,hogy még nem hagy el bennünket,hiszen nem is akarom elképzelni az életet nélküle..
szeretete az egyik legszebb dolog,amit ajándékba kaptam az élettől..

nincs olyan nap,hogy ne simogassam meg az orchideáimon duzzadó bimbókat,hiszen előre tudom,milyen ámulatba ejtenek majd a szépségükkel..
szeretni őket olyan természetes,mint a levegővétel..


Amelie volt az,aki ráébresztett arra,hogy a nap mindig süt,akkor is,ha épp nem látjuk..

már pihenten..

bár mosott rongyként érkeztem a karácsonyi végjátékba,igyekeztem összekaparni maradék erőmet a készülődéshez..
természetesen rá kellett jönnünk,hogy öten nők is kevesek vagyunk egy karácsonyfa befaragásához,néha a gravitáció az erősebb,és a nekem balra,nem mindig a neked jobbra..
számos szúrt sebbel gazdagabban a fa legalábbis áll(míg a kövér babacicák le nem vadásszák)..
minden üvegdíszünket jól elrejtve macskabiztos fánk lett,ami még szép is a csupafehér díszekkel(képes beszámoló majd húsvét táján,ahogy a lányok feltöltési tempóját ismerem)..
ancsa 2 hónapja készült az ünnepi menüsorra,ami el is készült végül,de ő a finisben úgy döntött,hogy inkább most nagyon rosszul van..
szegénykém így kicsit elgyengélkedte a szenteste nagy mutatványát,ám ami kimaradt,azt bepótoltuk a többi napon(vajon hányszorosára dagadtam..ómájgád)..
mondjuk annyi étel készült,amiből jóllakathatnánk egy kisebb falut,de ugye adjuk meg a módját..
(nem is sokkolnék itt senkit a menüsorral épp most,mikor mindenki savlekötőn él..majd később)..

nem volt nagyon nehéz dolga az ajándékaimmal a családomnak(hisz ismernek jól),így most körülbelül életem végéig el vagyok látva gyertyákkal és már oda is angyalt ültethetek,ahol eddig még nem volt(igen kis terület)..
majd az ő buta kis fejüket is dokumentálom,mert tényleg édesek..
remélem,hogy a többiek is annyira örültek az ajándékaiknak,amennyire én..

tulajdonképpen egy dologra vágytam igazán..békességes pihenésre..
és ez is megadatott ebben a pár napban..
köszönet ezért is,és a rám zúduló szeretetért is!

Merry christmas!

Minden kedves barátomnak,és azoknak,akik majd ezután lesznek azok,áldott,békés karácsonyt kívánok,szívem minden szeretetével!

egy átlagos karácsony..

sajnos még mindig tart a bolondokháza a boltban,így meghalni sincs időm..
előre is elnézést,amiért mostanában sok lesz az idézet..
ancsa kapott egy fb-on keringő szösszenetet,amitől percekig sírtam a röhögéstől..
mivel a magasztosság mellett a humor is életmentő lehet,ezért ezt most muszáj megosztanom..

vannak még emlékeim a házasságomról..
Istenemre,épp ilyen volt:D


"Huszonnegyedike , kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Megyünknagyihoz , nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszönté l, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska. Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg,ferde, ésmost, jobbradől, ésmost,mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést. Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi , tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz,húzdráangyalt,joleszaz."

Engedd meg Atyám,hogy észre térhessenek..

"Nem ellenállni.
Nem ellentmondani.
Nem szembeszállni.
Könyörögni a becsapottakért,mert e boldogtalanok áldozatul estek.
Engedd meg Atyám,hogy észre térhessenek.
S azok,akik a földet ma igazságtalansággal bemocskolták,az Antikrisztus szolgái és démonok,Istenhez való hasonlóság nélkül,a személyes lét életszentségének bélyege nélkül.
Az életszentség beszennyezése.
Amit mi bűnnek hívunk.
Erősítsd meg e szavak hatalmát,és a tűzözön előtt még legyen türelmed,és adj nekik erőt és időt,hogy észre térhessenek.
Tedd őket megszólíthatóvá.
A léleknek nincs,és nem lehet teljes üdve,ha van egy,egyetlenegy,aki elkárhozott.
Nincs,és nem lehet békéje senkinek,amíg van egy,egyetlenegy,aki szenved.

A világ száma betelt.
Az utolsó napokhoz értünk.
Ne hagyj el bennünket a sötétségben és a sivatagban,hogy megláthassuk a te országodat

Amen."

Hamvas Béla

ez már a fáradtság legalja..

szeretnék a magam tempójában élni,szeretném mindennek megadni a módját..
szeretném megtisztelni az életem azzal,hogy részt veszek benne,nemcsak elviselem..
aztán a valóságban ugyanúgy nyomasztanak az elvárások,a húzó anyagi lét nehezei,ahogy mindannyiunkat..
már aludni sem tudok a fáradtságtól,rémálmaim vannak..
amikor meg aludnék,ordít az ébresztő..
szokás szerint nem állok sehogysem az ajándékokkal sem,a díszítgetést pedig ne is említsük(elővettem a karácsonyi nagy dobozt,és azzal a lendülettel el is raktam..idő..idő..idő..az lenne jó)..
olyan szinten amortizálnak le a vevők is,hogy én a birkatürelmű,néha szeretném egyiket másikat ütemesen fejbeveregetni..
pedig az én cérnám igen vastag,aztán mégis sikerül elszakítaniuk..
azért csak mosolygok serényen,és közben magamban fohászkodom újabb adag türelemért..
aztán estére meg mosott sz  r szivacs leszek tőlük,és el akarom lopni más autóját..
hosszasan próbálkoztam este a slusszkulccsal,és nem értettem,miért nem tudom beledugni..
lassan adtam fel..
ezüst is..olasz is..a fáradtság fátylán át egészen ismerős is volt(ugyanmár..ki emlékszik ilyen napok után arra,hová parkolt)..
már majdnem sikeres autótolvaj lettem,de aztán kuncogva megtaláltam a sajátom,és örültem,hogy legalább nem vertek meg..
legalább jókat nevetni még van erőm..
ez a lényeg..


idő..idő..
voltaképpen szükségtelen fogalom..
most mégis milyen kevés jut belőle..

elhavazva...

a sorsnak van humorérzéke..
olyan meghatóan szépelegtem arról,hogy milyen jó a világ vége után kettővel lakni,hogy gyorsan be is mutattak nekem..
mikor tegnap este egy órát ültem vacogva az autóban két falu között a jeges úton,mert olyan lefagyás volt,hogy senki sem előre sem hátra,míg meg nem jött a hókotró..
na akkor eszembe jutott,hogy a körúton ilyen biztos nem történt volna velem..
szép volt a havas táj,és egy ideig még szórakoztatott is a kaland,viszont egy idő után már azon töprengtem,hogy vajon megfagynék-e,ha gyalog indulnék haza,és kopogósra fagyva találnának-e rám reggel a farkasok mentőosztagosok..
aztán persze maradtam,ahol voltam,és csak reménykedtem,hogy élve hazakerülök..
az időjárás jelentést látva,holnap már csak rénszarvas szánnal tudok hazajutni a dolgozóból..

babáim..

a hajszoltságomra jellemző,hogy az utolsó túlélőt,az egyik leandert csak ma húztam be a házba,de csodák csodájára semmi baja sincs,olyan szépen zöldell,mintha nem is mikulás napját írnánk..
azért bocsánatot kértem tőle:)
mondjuk mi már lassan kiszorulunk a házból a sok növénytől és állattól,de én akkor is boldog lennék,ha már csak liánokon közlekedhetnénk..nekem ez a dzsungel a szép..
(bár a hálómban telelő növények miatt lassan már gereblyézni lehetne a szőnyegemen,viszont így úgy érezhetem magam lefekvéskor,mintha levelibéka lennék egy terráriumban)..
az energiám nagy része ugyan elfolyik az állandó takarításban,de hát azért ami sok,az már sok..

a mikuláscsizmát már tegnap este kisírták a lányok,úgyhogy valószínű semmit sem változtak 3 éves koruk óta a kis mucijaim:)
ahogy bontogatták a kincseket,az sem volt kicsit sem más,mint amikor még hátulcipzáras manópizsiben túrták fel az ajándékokat..
a szemük csillogása,az a gyermeki öröm,ami ezekben az anyányi lányokban kicsillant,az szintén egy fontos pillanat volt az életemben..

ugyan már nem játékokat rejtenek a mikuláscsizmák,hanem nőcis ajándékokat az édességek mellett,az örömük viszont épp olyan,mint malackakorukban..
maradjanak is csak ilyen őszintén gyereknek..

gyöngypillanataim..

annyira túlzsúfolt mindig a decemberem,hogy alig marad idő bármire,így pillanatokból töltekezem..
ezeket a pillanatokat fűzöm fel gyöngyökként..

ilyen pillanat volt számomra életem első szappanfőzése ancsával,és az a mindent átható öröm,ahogy a kókuszos-mézes masszából egyszercsak szappan vált..
(már száradnak,erős kísértésnek kitéve a 'kicsiket',akik bele akarnak harapni,mert olyan jó raffaello illat van a kamrában)..

ilyen pillanat volt,mikor az esti sötétben szakadó hóban értem haza,és percekig nem tudtam belépni a kapun a látványtól..
a hótól roskadozó fák,a behavazott rönkök a házon,és a világító ablakok láttán hangosan sóhajtottam el magam..
Istenem,mennyire gyönyörű!

ilyen pillanat volt a ma hajnali is,mikor még sötétben indultunk a gyerekekkel az iskolába..
az utcán vastag szűzhó,szinte a szívverésemet is hallottam abban a mély,puha csendben..
ilyenkor hálát adok az erdőszéli kis utcáért,ahol a lélek sem jár,és ahol élhetünk..
ancsa be sem akart szállni az autóba,azt mondta hallgassam meg,hogy ropog a friss hó a csizmája alatt..
és akkor elgondolkodtam azon,hogy vajon hány pesti gyerek nem ismeri ezt az érzést,amikor elsőként hagyja ropogós lábnyomait a szűzhóban..
(pesti gyerekként én is felnőtt fejjel ismertem meg ezt az érzést)..
néhány éve még nyuszilábnyom is volt a kapunk előtt a hóban,annyira csendes helyen élünk..

ilyen pillanatok azok,amikor a számomra kedvesek,akik itt dolgoznak a közelemben,be-benéznek egy beszélgetésre,ölelésre,kezükben gőzölgő kávéval vagy illatos naranccsal..

ilyen pillanatok azok,amikor fáradtan hazaesve lerogyok,és a babacicák rögtön rajtam pumpiznak és dörgölőznek..
olyan kitörő örömmel trillázva dorombolnak,mintha egy hete váltunk volna el..
kis örömgombócok..

ilyen pillanat az,amikor hajnalban felkelek begyújtani,de előtte még betakargatom a lányokat,hadd aludjanak még egy picit,míg elkészül a reggelijük..
ez a sötét,csendben szuszogó házban szöszmötölés,lángokba révedés a napom legszebb része..



az ilyen pillanatokért éri meg minden fáradtság,és minden napi nyűg..
és milyen sok szép pillanat vár még rám ebben az évben..

adventi népszokások

Adventi népszokások

"December hava, télelő hava, álomhava, sokféleképpen hívták ezt a hónapot. Mindenképpen ez a legszebb hónapunk. Várjuk egész évben a karácsony szép ünnepével. Várjuk, keressük a karácsonyi csengő hangját, az alma, a dió, mogyoró, fahéj, mákos kalács, forralt bor, stb. illatát, azaz a „karácsony illatát”.
Keressük a fényes csillagot, a régi gyermekkorok fényét, a karácsonyi varázst, a hangulatos mesevilágot, várjuk a csillogó havat, a hópelyhek játékát. Keressük a feldíszített fa minden, minden titkos ágát. Várjuk és keressük a gyermekkorunk elmúló világát. Keressük a karácsonyi énekek szívet, lelket átható dallamát.   Hová lett?    Távol jár.   Elment, de nem veszett el !     Melege itt van a szívünkben. Ez a melegség újra áthatja a szívünket, ha gyermekeink, unokáink csillogó szemét látjuk. Kell hogy visszatérjen a karácsonyvárás szeretete, hangulata, a nyugalom és békesség.
Kell hogy átérezzük advent üzenetét, a belső békénket, mert ha adventben nem találjuk meg akkor a karácsonyfa alatt sem lesz velünk.

Különleges hónap ez a december:Nemcsak azért mert András naptól karácsonyig „titkok hava”/24 nap/.
Nemcsak azért mert e hónaphoz fűződik a legtöbb népi szokás.
Nemcsak azért, mert december 21. a legrövidebb nap  /télforduló/. December 22-én reggel fél 7-kor már hosszabbodnak a napok.
Nemcsak azért, mert ilyenkor felbolydul a város, tömegek az üzletekben, szupermarketekben. A vásárlási kényszer uralkodik az embereken „mert ugye az ünnepnek meg kell adnia a magáét”.

Az adventi napoknak szép kísérője az „adventi koszorú”. Rajta 4 gyertya: 3 lila, a hit, remény, szeretet és a negyedik a rózsaszín. Ez a rózsaszín az öröm jele.
Az első adventi koszorút Johanes német evangélikus lelkész készítette 1839-ben kocsikerékből 24 gyertyával. Minden nap meggyújtott egyet.
Advent első napja: karácsony előtti 4. hét. Az első napon advent kezdete, az egyházi év megnyitása volt. Azelőtt harangzúgás jelezte, ünnep volt.
Az emberek adventben hajnali misére mentek. /Angyali mise, fényes mise, roráté./ Sok ember elindult régen – én is az emlékeket keresve: csikorgott a hó, vagy esett, a csendet a harangzúgás, a malacsivítás törte meg /első disznóölések/. Ady Endre írta  „a templomba hosszú sorban mentek ifjak, s vének.” A templomba érve felhangzott a „harmatozzatok égi magasok” és mindenki egy kicsit elérzékenyült, magába szállt. Ahogy Ady Endre írta szép karácsonyi versében „A mi kedves kis falunkban magába szállt minden lélek”.

A hajnali mise alatt a házat jól be kellett zárni, az ólakat is, nehogy a boszorkányok kárt tegyenek.
A hajnali mise alatt a lányok a harangkötélből 3 szálat levágtak és a hajukba kötötték, hogy sok kérőjük legyen, illetve farsangkor sok táncosuk. Gyakran mézet is ette, hogy férjet édesgessenek magukhoz.
Adventben szokás volt a pénz elásása, abban a hitben, hogy az megtisztul /nem kellett pénzmosás/. Majdnem az egész ország területén a „BETLEHEMEZÉS” a legismertebb szokás volt. A mai gyerekek az adventi naptár 24 kis kockájából minden nap egy kis csokit, vagy cukrot fogyasztanak el, így is közelebb kerülve a karácsonyhoz.    A Jupiter és a Neptunusz együttállása adventben kedvező a hónap hangulatára.
E hónap fő üzenete „mutasd meg minden nap a szeretetedet”Mindenkinek, minden nap jár egy mosoly, egy simogatás és egy „szeretlek” szó. A szeretetnek nincs kezdete és vége. A szeretet örök.

Adventben minden naphoz kötődik valamilyen hagyomány, szokás, A legelterjedtebb népszokás: András, Borbála, Luca, Miklós, Tamás napokhoz fűződik.


Borbála nap:
Szt. Borbála a bányászok, tüzérek és hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje.  Keresztény hitéért megkínozták, lefejezték. A hajadonok is védőszentjükké fogadták.
Ezen a napon ajándékozni, kölcsön adni ruhaneműket nem volt szabad. Ugyanis ezen a napon szerezték meg a boszorkányok a rontáshoz szükséges ruhaneműket.
Borbála alakoskodás: A fehér lepelben, fátyolban /női alak/ látogatta a házakat és ott a háziak térden állva „gyóntak”. Gyerek, felnőtt vallott derültség közepette. A jók ajándékot kaptak.


Borbála ág: karácsonykor a nyíló ágból következtettek a termésre, egészségügyi problémákra, férjkeresésre. /Leginkább fűzfa,- cseresznyeág./
Malacröfögés: A lányok trágyadombra álltak és várták a röfögést. Ha egyet röffentett, egy év múlva megy férjhez, ha kettő röffenés, két év múlva megy férjhez. Ha malac röffent, fiatal lesz a vőlegény. Ha kettőt röffent, még várni kell, ha idős, öreg disznó röffent, akkor idős lesz a vőlegény. Ugyanez vonatkozik a kutyaugatásra és kakaskukorékolásra. Amelyik irányból jön a hang, arról jön a vőlegény.
Ez a nap a „borfejtő” nap, kivéve Baranyában.

Luca nap:krisztus jegyese /fiatal lányok segítője/Lucát édesapja megölte, mert nem ment hozzá pogány vőlegényéhez. Luca nap – gonosz boszorkányjáró nap. Ezen kívül jósló nap, tilalom és párkereső nap is.
Seperni nem volt szabad, a seprőt el kellett dugni, mert a boszorkányok megtalálják. Nőlátogató nem jöhetett be a házba. Nőknek dologtiltó nap volt.
Kezdetben gonosz volt a Luca, később jóságos.
Legismertebb hagyomány a LUCA SZÉKE melynek készítése Luca napkor kezdődött. 13-féle fából készült, minden nap egy műveletet kellett elvégezni és karácsonyig elkészíteni, „lassan készült mint a Luca széke”. Éjféli misén ráállva meglátták ki a boszorkány. Azután haza kellett sietni és mákot szórni az útra, amit a boszorkánynak össze kellett szedni. Addig volt idő a kapukulcs helyére foghagymát tenni, hogy a boszorkány távol maradjon.
A lányok többféle módon jósolták meg maguknak, ki lesz a
jövendőbelijük. Pl. 12 gombócot, mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta, ki lesz a férjük. A Luca-cédulák is ugyanezt a célt szolgálták: 12 nevet írtak rájuk, egyet minden nap tűzbe vetettek és amelyik karácsonyra megmaradt, azon volt a vőlegény neve. Luca napkor vetik a búzát /ez a Luca-búza/. Ha karácsonyra kizöldellnek a búzaszemek, jó termés várható. Az időjárást is sok helyen jósolták.
A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ezek az év egy-egy hónapjának feleltek meg. Mindegyikbe egy kis sót szórtak és amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. A Luca-napi kotyoló a jó tojás, a sok tojás érdekében történt. A legények a házhoz érkezve „szabad-e kotyolni”. Ha beengedték őket ülniük kellett egy darabig, mint a kotlós tyúknak. Utána elmondták mondókájukat és azzal fejezték be,:
A maguk tyúkja tojdogáljon, a szomszédé meg kotkodáljon. Ahol nem engedték be őket ott azt mondták: a kotlósuk egy csibét keltsen ki, az is vak legyen, a tyúkjuk fenekét a boszorkányok foltozzák be. Szokás volt sok helyen az utcai kapu leemelése és más helyre lerakása, vagy szekér szétszedése és a ház tetejére felrakása. Szokás volt a szomszédolás „átmegyek a Mamihó egy kis kaporért”, stb. és ott ment a pletyka. Kibeszélték a bírót, jegyzőt, sógort, komát, még a kalácsból a lekvárt is. Ez Luca napkor nem volt. Az asszonyok sehova nem mehettek, nehogy a rontás, vagy boszorkányok áldozatai legyenek.

Szt. Miklós /Mikulás/:
Jótékonykodáson alapul a Mikulás ünnep.
A Szent Miklós legendái az egész keresztény világban ismertek. Legismertebb a 3 hajadon, eladólány megsegítése. A télapó Szt.Miklós személyében a kéményen át dobta be az ajándékot, így megmenekültek a szegénység és a prostitúció elől.
Személye mint Mikulás, a jótevő Mikulás egyre inkább háttérbe kerül és helyette a Joulupuki Lappföldi Mikulás került előtérbe, aki Rudolf nevű piros orrú rénszarvasával, szánkóval közlekedik. A nyugati világ elszakadt a Szt. Miklós püspöktől és a tömegkultúra eszközévé vált. Régen az égből jött, angyalok, manók, krampuszok kisérték és megsimogattuk hófehér szakállát.

Tamás nap: december 21. Csillagászati tél kezdete /télforduló/
Tamás – ő volt, aki kételkedett, mint apostol Jézus megfeszítésében és feltámadásában. Innen ered a „TAMÁSKODÁS”,hiszem ha látom. Ezen a napon vágott disznó hája orvosság /Tamásháj/ Nem avasodik meg. Innen ered ”mintha hájjal kenegetnének”. A hájat keverték gyógyfüvekkel.
Disznóvérrel keverve köszvény ellen használták.
Időt is jósoltak belőle: Ha a disznó hája vastag, vagy a mája nagyobb akkor csikorgós lesz a karácsony.
Ha reggel hó esik, karácsonyra is megmarad.
Mivel majdnem minden helyen disznót öltek, bőségesen volt húsféle élelem és belőle készült egyéb eltartható étel. E napon szentelték meg a karácsonyi étkeket, készülve a karácsonyi ünnepekre. Ezeken a napokon sok disznótoros tál került cserére. Ezt a napot el is nevezték Disznóölő Tamás napjának. 

Karácsony napján az esthajnalcsillag feljövetele után sor került az ünnepi vacsorára. Előbb a gazda kiment, levegőbe lőtt, hogy a gonosz szellemeket elriassza. A vacsorát állva fogyasztották Első fogás mézbe mártott fokhagyma volt, gonosz, boszorkányűző szándékkal. Nemcsak ették a fokhagymát, de az ajtót, ablakot is bekenték.
Vacsora után egy almát annyifelé vágtak, ahányan az asztalnál ültek, mondván: olyan összetartó legyen a család, mint az alma volt. Némely helyen a vizes-vödörbe tettek almát és a vizet iszogatták, hogy egészségesek legyenek. Sőt az állatoknak is adtak belőle szintén egészségmegőrző célzattal.
Karácsony este kántáltak, azaz énekelve köszöntötték a házak lakóit. Este a gyerekek kántáltak, utána éjfélig a legények, leányok, majd éjféli misére mentek.
A pásztorok ostort pattogtattak, a kanász a kürtöt fújta „Gonoszelhárító zajcsapás”.

Fenyőfa a karácsony egyetemes szimbóluma. Hiszen karácsonyról hallván, a csillogó díszű kivilágított fenyő jelenik meg először lelki szemeink előtt. „A fény fája: a luc-fenyő”.
A betlehemezés volt a legnépszerűbb misztérium játék. Célja: várjuk a világ megváltóját, a kis Jézus megszületését.
Karácsony napja a családé, a szeretet, a béke, az összetartozás szent napja. Dologtiltó nap volt. Semmiféle munkát nem végeztek. /Még a szemetet sem vitték ki./

Szent János napja: december 27.
A borszentelés ideje. A szentelt boroknak mágikus erőt tulajdonítottak. /János-napi bor/ Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatos.
Szilveszteri szokások, hiedelmek célja: hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, állatállomány szaporulatát, a termés bőségét. Persze a fiatalok, eladó lányok férjhezmenési lehetőségei is napirenden volt /ólomöntés/.

Aprószentek ünnepe: december 28.
Heródes megölette a kis fiúgyermekeket abban a hitben hogy köztük van Jézus – a leendő zsidók királya.



Decemberi népi időjárás jóslatok:
Márton nap ha fényes – hideg tél lesz.
Márton nap ha lúd a jégen, karácsonykor vízen poroszkál.
Ha Katalin kopog, karácsony locsog.
Ha András napján esik, 40 napig esik.
Ha Erzsébet megrázza pendelyét, karácsonykor hó lesz.
Ha Elza /dec.1./ napján éles szél van, 40 napig szeles lesz az idő.
András napi hó, a termésnek nem jó.
Ha a december végig lágy, esős, termés csak meglehetős.
Ha december elején enyhe idő – kemény tél lesz.
Ha december delején hideg idő – gyenge tél lesz.
Ha Miklós napján havazik – a karácsonyi időjárást mutatja.
Ha karácsony napján napos idő, jó termés, bor várható. /Száraz nyár/
Ha szilveszter éjszakáján ragyognak a csillagok, gazdag termés várható, ha esik rossz termés lesz."

(forrás:movarkertbarat)

(bocsánat ezekért a szörnyű betűkért,ilyen bénán tudtam csak beilleszteni)

helyzet..na az van..

az állataink száma szükségessé tenné,hogy valamelyik kutyát megtanítsuk porszívózni,mert mi kétlábúak már kevesek vagyunk ennyi szőrhöz..
a fafűtés áldásának köszönhetően a nappalin áthaladó napi faforgalom is meghaladja a normális szintet,így állíthatom,hogy erősen koszolódunk..
van ugyan nekem egy olyan illúzióm,hogy állatkertben is lehet tisztának maradni,de mostanában ez olyan kétségesnek látszik..
a pillanatnyi tisztaság most már tényleg csak egy pillanatig tart..
aztán átrobog a színen 3 sáros lábú egyén(egyenként 4 sáros tappanccsal),a kényes puhatalpúak pedig az összes tisztán maradt felületen(bútorok teteje,fotelkarfák)befejezik a koszoskodás hadműveletet..
aztán már csak nyunyesznek kell kettőt-hármat dobbantania a forgácsban,és jöhet is értem az idegosztályról egy ápoló..

öreg malacka kutyám megint gyengélkedik,állandóan összecsuklanak a lábai,néha úgy zuhan ki az ajtón cucukám..
ugyan kijár még a kertbe a dolgát intézni,viszont állandóan lepisili magát..
olyan szaga van,hogy az már förtelmes..
a gyógyszerre jól reagál,de mindig azt érzem,látva,milyen kis kripli lett,hogyha ilyen méltatlan tud lenni az öregség,akkor én ilyet nem akarok..

a két babacicának holnap nehéz napja lesz,mert el kell búcsúzniuk a golyóiktól..
ez legalább annyira meg fog viselni minket is,mint őket,mert állandóan szimpátia fájásaink vannak,ha valamelyik szőrős gyerek betegeskedik..

aztán majd szeretnék egy olyan karácsonyt,amikor mindenki meggyógyult,senki sem sáros és/vagy büdös,és esetleg én sem alszom el két mondat között a fáradtságtól..

mondjuk esetleg lehetne mindezt hóesésben..

fejben..

tulajdonképpen abban a pillanatban helyreállt a hallásom,amint kibogoztam magamban,mit nem akarok hallani..
villámhárítóként működöm az összeköltözés óta,és egy idő után könnyebb volt megsüketülnöm..
ez is egy megoldás,süket nagynéniként ülni egy sarokban,akire csak legyintenek,mert úgysem hall semmit..
de nem nagyon tetszett,így aztán inkább gyorsan meggyógyultam:)
mondjuk azóta újra nekem mondja mindenki a búbánatát(mégis csak én vagyok a cirkuszigazgató),de most már pont teszek rá..
hallgatom,és közben arra gondolok.."trallala tarallala pritty pretty prutty..
mondd csak nyugodtan.."
(a helyzet úgyis megoldódik attól,hogy kisül a feszültség a kimondott szóban)..
lehet,hogy így nem én leszek a Nagy Mindentmegmondó Fehérember,viszont süket sem leszek..
akkor már inkább így..

a karácsonyi készülődéssel egyébként pont úgy vagyok,hogy sehogy..
a december már pihenőnap nélküli,úgyhogy össze kell kapnom magam,és ügyesen beosztani azt a pár percem,ami karácsonyig jut..
szerintem ajtókoszorúm pont úgy nem lesz,ahogy adventi sem,hacsak nem rajzolok magamnak ebédidőben..
pedig fejben annyi mindent szeretnék,aztán mégsem vagyok otthon,hogy össze is tudjam rakni őket..
ennek viszont az az előnye,hogy minden nap más stílusú karácsonyban utazom(fejben határ a csillagos ég)..
néhány napja az egyszerűség vezet..
fejben már monogramokat hímzek hófehér vásznakra,és szép szavakkal teleírt kavicsokat gyűjtök..

egy éve..

tegnap volt egy éve,hogy félárva lettem..
megszokhatatlan érzés..
ezzel épp egyidőben valaki becsengetett a fülemben,és azóta is azt hallgatom(elég kínos ilyen félsüketen kommunikálni)..
a gyászmunka meglehetősen jól zajlik,kiborulásmentes,gyertyagyújtásos nap volt a tegnapi..
velem meg mindenki kiabál,mert semmit sem hallok..
a puhatalpúak továbbra is szépek és kövérek..

"Mert veled a fények fénye,s ezért a sötétség előled kitér."

a barátnőmtől kölcsönkapott könyvet egy nap alatt felfaltam..
Szabó Judit könyveit mindig is szerettem,ez valahogy most mégis nagyon időszerű volt..(hisz épp most kellett a kezembe adnia.."te is benne vagy"..azt mondta)..

Az ezotéria árnyékoldala című könyv sok olyan kérdésemre adott választ,amik mostanában nyomasztottak..
az önvédelem hiánya témakör húsba vágott,tényleg mintha rólam szólt volna..(a nemet mondás problémája)..
az ezoterikus útvesztők zömében jártam már,vagy szembesültem velük..
mint minden útkereső,mohó vágyamban sok helyen jártam,sok egó játszmába futottam bele..
vettem felesleges könyveket,és voltam nem megfelelő embereknél..
annyira akartam a jót,hogy nem láttam a fától az erdőt..
szólt körülöttem annyi hang,hogy elnyomta az egyetlen igaz szót..
ami ott suttogott bennem végig..
katartikus élmény volt,mikor megtanultam a Csendet..
mikor megtanultam jól figyelni,és jól hallgatni..

most életem legelcsendesültebb korszakát élem..
és még sosem voltam ennyire önmagam,mint most..
sosem álltam ennyire közel az eredendő jóhoz..a Szeretethez,mint most..

sokat adott ez a könyv,jókor és jóról szólt..


"A kali juga korszakában élünk,vagyis oly korban,ahol elsősorban a lebontó és pusztító energiák hatnak és működnek.Ezt el kell fogadnunk,és nem célszerű az árral szemben úsznunk.
Ezért talán könnyebben viseljük el azt a sok-sok visszás dolgot is,amivel önmagunkban és a másik emberben találkozunk.
Mindannyian szenvedünk ettől a kozmikus 'nagytakarítástól',amelynek még csak a kezdetén vagyunk,amikor éppen nagyobb felfordulás van,mint valaha volt,s nem látjuk az alagút végét,ahol már az új rend,a letisztult erők várnak ránk.
Nehéz ez a korszak,hiszen számos elfojtott,elnyomorított erő tör most a felszínre,nem éppen kellemes formában....

Mégis van valami nagyon-nagyon jó ebben a korszakban:
az,hogy már annyira nincs külső lelki-szellemi segítség(se intézmény,se próféták),hogy amit eddig másra hárítottunk át,azt most végre magunknak kell megcsinálnunk.

Ez pedig nem más,mint Istennel,a kozmikus tudattal(nevezzük bárhogy),vagy az igazi önvalónkkal való stabil,állandó kapcsolat.
A külső felfordulásban,zűrzavarban,átrendeződésben csak saját,isteni lényegünkbe kapaszkodhatunk meg,ami soha nem hagy el.
Ezt tartom korunk legnagyobb ajándékának,mert rákényszerít arra,hogy befelé figyeljünk,keressünk,és akkor se adjuk fel,ha sok-sok mellékvágányon kell végighaladnunk."

mert örülni jó..

örülök annak,hogy vastagon borított mindent a sárga falevél a kertben,és olyanná vált tőle,mint egy őrült jó díszlet..(míg anyukámra rá nem jött a gereblyézhetnék)..
örülök annak,hogy sherry malacom 10 évet fiatalodott percek alatt,mikor berohant hozzá a 2 dinka kutyabarátja..(úgy nyargalászott örömében,ahogy fénykorában)..
örülök annak,hogy amikor este hazaérek,már nem kell azon görcsölnöm,hogy sötét lesz és hideg,mert a csajok a szobájukban kockulnak,és tesznek a begyújtásra..(néha tapogatva találtam csak be az ajtón,mert eszükbe nem jutott volna felkapcsolni a kinti lámpát)..
örülök annak,hogy bár nőtt nálunk a népsűrűség,viszont ezzel egyenes arányban nőtt a humorforrások száma is(csőlátás,de mindenben viccet látok,imádok nevetni)..
örülök annak,hogy sikerült a családegyesítés,kiborulások és bőgések nélkül(most végre mindenki megértette,hogy ez egy szükséghelyzet,el kell fogadni)..
örülök annak,hogy a felfedezett pékségnek hála,minden este forró kenyeret vihetek haza,és ennek mindig mennyire örül mindenki(elég volt  a vizes multizsömlékből)..
örülök annak,hogy minden este gyertyafényben telik,és ez mennyire átszínezi mindannyiunk hangulatát..
örülök annak,hogy minden napnak megtalálom az értelmét,és mindig tanulhatok(feleleveníthetek) valami fontosat..

örülök annak,hogy tudok örülni..
akárminek..
bárminek..

mert örülni jó..

nyunyesz a vérnyúl..

mulatságos egy életünk lett hirtelen..
mi kétlábúak meglepően jól vesszük az első akadályokat(még nem hangzott el egy feszültebb mondat sem)..
a négylábúak viszont teljesen össze vannak zavarodva..
a cicáink a bútorok tetején közlekednek,hiszen hirtelen 2 új ijesztő szőrös egyén tűnt fel a láthatáron,és ez szerintük több,mint borzasztó..
néha hangosan röhögünk rajtuk,mert a megszokott bujcizásos dorombolást időnként hangos fújkálásokkal és köpködésekkel tarkítják..
fújnak ők már mindenre,ami mozog,biztos ami biztos..hangosan köpködve konstatálják a kutyaállomány mozgását..
minden szekrény tetejéről leselkedik egy macska,és ez szerintem nagyon mulatságos látvány..(nyilván én vagyok a nemnormális állatbolond,de én szeretek állatkertben lakni,akkor meg miről beszélünk)..
anyukám cicája még nem hagyta el a szobájukat,valószínű úgy mérte fel a helyzetet,hogy 5 macska már neki is sok,hagyja mindenki lógva..
a kutyák haverok,úgyhogy ott nincs szükség mellébeszélésre,jól emlékeznek ők még arra,hogy már harmadszor költöznek össze ebben az életnek nevezett bolhacirkuszban..
(az építkezés 2 évében én laktam a pereputtyommal a szüleimnél)..

azt hiszem,hogy nyunyesz viseli legrosszabbul a helyzetet,aki sem ennyi embert,sem ennyi kutyát-macskát nem látott még egyrakáson..
ő ragaszkodik a megszokásaihoz,vagyis,hogy neki jár a napi szabadfoglalkozás,a bútorokon való eszetlen száguldozás,és a növényeim tövig rágcsálása(ezért egyszer meghúzom majd a fülét)..
csakhogy ezt azért először meg kellene majd szoktatnom a springer spánielünkkel is,akinek ugye a vérében van a nyúlvadászat..
na az nálunk biztos nem lesz,itt mindenki békességben kell legyen,semmiféle üldözéses rallyt nem akarok rendezni....
de nyunyesz nem egy türelmes fajta,ma reggelre úgy döntött,hogy ha én nem engedem ki,majd ő kiengedi magát..
ráharapott a ketrecre,és addig rázta a fogával,míg szét nem esett(természetfeletti egy nyúl,nekem mindig is gyanús volt:))..
ott állt elégedett vigyorral a széthajigált ketrec romjain,és roppant büszke volt magára..
na csak addig a pillanatig,míg gyorsan át nem tettem a régi ketrecébe(szerencse volt most a lustaságom,hogy még ott állt a régi a teraszon)..
erre kell majd egy kis időt szánnom,hogy nyunyeszt is beszoktassam ebbe a nem mindennapi életközösségbe,és felfogja végre,hogy nem ő a főnök(meg van róla győződve egyébként..egónyúl:D)..


mi kétlábúak pedig annyira vigyázunk,hogy meg ne bántsuk egymást,hogy egyelőre simán zajlik minden..
a nyilván előforduló feszültségeket majd igyekszünk humorral oldani,ahogy az élet egyéb nyalánkságait is,hiszen nincs az a baj,amin ne lehetne egy jót röhögni..

( a négyesfogatból már hiányzik szegény bonifác,az itt épp birkaruhát hordó cockerem..)

próbára téve..

anyukám most hétvégén kezdi meg nálunk a telelését(ésszerűtlen kettőnknek két házat fűteni)..
ez azzal jár,hogy 2 kutyával,és egy cicával növekszik az eddig sem kevés állataink száma,és nyugodtan kitehetjük az ajtóra a megtelt táblát..
mert 5 nő,3 kutyával,6 macskával,egy nyúllal és egy hörcsöggel már éppen az abnormális kategória..
na de nekünk ez a hétköznapi valóság:D

el sem akarom képzelni,hogyan fog ez zökkenőmentesen zajlani..
a tavalyi évet nem veszem alapul,hiszen akkor apukám halála napján rapid gyorsasággal költöztettük egybe a családot,és egész decemberben csapkodott körülöttünk a halál..
az a tél egy lidércnyomásos tél volt,amit anyukám végigzokogott bezárkózva,miközben mindkét kutyámon átsöpört a végzet,egyiküket örökre magával is ragadva,másikat pedig itt hagyva lütyőként..
ha csak belegondolok azokba a napokba,futkos a hátamon a hideg..
mindenki félőrült volt,ki a gyásztól,ki a felfordulástól,hogy hirtelen ennyien lettünk összezárva..

megpróbálom idén kicsit tompítani az éleket,de már most rettegek,hogy mikor pattan az első szikra..
a legnagyobb jóindulattal sem lehet megoldani,hogy állandóan tündérpor szálljon a levegőben puskapor helyett..
lesznek valószínű sütiillatú,tűzpattogásos,békés estéink,de egészen biztosan lesznek feszültségek is..
azért fohászkodom azonban leginkább,hogy ezen a télen ne kelljen végre temetnünk..
adjon az Úr nekünk békét egymásban,és főleg egészséget..

már rajtunk is kitört a téboly..

az idén fehérben fog ragyogni a karácsonyfánk(régóta terveztem már),az óarany díszek most alszanak kicsit..
ancsával meg is vettük egyszerre szinte az összes díszt,mivel nem próbálkozhatunk nagy fával a helyhiány miatt..
most arra is kellett gondolnunk,hogy bár odavagyunk az üvegdíszekért,de nem kockáztathatunk a két randalírozó kölyökmacska miatt..
egy nap alatt leamortizálnák az összes díszt a fáról..(azért kíváncsi leszek,hány napig tartja magát majd függőlegesben a fa,hiszen a nagy fikuszomon rendszeresen fáramászást gyakorolnak a büdös kölkök:D)..

vettünk olyan kis díszeket is,amin még kézműveskedhetünk kicsit némi glitterspray és csillám segítségével..
kell az a kis ráhangolódás..
már a karácsonyi menüt is tervezgetjük,úgyhogy csak ne járjon a szám arról,hogy hová siet mindenki a karácsonnyal:)
mert ugyan még a szalmabálák és a tökök vigyorognak az ajtó mellett,és nem vettem elő az adventi dobozomat sem(amitől majd kitör rajtam a dekorálási láz),de belül,lélekben már ezerrel készülődöm:)

Ilyen egyszerű a kivezető út..

a már megint nulla időm ellenére(már beindult a karácsonyi őrület a kereskedelemben..hogy hová rohanunk,kérdem én),igyekszem olvasással töltődni,szavakkal átmosódni..

most éppen Polcz Alaine Éjjeli lámpa című könyve a társam..


"Az elemi részecskék mozgása határozza meg az anyagot és a kozmoszt is.
Elemi részecskeként- a tudatosságunk.személyiségünk révén-többre vagyunk hivatottak annál,hogy mechanikusan elhárítsuk az emberiség gondjait,a Föld pusztulását,emberek,állatok veszését.
Vajon miért nem tudunk eszmélni?
Miért nem látjuk be végre,hogy a kis felelősségek összegeződése hatalmas és legyűrhetetlen erő.
Nem központi szervezések,hanem egyének,kis csoportok változtathatják meg a világot;-minden téren többre becsülve az etika követelményeit,az igazságot és a szeretetet.

Ilyen egyszerű a kivezető út."

a hely,ahová megérkezel,ha eljön az ideje..

még mindig/már megint fűszernövények száradnak szanaszét,ami azt jelenti,hogy kaptunk ajándékba egy újabb őszi szüretet is(csodát tett az a sok eső)..
nem tudom,hogy az itt-ott még virágzó körömvirágnak ki örül jobban(de jó,hogy nem húztam ki őket),de szerintem nálam nagyobb rajongója nyunyesz,aki rágás nélkül szippantja be őket:)
kis majom meg lesz most lőve télen,hogy nem kényeztethetem majd a kertben termő finomságokkal,látom előre a durcás fejét,ahogy majd az almára néz..
a citromfű hajtásai egész évben nem voltak ilyen harsogóan sötétzöldek,mint most,hogy megmentettem őket a fagy szorítása elől..
szívesen kiszorítanék még a növényeimnek néhány hét jobb időt,hiszen most tértek igazán magukhoz a nyári szárazságból..

ancsáéknak volt idejük még a naposabb szakaszban elsétálni galagonyáért a mezőre(hmm..talán lakhatna egy nálam a kertben is),így most az étkezőasztalunk újra a kaotikus őszi arcát mutatja..
mivel ilyenkor a legtöbb az érő gyümölcs(amit persze látnom,szimatolnom kell),ezért már csak két termetes gyümölcskosárban férnek el..
pluszban beteríti a fél asztalt a galagonyacsokor,amit rendszeresen legelnek a lányok,és ugye muszáj egy őszi csokor is,hol büdöske(imádom az illatát,és telt rozsdás színét),hol krizantém..szinte csak egy pohárnyi helyet hagyok ilyentájt az asztalokon..
na azt ne kérdezd,hogy akkor hol eszünk:)
mindig az morog,akinek épp terítenie kell..hát így járt..

ahhoz képest,hogy alapvetően nem szeretem azokat a hónapokat(az R-re végződőeket),mikor nem lehet a szabad földre ülni,valahogy a korom előrehaladtával egyre jobban tudom élvezni ezeket a csendességes hónapokat is..
nem nyöszörgök,hogy még a lányok előtt ki kell másznom a meleg ágyból,hogy befűtött nappaliban szürcsölhessék a reggeli kávéjukat(imádom azt az álmos,bögrét szorongató,tűzbe bambuló reggeli fejüket),hiszen komolyan mondom,hogy élvezem..
kezdetben ugyan komoly gondot okozott az összeszedettség,mikor még nem ment csípőből a begyújtás,mert hajnalban nem vagyok a helyzet ura,főleg nem kiscserkész..
most már szerintem félkézzel,háttal is be tudnék gyújtani,mindenesetre mindennél élvezetesebb,hogy ott kucoroghatok a kandalló előtt a sötét hajnalban,és percekig nézhetem a lángokat átszellemülten..

olyankor nem az jár a fejemben,hogy jajj nekem,hanem az,hogy IGEN..
EZ így jó,ahogy van..
békességben,bár szegénységben,de melegségben..

nem adnám semmilyen csilivili életért..
a helyemen vagyok végre..

jó a rosszban..

sikerült a 2 napos pihenőmet(nekem most ennyi jutott) elszúrnom egy vírusos torokgyulladással..
nem egészen ezt gondoltam ki magamnak,de azért igyekeztem a helyzetből kihozni a maximumot..
amikor hatott a lázcsillapító,akkor tettem vettem,a köztes időben pedig mindenféle anyagokat tettem a számba,hátha segítenek nagy keservemen..
levonhatom a tanulságot,hogy a szervezet tudja a dolgát..
nem kívántam sem a tejet,sem a kávét(ami egyébként máskor életben tart),viszont hektószámra ittam a teákat..
kinyalogattam a mézesüveget,és barátom a piros szopogatós még álmomban is a számban csücsült..
már a javulás útjára léptem,bár a nyelvem egy nyílt seb,ami jelentősen csökkenti az élvezetet,ami ancsa főztjét övezi..
drága szívem arra használta az őszi szünetét,hogy naponta többször is kényeztessen minket a főzőtudományával(imádom ezt a lányt)..
olyan könnyeden és fantáziadúsan főz,amit én még nem tapasztaltam másnál..
még így csökkent ízleléssel is csodafinomak voltak,úgyhogy biztosan lesz miben jeleskednie,ha ez a bölcsész dolog nem váltja be a hozzá fűzött reményeit..
(jó szakácsnak születni kell,én így gondolom,abban van valami varázslat,ami nem megtanulható)..

aszalt szilvával töltött csirkemell

rozmaringos almás csirkesült

szedres fahéjas mascarpone réteskosárkában

zöldfűszeres mártogatós petrezselymes krumplival

narancsos mascarponehab

néhány áhított pillanat..

szonjuskát ma úgy ébresztettem reggel,hogy aludjon nyugodtan tovább,de lessen ki kicsit az ablakon..
nem szerettem volna,ha lemarad az első hóról..
(Istenem,hiszen már magasabbak nálam ezek a lányok,nekem mégis annyira babáim még:))
ettől aztán mindenkinek karácsonyi hangulata lett a házban(nekem ugyan még hiányzik az őszi lépcsőfok,valahogy nehezen zuhanok nyárból télbe)..
ritkán látom a csajokat,hogy reggel már almás muffint süssenek,de hát ez az őszi szünet varázsa..
a 'picim' takaróstól vonult le a kandalló elé tévézni,míg katusék sütöttek..
ezeket a perceket nagyon mélyre rejtem el a szívemben,hiszen olyan ritkán lehetünk együtt,és én minden percéért hálás vagyok a sorsnak..

egy tavaly karácsonyi pillanat..

Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket..

ha nem lenne Vivaldi,és a mangós zöld tea,akkor biztosan én is olyan gyakorló elmebeteg lennék,mint ma mindenki az utcán(csoda,hogy még nem haraptak meg..mi van itt?..kérdem én)..
hallottam,hogy frontok,meg jézusmáriaszentjózsef,mi vár ránk..
na de ezért kötöttem magam intravénásan a zöld teára két napja,és nálam teljes a ZEN..
mondjuk veszettül kívánom az édességet,ami egyet jelent azzal,hogy meg fogunk fagyni pillanatokon belül,na de egy kis fókazsír így téltájban bőven elfér a nagykabát alatt..
nem is lehetne a telet átvészelni forró kakaók és illatos sütik nélkül,most ennek van itt az ideje..
hogy lessük bentről a zord időt,és kezünket melegítse egy bögre forró tea..
mindehhez a tűz pattogása adja a háttérzenét,így elmondhatom,hogy Isten kegyeltje vagyok..

"Tökéletes utazásod - legtökéletesebb helyén vagy épp. Pontosan ott vagy most, ahol lenned kell, mivel Te választottad a mostani helyzetet. Valójában nem lehetnél tökéletesebb, mint amilyen jelen pillanatban vagy."

állatkás..

sikerült minden magamnak tett ígéretemet megszegnem..
persze nem tudtam megállni ültetgetés nélkül,de muszáj volt azt a gyönyörű nagy csokor petrezselymet bementeni a konyhaablakba,és akkor már ne legyen egyedül,hát kapott maga mellé egy termetes cserép snidlinget is..
meg aztán sikongatott jóideje a narancsliliomom is a kinőtt cserepében,így gyorsan szétültettem szegénykét..
lett annyi zöldparadicsom is,amiből már érdemes lekvárt főzni,és töredelmesen bevallom,hogy nem tudom magam kiszakítani a kertből,ha egyszer beveszem oda magam..
mert jajj,ebből a virágból még nem szedtem magot,de jajj,az ott nincs jó helyen,legyen inkább itt..
és akkor már se vége,se hossza..
a lényeg mégiscsak az,hogy ez engem kikapcsol és megnyugtat,és bár sem tortahegyek,sem láblógatás nem volt,mégis pihentebbnek érzem magam..

mondjuk volt közben egy reggeli vizes fűben sírásás az almafa alatt,mert szegény Katus hörcsöge elment égialmát rágcsálni,és az kicsit megroppantotta a kedvünket..Isten veled drága Szösz..
viszont itt ül mellettem a dunsztosban egy ifjú játékos,és azt várja,hogy este hazavigyem a dolgozóból,és a lányok új kiskedvence lehessen..
törpe is,és baba is..úgyhogy ellenállhatatlan természetesen..

nyunyesz kapott egy tágasabb ketrecet,mert törpenyúl létére már ő is gömbszerű lett,és minden,csak nem törpe:)
ráadásul ő a leghisztisebb négylábúnk,mert hajnalban felháborodottan dobálja a tányérját,míg nem kap bele valamit..
figyelembe véve,hogy a tálja egy nem apró,és jó nehéz kerámiatál,ezért a teljesítményéért csodálom,és irigykedem a fogaira..
hogy hogyan képes foggal felemelni,és még hajigálni is..nem is értem...


persze tele vagyok aggodalommal,hogy azok az állatkák,akik az utcán élnek,vajon mit fognak csinálni  most,hogy jön a korai tél,és ezért sokszor aludni sem tudok,de ez a kezdődő elmebaj,tudomén..
csak remélem,hogy egyszer lesz lehetőségem annyi állatot megmenteni,amennyit tényleg szeretnék..
és az nem kevés:)

pihenés...

kutya cica stimmel,csak mondjuk patkány helyett nyuszival nyomjuk,na de ugye még bármit hozhat a jövő:)
például egy törpehörcsögöt jövőhéten(pedig már rendelkezünk egy rendes méretű szösz nevezetűvel)..
csak ugye megláttam a barátnőmnél született kis babszemnyi vakarékokat sprintelni a forgácsban,és elvesztem..
talán én vagyok az egyetlen habarodott,akinél fordítva működik minden,és nem a gyerekek nyüszögnek újabb és újabb állatokért,hanem én zaklatom őket a fb-on árva állatkák képeivel,és titkon mindig azt várom,mikor kérik,hogy fogadjuk be..
és akkor én jól igent mondanék..

van az a hülyeségi faktor,amit én már régen átléptem,tudom jól,de mentségemre legyen mondva,hogy az eltartásukról is én gondoskodom(egekura,mennyit eszik nálunk mindenki),és legtöbbször az etetés és alomtakarítás is az én nyakamban marad..
hajnalonta hangos csámcsogás veri fel a házat,mert úgy vagyok,mint régen a gazdák a jószágokkal,hogy bizony ők kapnak először enni,mielőtt a lányokat ébreszteném..
lépni sem tudok tőlük,míg nincs teli a tányérjuk..kis bolondgombáim..

öreg malackakutyám meglehetősen vegetatív életformát folytat,mert egész nap csak fekszik,és szellent nagyokat..
az 'én ezt nem bírom tovább,hogyan lehet ilyen büdös ez a kutya' már csak kötőszó nálunk,és állandóan szellőztetünk,de hát nehéz sors az öregség..szegénykém..
még mindig hálát adhatunk,hogy legalább annyira felépült a szélütéséből,hogy ha félig süketen és vakon,de legalább saját lábán tud kimenni az udvarra,és nem nekünk kell szőnyegen kihordani,ahogy tavaly télen..
(az a tavalyi tél egy lidércnyomás volt)..

közeleg apukám halálának egyéves évfordulója is,ami anyukámat már most maga alá gyűrte,és csak csukott szemmel várom,hogy ki hogyan fog megzuhanni mellettem(én majd később..ahogy szoktam..most rájuk kell vigyáznom)..

én annyit tehetek magamért,hogy igyekszem kicsit pihenni majd ebben a 3 napban,úgyhogy színemet sem fogjátok látni..
használjátok ki a napsütés utolsó ajándékát,és nehogy a szobában üldögéljetek..
sipirc ki a levegőre!

álom és valóság..

annyira látogatóba jártam csak haza,hogy rászoktam a hajnali és éjszakai mosásra,a többi házimunkát ott ette a fene(valahogy mindenkinek sikerült jó messzire elkerülnie)..
a hosszú hétvégémre így nem nagyon kell ötletet keresgélnem,vajon mivel ütöm agyon az időt..
DE..
bizony eltökélt szándékom,hogy pihenni IS fogok..
persze nyilván az fog történni most is,mint a nyári szabadságom alatt,hogy majd egy félévnyi koszt akarok 3 nap alatt eltüntetni,és majd alig várom,hogy kipihenhessem magam a dolgozóban..
na akkor lökjön fel engem valaki,és még üljön is rám,különben biztos porszívóval és rongyokkal fogok rohangálni álló nap..

szeretném hinni,hogy ezek helyett a kertben fogom legelni a még érő paradicsomokat(áldott lustaság..még tele minden sárgán ragyogó paradicsomokkal)..vagy éppen csendesen fogom szemlélni a fű növését..
és NEM fogok talpig földesen kertet túrni,átültetni,elültetni,szétültetni..vagy bárhová ültetni bármit..
mert ez a másik csillapíthatatlan szenvedélyem..

tehát a terveim:

remélem a valóság nem a porszívó és gereblye lesz:)

megint képek..csak most szőrösek..

annyira szégyellem magam(majd,ha ráérek),de most sem tudom roppant elfoglalt napjaim versbe önteni..
amint kilátok a munkahalom mögül,majd untatlak vele benneteket..

addig bizonyításképpen néhány kép arról(végzetesen fotóblog felé csúszom,de még kapaszkodom),hogy családunk szőrösebbik fele szépen gömbölyödik,és lustálkodik helyettünk is..

                                a kis motrokból nagy lusta motrok lettek..

                      játékban lefáradt csengős zoli..

                                én vagyok a mamikedvence szépzoli..

                                                   

                                sanyarú sorsú zoligömb...

                     pózolós dr barney..

     mindenhol fekszik valaki..elfáradtak nézni,hogyan teregetek..
     (egy füles nevezetű pedig kukucskál)..
     mondtam én,hogy állatkert:D

                                ancsa szerelmecicája..új nevén babci..

                                nyunyesz és zoli befűtenek..
                               (a szárítóért bocs,ez egy kicsit kapkodós kép..tornádójellegű nyuszink van)..

                                babci társadalmi életet él..

őszi hangulatban..

egy kis gyönyörködnivaló a sötét,hűvös napokra..
(nem..
nem leszek fotóblog,csak időm nulla..
na nézelődjünk inkább:))

na és ha másért nem,ezért biztosan elkezdek újra kötni:)